Vasárnapi mindenes

A vasárnapot a nemszeretem résszel kezdtem, de jó idő volt, meg kellett már csinálnom. Tavaly kicseréltettem az ablakokban az üveget hőszigetelt üvegre és két ablak komplett új szerkezetet kapott, amibe beépült a nyers fa.
Tavaly ősszel már nem volt idő lefesteni, az idén meg megint mindjárt itt van az ősz, szóval a 24. óra utolsó perce, már nem halogathattam tovább. Már látszott a rengeteg eső nyoma a fán, nagyon sokszor kaptuk észak felől ezen a nyáron az esőt és folyton az ablakot verte.
Majd mégegyszer át kell festenem, de legalább elindult a dolog... kívül... aztán egyszercsak majd lefestem belül is, bár gondoskodtam róla, hogy muszáj legyen. Leragasztottam az üveget belül is a védőcsíkkal és eléggé elveszi a fényt. Így kénytelen leszek megcsinálni. Hehe, jól kiszúrtam vele, akarom mondani magammal. :D :D

Aztán kimentem és rendbeszedtem a madáritatót, ami a gyakorlatban cicaitatóvá lett, bár Elza a locsolókannát se veti meg. :))

Kiültettem végre a magról nevelt cickafarkakat is, lett vagy 20... jövőre, ha minden jól megy, egész cickafark mezőm lesz. Remélem nem fehérek lesznek, ebben az évben párat kipusztítottam, mert nem akarok fehéret. Mindenütt nő vadon, nem kell a kertembe is.
Volt két magról nevelt margarétám is, másféle, mint amit a nyáron kiszedtem a kertből, meglátom ez majd maradhat-e és végre földbe került a bordó levelű tűzgyöngyvirág is. Szegény valahogy nagyon nehezen tudta megtalálni a helyét, egy darabig már nem veszek ilyet.

Aztán felvilláztam a kiszedett zöldbab helyét és szórtam rá egy kevés marhatrágyát és betakartam a kiszedett zöldbabbal. Tavaly ez így nagyon bevált, olyan csodás nedves-porhanyós volt a talaj a zöldbabok alatt, hogy az fantasztikus és így a trágyából is szépen bedolgozódnak a tápanyagok a földbe.

Az ágyás felét szabadon hagytam, mert ide vetettem el a müncheni sör retket, a vajretket és a fekete retket. Elvettem a rapinit is, mert legközelebb a karalábék helye szabadul fel, de nem tudom szeretné-e a helyet utána a rapini, mert az is keresztes virágú. Szóval kiment a rapini is, illetve fél sor leveles kel (ez kinn maradhat és ha januárban valamikor friss zöldet kívánok, akkor lehet szedni róla) és fél sor radicchio saláta. Meglátom mi lesz belőlük, tavaly nagyon szép volt az összes. Most is jól belocsoltam a magok alatt a talajt, meleg is van... mi kell még?

Örülök, hogy megcsináltam ezeket, pedig nagyon meleg volt és ilyenkor nem szeretek már semmit ültetni, azért csinálom, mert ősszel viszont nagyon jó az a friss retek, ha van. Na meg a rapini is, frissen tésztára nagyon finom.
Nem is értem, hogy nálunk hogy nem ismerik, Dél-Olaszországban tele van vannak vele a piacok.

Így nem marad olyan sok tennivalóm a jövő hétre. Megint leszek pár nap szabin és nem lóhalálában szeretném megint eltölteni.
Egyébként elhatároztam, hogy úgy fogok csinálni és viselkedni, hogy olyan legyen, mint amire vágyom. Nyugis és szabad. Ezért úgy fogom tölteni az időmet, mintha mindenre lenne. Biztos lesz ami nem fér bele, de majd meglátom, hogy az mennyire volt fontos.

A múltkor nem volt kedvem kimenni a kertbe, csak molyoltam benn is, de nem éreztem jól magam, mert tudtam, hogy mennyi mindent meg lehetne csinálni, ha már itt van a hétvége és van időm is. Délután 1 körül mentem ki és mégis annyi mindent megcsináltam és olyan könnyedén, hogy utólag elgondolkodtam azon, hogy miért is rohanok én annyit. Egészen bele voltam már zsongva az időbeosztásba az utóbbi években és már akkor is így működtem, amikor tulajdonképpen volt időm. Ezt a zakatolást próbálom most már tudatosan leállítani és az utóbbi hetekben már voltak percek, amikor tényleg olyan jól tudtam érezni magam, mintha teljes nyugalom lenne az élet.
Kimentem a kertbe, leültem egy tőkére és olyan jól éreztem magam... nem tudom leírni, de ezt az érzést hiányolom olyan régóta.
Talán ezért gondolok az utóbbi időben már szinte rögeszmésen sokat a nyugdíjra, mert azt remélem, hogy visszakapom ezt az életérzést a szabadulásommal. Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy nekem a szabadság kötődik hozzá és nem is értem azokat, akik haszontalannak kezdik érezni magukat, amikor nyugdíjba mennek. Nekem annyi tervem van, hogy felsorolni se tudom.

***

Még kicsi, de csodaszép színű új phlox nyílt ki.