Arra ébredtem kora reggel, hogy marha nagy macska csetepaté van kinn, illetve csak gondoltam, hogy ilyen borzalmas hangokkal csakis a macsekok lehetnek és jól gondoltam.
Meg is állt bennem az ütő, mert a Böbe kinn volt az éjjel (mostanában sokszor benn alszik, ezért szokatlan, ha nincs itthon), nem találtam őt az este és nem is jött, hiába szólítgattam. 
Kimentem reggel 5 után, miután hallottam a hangokat, de előtte amikor a redőnyt húztam fel, akkor láttam, hogy a nagy, szürkés-fehér, ösztövér, idegen cica megy el, ki a völgy felé. 
Kimentem és marha nagy bűz volt a kapubejáróban, valaki alaposan odapisilt, de nemcsak pisiszag, hanem az a jellegzetes állati félelemszaggal volt tele a kapubejáró és egy rakás kiszaggatott szőrrel. És ott volt a MosogatóCica is és a MókaKépű is (újabban Zoknis a neve). 
Frászt kaptam, mert Böbike szokott ott elbújni a kis ültetőasztalom alatt, de a Böbe  nem volt sehol. 
Megkönnyebbültem, mert ha őt bántották, akkor legalább el tudott szaladni... de szerencsére nem ez volt. Böbe egy darabig még nem jött elő, én szét rettegtem magam, hogy mi van, de végül arra jutottam, hogy azt az idegen kandúrt téphették meg, amelyiket elügetni láttam, mert se a Mosogatón, se a Zoknison nincs se seb, se tépésnyom. 
Böbe is egyben előkerült, rajta viszont van egy seb, amit már nagyon furcsállok, mert harmadszor van ott ez a seb. Ugyanott, ugyanolyan kör alakú. Ugyanott sérülne meg mindig? Mintha szög vagy drót nyoma lenne, lehet, hogy valamelyik útvonalukon van ez a dolog és amikor rohan akkor megsérti a bőrét? Nem tudom, de nem rossz kedvű a Böbe, láthatóan nincs baja, csak rettentően éber. 
Szerintem ez a hajnali csetepaté macskai léptékkel is nagy lehetett, mert Elza se mert lejönni egy darabig hátul a tetőről, márpedig Elza nem egy félős típus, ő nagyon rutinos, Elzának tekintélye van és nem is különösebben érzékeny lélek.  Ő egy nagy túlélő cica. 
Egyedül Herkulest nem érintette a dolog, ő mostanában valahol máshol alszik és csak úgy körbejárt ma reggel, mint valami érdeklődő öregúr. Azért gondolom, hogy a Böbe se volt résztvevő, mert nagyon nagy érdeklődéssel szaglászott (abban a bűzben), amikor előkerült. 
Szóval zajlik az élet a macskatársadalomban, méghozzá elég hangosan. Rémállatok... 

Böbike így alszik a fotelben, mostanában itt tanyázik:

***

A kertben viszont minden egyre szebben növekszik. Beindulnak végre a paprikák is lassan, úgy tűnik, hogy a július vége az az időszak, amikorra tényleg elkezdenek teremni. Tavaly is így volt. 

A szilva valami nagyon egyszerű, régi fajta, apró szemű is, de dugig vannak vele a fák. Azt persze nem tudom, hogy majd tudok-e szedni belőle valamennyit vagy majd a monília elviszi két nap alatt, de jó lenne legalább pár üveg lekvárt csinálni és pár dobozzal eltenni a fagyasztóba, mert télen szeretem ezeket előszedni. Rengeteg van, már egy ág is letört alattuk, sajnos nincs annyi támaszom, amennyi ága van a szilvafának. 

Szőlő is lesz bőven, szerintem ősszel szőlőn fogok élni és ha lesz némi időm, akkor majd csinálok pekmezt belőle. 

