Nem tudom mi van az idén a sütőtökökkel. Megint sütöttem egyet és ez is olyan, mint a főzőtök, vizes és se íze, se bűze. Ez a harmadik tök zsinórban, ami ennyire rossz, nem is tudom meg fogom-e enni, szerintem nem. Le se fagyasztom, nem jó semmire. A múltkoriból csináltam krémlevest, de az se volt jó belőle, mert egyáltalán nincs sütőtök íze. Nem veszek többet az idén. Még van egy a pincében, ha az is ilyen vacak lesz, akkor felejtős a sütőtök egy időre... kár, mert szeretem.

Itt voltak az áramszolgáltató emberei... minősíthetetlen amit műveltek. Itt megy egy vezeték és időnként levágják a faágakat, de most... végigtarolták az egész utcát. Sajnos nem voltam itthon, különben leszedtem volna róluk a keresztvizet, már csak a rombolásra értem haza.
Az én keleti életfáim benn vannak a kerítésen belül, nem is értem, hogy zavarhatták a vezetéküket. Egy párnak a tetejét egyszerűen letarolták, de úgy, hogy befelé a kertbe is zuhantak a kb. kétméteres darabok, egy csomó növényt összetörtek, jó, hogy a napelemes lámpák és a kerámia kerti díszek megúszták ezt az igénytelen vandalizmust, amit ezek a barbárok csináltak itt.  Kíváncsi vagyok, hogy majd elszállítják-e legalább, vagy nekem kell vele bajlódnom. 
Időnként egészen komolyan elgondolkodom azon, hogy veszem a betyárbútort és én is elköltözöm ebből az országból, mert itt nagyon nagy bajok vannak. És véleményem szerint nem (csak) politikai szinteken kell itt a bajt keresni, hanem az emberekben, a mentalitásukban, abban, hogy senki nem tisztel senkit és semmit.
Summa summárum, ezen most  nagyon ki vagyok akadva. Mégis miféle ember(?) az, aki ilyen otromba tarolás után jó érzéssel haza tud menni azzal, hogy ő elvégezte a dolgát? 

Kinn voltam bebugyolálni a fügéket is, illetve betakartam a kis pawpaw-ot is, mert még nagyon kicsike és a japán juhart, mert -5 fokot ígértek ma reggelre, de szerencsére csak -2 lett belőle. Még nem tettem rájuk a gyapjú takarókat, azt majd akkor, amikor tényleg hidegebb lesz. Most csak a fagyvédő fóliával tekertem őket körbe, de az két rétegben van. 

Illetve beszedtem a legeslegutolsókat is a veteményesből, volt még kinn 3 szép karalábém (egyet már behoztam megfőzni), lila káposzták, egy kicsi fejes káposzta és bevettem pár müncheni sörretket is és két fekete retket, a többi vagy túléli a megpróbáltatásokat vagy nem, de már nincs hová tennem. Ezeket egy kosárban bevittem a pincébe, majd olyanokat fogok főzni, hogy elfogyjanak. Még van ott egy nagy cukkini is, de az igazság, hogy már nem kívánom a hátam közepére se. Ha lenne egy kis jó idő, akkor kinn sütnék belőle tócsnit, de benn én ugyan nem büdösítek be az olajjal. 

Szedtem még fehér galaj hajtásokat is, találtam az elszáradt szárakon friss hajtásokat. Nem szedtem az idén eleget (tavaly meg kidobtam egy egész boglyát). Az idén elég sok galaj teát iszom a pajzsmirigyem miatt, ami elég szörnyű tüneteket okoz, de ha iszom a galaj teát, akkor ezek megszűnnek, így aztán legalább heti kétszer iszom belőle.
Ragadós galajt is szoktam gyűjteni, az is ugyanúgy jó, de az idén valamiért elméreteztem és kevés lett mind a két fajtából. 
Ezt a galaj ötletet egyébként a Maria Treben könyvből vettem, de Szabó Gyuri bácsi (†) oldalán is kinn van és tényleg egészen elképesztő a hatása, már egy bögre után sokkal jobb. 

