Nagyon mérges vagyok. Egy ideje csak nézem a Clematis Alpina-t, hogy burjánzik, már azon gondolkodtam, hogy visszavágom, akkor is, ha odalesz a jövő évi virágzás. 
Tegnap valamit matattam ott körülötte és láttam, hogy rengeteg a bimbó rajta, aztán a növény másik oldalán láttam, hogy ezek ki is nyíltak... de ez bizony vad, erdei iszalag. 
Fogalmam sincs, hogy került oda, az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy vad alanyra volt oltva az Alpina és kihajtott a vad iszalag? Ennek majd utána kell olvasnom.
Mert tavasszal még nyoma se volt, az Alpina virágzott szépen, most meg van 5 méteres is ez a vad...  Látom, hogy vannak közte bordó szárú részek is, az lehet az Alpina, a zöld szárú pedig a vad, de annyira össze van gabalyodva, hogy képtelenség szétszálazni, de azt se lehet megtalálni, hogy melyik szál, hol ered. Sajnos ez azt jelenti, hogy ki kell vágnom onnan az egészet, mert a vad nem kell nekem, borzalmasan burjánzik. 
Hétvégén ez lesz az egyik program. 

Lesz mit darabolnom, már össze van készítve egy rakás növény, amiket visszavágtam, a rezgő, a piros monarda, a küllőrojt, bársonyos kakukkszegfű stb.
Nekem nem tetszik az az ötlet, hogy hagyjuk ott télire és majd díszít. Sokan követik ezt a vonalat, de én csak azokat szoktam otthagyni, amik ősszel is virágoztak még, beleértve a krizantémokat is. Nem is annyira a díszítő értékük miatt, hanem mert a száraz részek védik a növényt a fagytól. Eleinte próbálkoztam én is, hogy majd szép lesz rajta a hó, de egyrészt alig van hó, másrészt meg hó a száraz kórón... nekem nem tetszik. 

Most viszont még csak július van, ami elnyílt azt visszavágom, mert van olyan növény, aminek még lesz másodvirágzása (pl. az évelő szarkalábak) és van, aminek őszig még szépen megerősödik megint a töve (küllőrojt), vagy új kis növényeket, tőrózsákat hajt, mint pl. a sárga ligetszépe. Illetve az is tapasztalat, hogy ha visszavágom, akkor nem szórják szét a magjukat, mert a kasvirág, de az alpesi iringó is szaporodik, mint a bolond. A bársonyos kakukkszegfű is, nálam olyan jól érzi magát, hogy elfoglalná az egész kertet, ha hagynám. Ami beszökött azt hagyom, de szaporodni már nem, már most is több a szaporulat, mint amit szeretnék  Utóbbiaknak tavaly még örültem, de az idén már nem kérnék belőlük többet. 

Van viszont, aminek a magját direkt szétszórtam, a völgycsillag. Nem szedtem magot, hanem hagytam szétperegni és vittem a kertben máshová is belőle. Aztán majd lehet, hogy megbánom, de végülis mind kordában tartható, ha időben visszavágom, hogy ne érleljen magot... csak el ne felejtsem visszavágni. 
Itt van pl. az ernyős verbéna is, na ez a virág egy kolera, annyira terjed. Ezt biztos, hogy az idén nem fogom engedni magot érlelni. 
Érdekes egyébként, hogy két éve még azt vártam, hogy elburjánozzon a kert, most meg alig győzöm visszafogni. Hihetetlen, hogy micsoda ereje van a természetnek, az életnek, ahogy élni akar és él is! Növekszik és szaporodik, azon csodálkozom, hogy ezek a növények még nem szöktek ki a kertből. 

Itt pedig a gyönyörű trombitáim vannak. 

A liliomok még mindig csodásak. Jövőre meg kell támasztanom őket. 

Kinyílt az évelő lobéliám is (Lobelia speciosa 'Starship Blue'), volt egy piros is, de az sajnos nem telelt át. 

A cserjés hortenziám is gyönyörű szép, milyen nagyra nőtt az idén! Csak 2 éves, tavaly egy szál hajtás volt rajta, az idén pedig már dugványt is készítettem belőle, ami él is. (Hydrangea arborescens 'Annabelle')

A tegnap  se múlt el némi kerti tevékenykedés nélkül pedig úgy elfáradtam mire kiszabadultam a munkából, hogy már gondolkodni se tudtam. 
Füvet szedegettem ki az ösvényekből, ahhoz nem annyira kell gondolkodni, sőt, nagyon jól lekapcsol és pihentet. Illetve leszedtem az uborkát, kb. 2,5 kg lett és be is raktam, csak a nagyok maradtak ki. 5 újabb üveg savanyú uborka lett belőle. 