Tegnap is leszedtem az uborkát, lett újabb 3 üveggel a kicsikből savanyú uborka, a többit majd elteszem a fagyasztóba, uborkasalátának. Szeretem télen, nem szoktam olyan vékonyra szelni, mint hagyományosan, hanem vastagabb szeleteket szoktam vágni vagy vékonyabb hasábokra. Utóbbit joghurttal szeretem, tzatzikinak és akkor télen is a saját ubimat eszem, nem a vegyszeres boltit. 
Éssss! Van karalábém! Az utóbbi két évben egyszerűen nem akart megteremni, illetve akart volna, de a földibolhák tavaly felzabálták, tavalyelőtt pedig egyszerűen nem nőtt meg. 
Főztem belőle levest. 
Már paradicsomok is akadnak, de a fekete nem jó még, csak kipróbálandó levettem egyet, de kemény még és se íze, se bűze, nem is tudom milyen lesz. 

Újabb 4 padlizsánt is le tudtam venni. Ezekből is padlizsánkrém lesz, mert nagyon szeretem.
Olyan jó ilyenkor hörcsögözni és mindent berakni, aztán télen semmi nem kell venni, mert mindenem van, amit szeretek. 

Tegnap már nem voltam olyan nagy vigéc a kertben a szombati hajtás után. Kinn voltam, de meleg is volt és könnyebben el is fáradtam. 
Ennek ellenére megcsináltam pár dolgot. Pl. hogy ne kelljen kiszedni az összes kúpvirágot, megtámasztottam párat, amik még kiegyenesíthetők voltak, különben annyira lekopárosodott volna a kertnek az a része és még csak július van. 

Kiszedtem a füvet (megint) a tamariska körül is. Nagyon megváltozott a tamariska, pár ága egészen lehajlik a földre és rengeteg új hajtás tör felfelé, nagyon nagyot nőtt. Azt hiszem mégiscsak be lehet ültetni alá az árnyékliliomokat. 

Ilyen dzsuvás volt...

... és ilyen lett. A kiszedett füvet a kerítés tövébe raktam, mindig oda szoktam tenni jó vastagon, hogy megakadályozza a kintről befelé igyekvő gyomokat. Többi-kevésbé ez sikerül is. 

Mellette kinyílt a Hellenium is, hatalmasra nőtt.

Azon gondolkodtam, hogy kiveszem a korallberkenyét onnan ahol eddig volt, de inkább a bársonyos kakukkszegfűt szedem ki onnan, amúgy se szántam arra részre annyit, amennyi lett. 
Oda képzeltem el a korallberkenyét és szeretném, ha ott is maradna, de az idén úgy benőtte a susnyás, hogy csoda, hogy él... ami azt illeti épp, hogy él szegény cserje. 

Megint daraboltam egy csomót, a tegnap kiszedett kúpvirágokat és elkezdtem visszavágni a macskamentát is, az nem lesz kevés meló. Egyrészt hatalmasra nőtt, másrészt rengeteg. A macsekok már szaglászódtak is, amikor daraboltam, de be kell valljam, sokkal nagyobb érdeklődésre számítottam. Az hittem őrjöngés lesz és műsor, de semmi ilyesmi nem volt.

Kiszedtem a fokhagymát is, mert már teljesen leszáradt a szára, a kép nem adja vissza, de nagyon szép nagyok. Soha nem voltak még ekkora fokhagymáim. Betettem őket a szárazra egy papírdobozba, hadd szikkadjanak ki, aztán majd szépen megtisztítom és ősszel mehetnek a pincébe. 

Itt a kitisztított ösvényem is, végre látszik valami struktúra. 

Kicsit túlültettem a cserjéket a régi emésztőgödör körül is, mert annyira megnőttek, hogy elveszett az ösvény... ki kell majd ősszel ásnom őket és átültetni máshová. 
Egyébként nem is tudom... de elégedetlen vagyok a kerttel, nem tudom milyennek kéne lennie, de nem olyan és valamiképpen nemcsak a kert, de semmi sem "olyan"... de milyen is? 