Nagyon örülök, hogy így őszre mindig sikerülnek a retkek, amik nem is retkek, hanem vajrépák, de retekként fogyasztjuk őket. Tavasszal nekem a retek sosem sikerül, mert az utóbbi években mindig nagy fagyok vannak, nem lehet vetni, aztán meg hirtelen túl meleg, ami nem kedvez a reteknek, nem növeszt fejet, csak felmagzik. 
Ezek az őszi retkek pedig megbízhatóan megteremnek. 
Pedig ezt a vajrépát el lehet vetni ősszel is, de nekem akkor se sikerült tavaszra belőle semmi. Így viszont, augusztusban vetve mindig szép, nagyra nőnek. 
Lesz még müncheni sör is, már szépek, de abból még nem vettem ki és fekete retek is lesz pár darab. Utóbbiból nem kell sok, nem is annyira enni termesztem, hanem retekcseppeket szoktam belőle csinálni. 
Alkoholban áztatom jó sokáig és nagyon jó a gyomornak, de a szaga... hát az valami förtelem! 
A leveleit egyébként csak le szoktam dobálni a földre, tavaszig szépen vissza is komposztálódik a talajra és addig is takarja a földet. 
Nagyon szeretem őket ilyenkor, amikor a paprika és paradicsom már nem terem a kertben. Ámbár paprikát szoktam venni, mert azt nem akarom nélkülözni, de paradicsom nélkül egész jól elvagyok télen, sőt uborkát is ritkán veszek. Nem igazán szeretem a kígyóuborkákat, amit télen árulnak. 

 Leszedtem tegnap az utolsó brokkolikat is. Volt ami már kinyílt, de magot már nem fog tudni érlelni. Virágzik egy csomó rapini is, otthagytam, majd jönnek a fagyok és lefagynak, az is jó lesz talajtakarónak. 
Ha elállna az eső, most már a brokkolikat is visszadarabolnám, hogy takarják a talajt, de most is esik... már tényleg nagyon tele van a puttonyom az esővel. 

A brokkoliból fokhagymás, tejszínes brokkoli fog készülni és farfallét fogok kifőzni hozzá. 

Kivirágzott a hálaadási kaktuszom. Ezt eddig simán karácsonyi kaktusznak hívtam, csak a minap okosodtam fel arról, hogy létezik hálaadási kaktusz, sőt, húsvéti kaktusz is. 
Csodálkoztam is, hogy ilyen hamar virágba borult, de ezek szerint ez a dolga és éppen időben nyílik. 
Rákerestem viszont a húsvéti kaktuszokra is, kell nekem olyan, mert nagyon különleges a virágjuk. Karácsonyi kaktuszom van, már az is növeszti a bimbókat. Annak más a színe, pink színű, illetve hívják azt a színt ciklámen színnek is. 
Látom több helyen, hogy vannak, akik gyűjtik, nem is csodálkozom rajta, annyira szép színeik vannak. Egy húsvétit még én is megpróbálok majd szerezni.  Sajnos hely híján nem igazán engedhetek meg többet. 

Nem írom le, hogy mi a különbség közöttük, akit érdekel az utánaolvashat, több helyen is van leírás róla.
Egy ideje figyelem már a neten ezt oktatási kényszert, mindenki úgy ír dolgokról, mintha fő tudora lenne a témának, pedig szinte mindenki ugyanazt a cikket másolgatja... nem tudom mi ez, valami szakértői mánia, mindenki hozzáértőnek akar mutatkozni és azt hiszi, hogy megnéz egy cikket, akkor már ért is hozzá és oktathatja... Ha viszont rákérdezek a tapasztalataira, akkor ööööö.... hát ő még sose próbálta, de olyan is van, aki sose látta. Emiatt sok hülyeség is terjeng, mert tapasztalat nélkül adnak tovább dogokat, amiket csak úgy elhittek.

Jah! Igaz, a mondás, hogy a világon az ész van a legigazságosabban elosztva, mert mindenki azt hiszi neki elég van, sőt több is, mint másnak. 

Behoztam tegnap az októberkét is, mert rengeteg esőt kapott és még ígérik is az esőt újra. Nem akarom már, hogy tovább ázzon. 

Nagyon szép teleppé nőtt az egyik fajta indás ínfüvem is és a levelei is szép, színes foltot adnak most a kertben. Remélem tavasszal szépen fog virágozni. 

Gyönyörű most a kutyatej is (Euphorbia x martinii ‘Ascot Rainbow’), de most már figyelnem kell a nagyobb fagyokra lassan, nem szeretném, hogy elfagyjanak az ágai, mint tavaly.