Tegnap egy cseppet se volt jó idő, egész nap esőre állt, délután is sötéten borongott. Nem is terveztem semmit a kertben, csak kimentem, hogy berajzolom az újonnan ültetett virágokat a rajzomba. 
Aztán megláttam, hogy mennyi fű van (lett) és mekkorát nőtt megint... nem bírtam megállni, hogy ne szedjek ki valamennyit, különben megint kezelhetetlenné válna minden a kertben, mint tavaly nyár végén-ősz elején. 
Rengeteg folyondár van, úgyis visszanő, de legalább nem engedem, hogy teljesen feltekeredjen a növényeimre, mert alig lehet aztán leszedni róluk. 

Találtam a dzsumbujban két elég nagyra nőtt cickafarkat is, nagyon örülnék, ha nem vad lenne, hanem a kertben lévők szaporodtak volna. Izgalommal várom, hogy kinyíljanak. Kizárásos alapon csak a rozsdaszínű tudott egyébként szaporodni, esetlen a halványsárga, mert azon is volt virág tavaly. Na meglátom majd. 

Jól elcsesztem a lepkevirágokkal, az idén nem jó helyre ültettem ki őket. Remélem legalább magot fognak hozni, hogy jövőre tudjak nevelni belőle. A napos helyet szeretik, de úgy beárnyékolta őket a kúpvirág, ami mellesleg magától kelt, hogy alig kapnak szegények fényt és ez a sok eső se tesz jót nekik. 

Tavaly ilyen volt...

A rózsaszín Monarda viszont teljes pompában van. 

A klárcsik a fotózás óta sajnos nagyon lefeküdtek a földre, ezek se szeretik ezt a sok esőt. 

Egy újabb cickafark, először azt hittem fehér lesz, de végül halvány rózsaszínű lett.

Erről a csodaszínű tátikáról biztos lesz még kép, annyira szép a színe, fantasztikusan néz ki a sziklakertben. A háttérben az izsóp készülődik. 

Bársonyos kakukkszegfű, úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Idén már nem engedem magot szórni. 

Fehér macskafarkú veronika. Még nem olyan nagy, mint a lila, tavaly ültettem, egy picike szál volt, de már ebben az évben is terjeszkedett valamennyit. 

Másik tátika. Ezek magról vannak mind, nagyon korán, még februárban vetettem őket és most kezdik a virágzást. Nem volt elég meleg nekik, pedig már régóta ki vannak ültetve a kertbe. 

Ernyős verbéna, ezek átteleltek az előkertben. Hátul is van pár, ami áttelelt, de rezeg a léc ez alatt a növény alatt, mert elképesztően gyomosít. Nem biztos, hogy jövőre megtűröm a kertben. Van már pár növény, amitől megszabadultam, pl. a margarétából is csak egy tövet hagytam,  mert tavaly az is szétszórta a magját és ráadásul túl magas, nem tartja magát, szétborul, tönkretesz más növényeket. A verbéna mondjuk legalább nem borul szét...de rendkívül erőszakos növény. 

Fehér kasvirág. Ezt is tavaly vettem. Kész csoda, hogy ezek a tavaly nyári ültetésű növények egyáltalán megmaradtak, de ahhoz képest szépen szaporodnak is. 

A ligetszépét ahány szögből fotózom, mindig tud együtt mutatkozni valamelyik virággal. Itt most a levendulával van. Szegény levenduláim nem valami fotogének, nem jó helyen vannak, majd szét fogok nézni és keresek nekik más helyet. Tulajdonképpen az előkertben lenne jó helyük, mert az meleg és száraz.