Mióta anyu meghalt, azóta valami nagyon megváltozott bennem. Addig is itt ólálkodott a halál, és most is itt ólálkodik, mert apu is idős és anyu férje is idős, mindketten a 85. évükben vannak, de amióta anyu elment, azóta nagyon másképp nézek az életre. Másképp nézek az időre. 
Olyan bármit is minek szemlélettel, mert úgy is kevés már az én időm is és akkor minek bármit is? Elkezdtem nem élni az életet, nem tervezni, csak úgy agyonütöm az időt, mert mindent átszőtt ez a érzés. Nem szerezni, nem megcsináltatni dolgokat, mert minek? Valami egészen borzasztó hiábavalóság uralkodott el rajtam és ebből már a kert sem tud igazán kirángatni, meg magamat se tudom a hajamnál fogva sem. 
Nem jó irány ez így tudom és azt is tudom, hogy lehetne ezt másképp is, mert úgy is nézhetnék a dolgokra, hogy miért is ne?
Végül is, amíg itt kell lenni ezen a világon, addig érezzem jól magam és különben se lesz zseb a koporsómon, szóval miért is ne bármit? 
De nem így érzem, hanem ezt a rettenetes hiábavalóságot érzem, az egésznek az értelmetlenségét. Azt, hogy majd mindent itt kell hagyni, hogy amikor az ember ott áll az útjának az utolsó mérföldkövénél, akkor mennyire nem érdekli már ez az egész cirkusz és hűhó, ami itt van, hogy mennyire jelentőségét veszíti minden. 
Zavarnak a tárgyak, ez a sok csetresz, amit az ember összegyűjt... és nincs bakancslistám se, mert az is minek... 
Nem tudom hová forrja majd ki magát ez bennem, de ez most így nem jó. Csak hát még nem haltam meg, nem én haltam meg... valamiképpen mégis úgy érzem, mintha valami nagyon elveszett volna belőlem. 

Szombaton csak kora délután mentem ki a kertbe, reggel még minden vizes volt az esőtől és ilyenkor nem jó kinn lenni, mert csak vizes leszek és így legalább benn is elvégeztem a takarítást és némi kaját is előkészítettem. 
Végül sikerült kiszednem a füvet és az ernyős verbéna sarjadékokat a másik ösvény téglái közül is és az ágyásból is. Rémálom az a növény, kezdem komolyan  megutálni. 
Más is volt persze, minden tele folyondárral, alig tudtam leszaggatni a növényekről és lemetszettem pár rózsáról is az elnyílt virágokat. Kicsit alakítottam is az egyiken (Double Perfume), mert előszeretettel benövi az ösvényt az is. 
Már ott tartottam, hogy a díszhagymát is könyörtelenül visszavágom, mert teljesen ráhajlott az egyik nagy, álló varjúhájra (szerencsétlent tavaly az ernyős verbéna nyomta el), de végül addig igazgattam a növénytámaszt, míg sikerült megtámasztania. A varjúháj az idén hatalmas, sőt, ahogy gyomláltam magoncot is találtam belőle, majd átültetem valahová.
Kihúztam viszont pár virágzó kúpvirágot, mert azok is borulnak mindenfelé és nyomják agyon a többi növényt. Ezt is mindig megfogadom, hogy  nem hagyok meg ennyit, mert kezelhetetlenné válik, de jövőre még szigorúbb leszek (jah és következetlen).
Látványos lett a változás, újra látszik mind a két ösvény, előtte már csak egy nagy átláthatatlan fűhalmaz volt az egész. 

Visszanyestem a vad iszalagot is, ott hever egy nagy kupacban már a füvön, majd el kell hordani. Megtaláltam az Alpina bordó szárait is, talán sikerül megmentenem a növényt, majd még ezután fog kiderülni. Két szép szál megmaradt, minden mást lenyestem. A tövénél viszont az látszott, hogy két tő van/volt a földben, azt hagytam meg, amelyikről a bordó hajtott ki, a másikat ásóval kivágtam. Nem tudom mennyire sérült meg az Alpina gyökere is a művelettől, mert 5 centire voltak egymástól. Hát... majd meglátom. Ha mégis kihajt a vad is, akkor az egészet ki fogom venni. 

