Annyi cukkinim van, hogy kínomban már mindent csinálok belőle. 
Egy másik bloggertől csórtam az ötletet, persze én semmilyen receptet nem vagyok képes soha betartani, mindegyikbe belefantáziálok, ezért ez se lett teljesen olyan. 

Fogtam egy sárga cukkinit és lereszeltem (kb. 40 dkg lehetett, de nem mértem), adtam hozzá két zacsi vaníliás cukrot, egy sütőport, 1 lapos teáskanál szódabikarbónát (legközelebb vagy az egyiket, vagy a másikat teszek), 3 evőkanál cukrot, 1 teáskanál fahéjat, kis őrölt gyömbért, két tojást, kb. fél deci étolajat (a legközelebbibe nem teszek majd, van a dióban elég zsiradék), beleborítottam egy fél üveg szilvabefőttet, 1 csészényi darált diót és kb. fél csészényi apró zabpelyhet. Az egészet összekevertem és végül annyi lisztet adtam hozzá, amit felvett. Kb. 4 evőkanálnyi volt.
Összekevertem és egy kerek szilikonformába öntöttem és előmelegített sütőbe tettem be. 
Kb. 45 percet sütöttem először 180 fokon, de úgy láttam, hogy túl hirtelen sül és levettem 150 fokra. Kicsit megszurkáltam a tetejét, hogy a kipárolgó nedvesség el tudja hagyni a sütit. 

Meglepően finom lett az eredmény, belül egészen krémes lett. 

A süti folyománya, hogy megvan a cukkinik sorsa, el fogom tenni őket lereszelve, cukorral és citromhéjjal üvegbe, jó  lesz sütibe a télen. 
Az a jó a tökökben, hogy gyakorlatilag alig van ízük, ezért bármilyen ízűre lehet őket készíteni. 
Van még kinn két nagy gömbölyű, világoszöld cukkini, egy gömbölyű, sötétzöld cukkini, rengeteg sárga és két hatalmas tökisszon is, illetve 3, de egyet meghagyok magnak. Mindegyikből hagyok az idén, mert megfogyatkoztak már a magvaim.

Böbe nem jött be, hiába hívtam este. Kiabáltam érte, kinéztem vagy hatszor, hívogattam, de semmi. Már itthon van, egyben, megreggelizett... nagy kő esett le a szívemről, most nekem is meg kell tanulnom újra elengedni őt.
Még látszik az oldalán, hol le van nyírva a szőrikéje, de már begyógyultak a sebek. 

Nem tart már sokáig a kinn éjszakázás, mert abban a pillanatban benn vannak, ahogy picit lehűl az idő. 
Elza pl. most is benn aludt. 

A vasárnapot a nemszeretem résszel kezdtem, de jó idő volt, meg kellett már csinálnom. Tavaly kicseréltettem az ablakokban az üveget hőszigetelt üvegre és két ablak komplett új szerkezetet kapott, amibe beépült a nyers fa. 
Tavaly ősszel már nem volt idő lefesteni, az idén meg megint mindjárt itt van az ősz, szóval a 24. óra utolsó perce, már nem halogathattam tovább. Már látszott a rengeteg eső nyoma a fán, nagyon sokszor kaptuk észak felől ezen a nyáron az esőt és folyton az ablakot verte. 
Majd mégegyszer át kell festenem, de legalább elindult a dolog... kívül... aztán egyszercsak majd lefestem belül is, bár gondoskodtam róla, hogy muszáj legyen. Leragasztottam az üveget belül is a védőcsíkkal és eléggé elveszi a fényt. Így kénytelen leszek megcsinálni. Hehe, jól kiszúrtam vele, akarom mondani magammal. :D :D 

Aztán kimentem és rendbeszedtem a madáritatót, ami a gyakorlatban cicaitatóvá lett, bár Elza a locsolókannát se veti meg. :))

Kiültettem végre a magról nevelt cickafarkakat is, lett vagy 20... jövőre, ha minden jól megy, egész cickafark mezőm lesz. Remélem nem fehérek lesznek, ebben az évben párat kipusztítottam, mert nem akarok fehéret. Mindenütt nő vadon, nem kell a kertembe is. 
Volt két magról nevelt margarétám is, másféle, mint amit a nyáron kiszedtem a kertből, meglátom ez majd maradhat-e és végre földbe került a bordó levelű tűzgyöngyvirág is. Szegény valahogy nagyon nehezen tudta megtalálni a helyét, egy darabig már nem veszek ilyet.