Viszont nekem valahogy most telt meg a puttonyom a meleggel. Tavaly jobban bírtam, az idén rángatózok már tőle. Állandóan mosom a hajamat, mert borzalmasan fel tud hevülni a fejem és csorog a veríték a hajam között. Már nem is egyszer jéghideg vízzel öblítettem és éreztem, hogy jól esik a hűtés a fejemnek. 

Visszatérve a kerthez, a bugás hortenziák már kezdik felvenni a bugás alakot és csodák csodája az új hajtásokon is bimbók alakulnak. Egyszerűen csodás növény.  

Az újonnan ültetett fehér lufi is jól érzi magát. 

A kúpvirágok teljes pompában. 

Érik a termés a mahónián. 

Csodaszép színük van a díszdohányoknak. Maguktól keltek a tavaly szétszóródott magokból, bár nem emlékszem, hogy ilyen sötétlila lett volna... 

A kárpáti harangvirágot már annyit fotóztam, de sose közelről. 

És most a fő attrakciók a kertben a liliomok, hatalmasak, ezek is nagyobbak mint én vagyok. Nehéz őket fotózni, mert lefelé bókolnak a virágaik, de csodaszépek, a fotók nem adják vissza, hogy mennyire. 

A tegnapi nap hatalmas és kellemes meglepetése a macedón varfű virágzása. 
Általában az évelő növények nem virágoznak abban az évben, amikor magról neveljük őket. Palántát szoktam nevelni, kiültetem és a következő évben nyílik, de az idén a varfű is és a hegyi imola is hozott virágot, de a rózsaszín ligetszépe is. 
Azt hiszem elég korán vetettem őket, még benn a lakásban neveltem a kis növényeket, ezért van idejük kifejlődni és virágozni. Ha később vetettem volna, amikor már kinn a szabadban nincsenek fagyok, akkor nem nyílnának. 

A varfűnek minden esetre nagyon örülök, csodálatos színe van és rengeteg virág van rajta. Kicsit megdőlt, ezért felkötöztem egy karó mellé (itt a képen még nincs felkötve).  Azt hiszem át is kell majd ültetnem, mert mellette a sásliliom  is nagyon megnőtt az idén és elnyomja. 

Egyébként nagyon rendeződik át a kert. Szinte követeli a helyreigazításokat, most már erősen mutatkoznak az ültetési hibák, amiket elkövettem. Pl. tegnap le kellett vágnom a rezgő egy részét is, (egyébként elnyílt már, de nem szoktam levágni, mert szépen mutatnak az elvirágzott ernyői is), mert teljesen ráborult egy kis tujára és egy kokárdavirágot is maga alá temetett. Tavaly egy csöpp kis tő volt, LIDL-ben vettem, de az idén már legalább 15-20 szárat növesztett, mindegyik olyan vastag, mint a hüvelykujjam, 1 m magas és rajtuk a rengeteg virágernyő. 
Egyrészt megint sokkal több és magasabb növénytámaszra lesz szükségem, mert kitámasztottam a növényt, de az ellenkező irányba dőlt... úgy tűnik az idén másképp fújtak a szelek, mint tavaly. 
Illetve az is igaz, hogy azon a részen túl sok lett a növény, nem számítottam arra, hogy ilyen óriásiak lesznek. Minden nő, mint a bolond, persze ennek örülök, de nem számítottam arra, hogy ilyen giant növények kerekednek majd ki. Mondhatnám, hogy: "Minden a tervek szerint alakul, bár ezek nem az én terveim." :)))))

Nagyon szép ez a barackvirágszínű liliom is és sokáig nyílik. Alatta pedig már virágot hozott a magról nevelt ligetszépe is.

Az idei hihetetlen növekedés nagyon látszik a cserszömörcén is, az első kép június 10-én készült, a másik július 14-én. Alig több, mint egy hónap a különbség és körülötte a rengeteg mulcs, ami ugyan pillanatok alatt tűnik el, de közben nagyon sok nedvességet tart vissza és tápanyagot biztosít a bomlásával. 

 Még a végén tényleg felnő a kertem, de legalább lassan a tinikorba lép... talán azért nő ilyen zabolátlanul. :)