Még a kutyatej elnyílt virágait vágtam le. A kutyatej csodásan kihajtott, rengeteg ága van, de télen, amikor nagyon hidegek lesznek majd védenem kell. Aztán bejöttem pihizi és azt hittem, hogy ezzel be is fejeztem a napot, de amikor megint kimentem, úgy belelendültem, hogy levágtam egy adag döglődő, kórószerű kasvirágot is és ki is ástam gyökerestül. 
Kiszedtem az egynyáriakat is, mert ebben a sok nedvességben csak rohadnak, magot nem érlelnek, túl sűrűn voltak. Kiszedtem és összedaraboltam az egynyári margarétát is, a klárcsit is, egy csomó kakukkmákot is. 
Visszavágtam a bársonyos kakukkszegfűt is. Ebben az ágyásban is megszabadultam rengeteg éppen virágzó kúpvirágtól is, azok is dőlnek rá mindenre és csak tönkremennek alattuk a növények. 
Kivettem egy túlméretes büdöskét is, mert totál elnyomta maga mellett a japán magyalt. Lett sok mulcsom a sok kiszedett cuccból. 
Szóval nagy kaszabolást rendeztem a kertben és még fogok is. 
Kivettem egy íriszt is, mert csak kirohadt volna a nagy sűrűségben. Teljesen túlszaporodott egy csomó növény és azt hiszem van egy pár, amit nem is akarok, vagy csak nagyon keveset belőle. 

Nagy átszervezések várhatók, de jobban kell terveznem, mert a sok ad hoc ültetésem kezdi megbosszulni magát. Persze  sejtettem, hogy valahogy majd így lesz, mert nem egyben csináltam meg a kertet, hanem úgy ültettem és ültetek most is, ahogy töröm fel a parlagot és a hely engedi. 

A veteményestől kaptam 3 szép padlizsánt, azokat fóliában megsütöttem a sütőben, aztán kikapartam a héjából, pépesre törtem villával és ment a fagyasztóba, majd télen lesz belőle finom padlizsánkrém. Ízesítetlenül szoktam eltenni és csak akkor készítem el, amikor kiveszem a fagyasztóból. 
Még pénteken elkészítettem a tökisszont is, legyalultam és tócsnit csináltam belőle, egy cukkinit pedig tegnap vékony szeletekre gyalultam, besóztam, hogy megpuhuljon és pulyamell darabokat tekertem  bele, provance-i fűszerkeveréket kapott. Nemrég csináltam, de annyira finom volt, hogy megint sütöttem egy adagot. Ilyenkor azt eszem, amit a kert ad és persze rakom is el télire. 
A tökisszon egyébként megőrült, megint van rajta 4... 

A barátcserjémnek viszont valami baja van, pár ág elkezdett elpusztulni, lekonyultak rajta a levelek és a virágok is elpusztultak azokon a szárakon. Nem tudom mi ez, valamelyik nap a japán juharon múlt ki egy ág ugyanígy.

 Kivirágzott viszont a talajtakaró rózsám fiókája, amit tavasszal vettem ki mellőle és átültettem másik helyre. 

Nagyon szépen fejlődik a gyomtenger közepében a magról nevelt mákkóróm is. 

Lenyestem a nemrég elnyílt virágokat a Clematisról is ('Star of India') és megint nyílik. Úgy tűnik jó helyet sikerült neki találnom.

Tőlem nem kiszöknek a növények a kertből, hanem beszöknek hozzám. Ez a csodaszép ökörfarkkóró is csak úgy megjelent nálam! 

A piros és a narancssárga Cosmosok is nyílnak, citromsárgát is ültettem, de annak még nem látom a nyomát.