Aztán felvilláztam a kiszedett zöldbab helyét és szórtam rá egy kevés marhatrágyát és betakartam a kiszedett zöldbabbal. Tavaly ez így nagyon bevált, olyan csodás nedves-porhanyós volt a talaj a zöldbabok alatt, hogy az fantasztikus és így a trágyából is szépen bedolgozódnak a tápanyagok a földbe.  

Az ágyás felét szabadon hagytam, mert ide vetettem el a müncheni sör retket, a vajretket és a fekete retket. Elvettem  a rapinit is, mert legközelebb a karalábék helye szabadul fel, de nem tudom szeretné-e a helyet utána a rapini, mert az is keresztes virágú. Szóval kiment a rapini is, illetve fél sor leveles kel (ez kinn maradhat és ha januárban valamikor friss zöldet kívánok, akkor lehet szedni róla) és fél sor radicchio saláta.  Meglátom mi lesz belőlük, tavaly nagyon szép volt az összes. Most is jól belocsoltam a magok alatt a talajt, meleg is van... mi kell még? 

Örülök, hogy megcsináltam ezeket, pedig nagyon meleg volt és ilyenkor nem szeretek már semmit ültetni, azért csinálom, mert ősszel viszont nagyon jó az a friss retek, ha van. Na meg a rapini is, frissen tésztára nagyon finom. 
Nem is értem, hogy nálunk hogy nem ismerik, Dél-Olaszországban tele van vannak vele a piacok. 

Így nem marad olyan sok tennivalóm a jövő hétre. Megint leszek pár nap szabin és nem lóhalálában szeretném megint eltölteni. 
Egyébként elhatároztam, hogy úgy fogok csinálni és viselkedni, hogy olyan legyen, mint amire vágyom. Nyugis és szabad. Ezért úgy fogom tölteni az időmet, mintha mindenre lenne. Biztos lesz ami nem fér bele, de majd meglátom, hogy az mennyire volt fontos. 

A múltkor nem volt kedvem kimenni a kertbe, csak molyoltam benn is, de nem éreztem jól magam, mert tudtam, hogy mennyi mindent meg lehetne csinálni, ha már itt van a hétvége és van időm is. Délután 1 körül mentem ki és mégis annyi mindent megcsináltam és olyan könnyedén, hogy utólag elgondolkodtam azon, hogy miért is rohanok én annyit. Egészen bele voltam már zsongva az időbeosztásba az utóbbi években és már akkor is így működtem, amikor tulajdonképpen volt időm. Ezt a zakatolást próbálom most már tudatosan leállítani és az utóbbi hetekben már voltak percek, amikor tényleg olyan jól tudtam érezni magam, mintha teljes nyugalom lenne az élet. 
Kimentem a kertbe, leültem egy tőkére és olyan jól éreztem magam... nem tudom leírni, de ezt az érzést hiányolom olyan régóta. 
Talán ezért gondolok az utóbbi időben már szinte rögeszmésen sokat a nyugdíjra, mert azt remélem, hogy visszakapom ezt az életérzést a szabadulásommal. Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy nekem a szabadság kötődik hozzá és nem is értem azokat, akik haszontalannak kezdik érezni magukat, amikor nyugdíjba mennek. Nekem annyi tervem van, hogy felsorolni se tudom. 

***

Még kicsi, de csodaszép színű új phlox nyílt ki. 

A kaukázusi ördögszem újabb példánya, ez fehér színű. Kíváncsi vagyok milyen lesz a többi. Egy lila már volt.

A Rumba rózsám.

Titónia

The Fairy rózsám.

A trombita folyondár... ilyenkor tetszik, de ki fogom pusztítani. Borzalmas, kezelhetetlen növény. 

Böbike kis popsiját tegnap úgy kellett kitenni, mert itt tespedt benn a fotelben. Reggel kiment egy kicsit, aztán bejött és maradt. 
Én majdnem egész nap kinn tevékenykedtem az udvaron, ezért még délelőtt kitettem a szűrét, ha én is kinn vagyok, akkor nincs félnivalója és jobb, ha egész nap kinn van, mintha este kezdi nekem a műsort. 
Persze így se maradtam előadás nélkül, mert azt a hontalan, boldogtalan és űzött képét kellett néznem egy darabig, (aki ki lett rakva a zöld fűbe és napsütésbe, jajjajjaj) pedig még a kinti fotelbe is feltettem őt, de mély undorral leugrott róla... nehogy már én szabjam meg, hol feküdjön. 
Aztán hátra mentem kiszedni a zöldbabot és ott talált magának búvóhelyet közte, na meg játszóteret is, mert ahogy szedtem ki a babot meg a füvet, ő úgy kapkodott utána. :)))) 
Este meg alig tudtam becsalni. 

