Ki akartam menni ma reggel is kertbe, tervbe volt véve még egy paradicsomágyás kapálása, gyomtalanítása és  mulcsolása de ömlik az eső, a változatosság kedvéért. Tavaly egész nyáron az esőért rinyáltunk, ezek szerint odafönn most hallották meg... kicsit akadozónak tűnik a vonal... 

Tegnap összekötöztem egy csomó virágot, nem szorosan, de hogy ne dőljenek ki szárak belőle, mert elég magasak lesznek. 
Őszirózsákat, amik már most is magasak, a küllőrojtokat, mert már eléggé szétdőltek, tátikákat, mert azok nem magasak, mégis szétdőltek az esőtől. 
Zöld kötöződrót, ami nem is látszik a növényen, nagyon jó, fogok még venni belőle. 
Mindent ezekkel kötözök, a paradicsomot is, aztán ősszel csak leveszem és a következő évben újra tudom használni. Amíg zsinórral kötöztem, mindig el kellett vagdosni, amikor ősszel kiszedtem a növényeket, külön elvinni a szemetesbe... ez sokkal kényelmesebb. Van egy dobozom nekik, abba összegyűjtöm és kész is. 

Illetve este még elvetettem egy sor céklát is. Megnéztem és jók együtt a káposztákkal, így tele lett az az ágyás is. 
Aztán még levagdostam egy csomó elvirágzott ágat a nagy jezsámen bokorról, azt még sose metszettem, totál káoszos a cserje. Azt hiszem nagyon meg fogom nyesni.
Most ott van egy rakás ág még az udvaron, majd fokozatosan összedarabolom mulcsnak. Egy nagy vödörnyit vágtam össze, azt el is vittem a többi cserje alá, de nem volt kedvem többet vagdosni. Majd holnap is vágok össze és szépen fokozatosan elfogy, de még a bokor sincs rendesen megmetszve, majd amikor elfogy a nyesni való, akkor megint metszem tovább. 
Azt hiszem a jezsámen bokrok évről évre nagyon jó mulcsanyagot fognak szolgáltatni a kertnek. 

Elzát elneveztem CikuszosLóNéni-nek, mert állandóan dörömböl. Semmi nem jó már neki, ott van előtte két doboz kaja, száraz is, nedves is és dörömböl, mert éhes és nem tetszik a vacsora. Josera, meg Matisse meg Iamso és hasonlókat veszek nekik, össze szoktam keverni, hogy mindenkinek legyen a foga alá való és úgy tekintenek rá, mintha az csak valami nassolnivaló lenne.  A nedvesből Elza eddig szerette a Felix-et, most már azt se szereti... egyáltalán semmit, de hisztizik, hogy kell valami. 
Kilöktem, mert nagyon felbosszantott és azt hiszem marad az idomítás, hogyha dörömböl, akkor ki lesz zavarva. DisznóNéni... amúgy meg kövér ám, olyan súlya van, mint a vágómalacnak. 

Ez pedig a Böbe, enyészget a napon. 

Kinyílt a piros cickafarkam.

Nyílik az orbáncfű cserje is. 

És az Árnyas kert növényei, a lizinka, a tollbugák is nyílnak...  

... és kivirágzott a mérgek királynője, a havasi sisakvirágom is (Aconitum napellus), nem olyan kék, mint az őszi sisakvirág, de nagyon szép, nagytermetű virág. Ez a virág az, amit nem tapperolunk össze kesztyű nélkül, főleg ha eltörik, nehogy a leve beszívódjon a bőrünk alá vagy seben keresztül, nem esszük meg, nem díszítjük vele a sütinket, se teát nem főzünk belőle, legfeljebb kifejezett elpatkolási célzattal. Mert ez a virág NEM az a kategória, ami kis hányást vagy némi  rosszullétet okoz, hanem ez gyilkolhat. 
Ha valaki mégis hozzáér akkor érdemes aktív szenet bevenni, de azzal együtt is orvoshoz kell menni. 
Magyarországon a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) elég gyakori, nagyon sok helyen él az országban, érdemes megismerni, hogy az ember el tudja kerülni vele az érintkezést. 

Mellette már nagyon készülődik a cserjés hortenzia is.