Újabban már a MókaKépű is itt tanyázik az udvarban, (újabban Zoknis), de ezen a képen látszik, hogy miért mókás az ábrázata. 

Elza is nagyon jól érzi magát, de biztos vagyok abban, hogy ő harapta meg a Böbét, mert a Böbi retteg tőle. Az udvaron kerülik egymást és látom Elza szemében, hogy valójában gyűlöli a Böbét. Nem tudom létezhet-e az állatok között irigység, de Elzán látszik, hogy tisztán érti, hogy Böbe benn lakik, ő meg a verandán és nem tetszik neki a helyzet. 

Még péntek délután kaszát ragadtam és belül levágtam az összes füvet a kertben, most megint rendezett a kert, megint nagyon megnőtt a fű a sok esőtől. Majdnem magba mentek a disznóparéjok is. Az idén ez a sok kaszálás borzasztó, de hát ez van.  

Levettem két nagy cukkinit is és kinn a teraszon szépen meghámoztam, kibeleztem, összekockáztam és megint főztem belőle fűszeres cukkinikrémet, amiből egy adagot kivettem és azt terveztem, hogy majd megeszem pirítóssal, de annyira finom volt melegen is, hogy a felét kanállal csak úgy magában felzabiztam. 
A többit üvegekbe raktam, 4 kis üveggel lett.
Ha megint megromlik, akkor nagyon mérges leszek.
Annyi a különbség a leírt recepthez képest, hogy most tettem bele egy pici tartósítót, mert tavaly a fele megromlott, illetve most vágtam bele két nagy zellerlevelet is és az a zellerlevél nagyon jót tett neki, ki is pótolom az eredeti receptet. 

Itt kezdett éppen felforrni

Reggel szedtem egy marék katángkóró virágot is és egész nap kinn ázott a napon vízben. 
Foglalkoztatnak ezek a virágesszenciák, ezért gondoltam kipróbálom. A katángvirág itt volt az orrom előtt, bár ahogy estefelé utánaolvastam, nekem éppen arra a hatásra nincs szükségem, amit ez a katángesszencia kivált. 
Végül csak egy picit tettem el belőle, egy fél decis üvegben, a fele az esszencia, a fele vodka. Ez így is az ANYA esszencia lett, csak pár cseppenként kell felhasználni. 

Ki fogok még próbálni többet is, de majd veszek hozzá valami jobb fajta konyakot, mert a Bach virágesszenciák azzal vannak tartósítva. Tulajdonképpen ez majdnem homeopátiás szer így, abból a szempontból, hogy valójában a nem mennyiségében van benne a virág, hanem a hatásában. 
Olvastam már Masaru Emoto vízkísérleteiről is, ami szintén idevág és nagyon érdekes. Kéne már venni egy mikroszkópot és megnézni, hogy úgy van-e. 
Ha ugyanis megnézzük a Wikipédiát, akkor bizony eléggé megkérdőjelezik amit csinált, de a materialista felfogás mindig a lejárató fogásokat alkalmazza. Viszont sehol nem olvastam arról, hogy a materialista alapokon nyugvó tudomány valaha is hivatalosan megcáfolta volna, pedig szerintem nagyon egyszerű lenne, hiszen csak meg kéne nézni azokat a jégkristályokat. 
Büdöskén gondolkodom még, de tavasszal majd pitypangból is készítek. 
Illetve valamelyik nap leszedtem még a szebb körömvirágokat is, abból pedig éppen tinktúrát csinálok.

Szedtem fehér eperfa leveleket is és eltettem száradni a pincébe, jó lesz télire teának és rengeteg gyógyhatása is van. Az egyik kivágott eperfa folyton újra kihajt és az adja nekem a szép friss leveleket, de most szedtem róla először, mert nem ismertem a hatását. Egyre többet foglalkozom a gyógynövényekkel is, mindenre megvan a gyógyír a természetben és ez annyira csodálatos. 

***

Van egy kis keleti életfám, ami magról kelt ki. Hagytam növögetni, de most már kb. fél méteres és ki kéne ezt is vennem onnan, ahol éppen van, mert ha nagyon megnő, akkor már csak kivágni tudom. Remélem túl fogja élni a bolygatást. 

A kínai hamuvirágom ilyen csodásan virágzik.