Tegnap olyan csodaszép szivárvány volt délután a nagy hófelhők előtt, hogy csoda. 
Azt hittem valami nagy havazás kerekedik majd belőle, olyan sötét felhők jöttek, de egy pillanat alatt szét is foszlottak, pár perc múlva már kisütött a nap is egy rövidke időre. 

Nem tudom fog-e sikerülni, de végül hoztam be a splash krizantémokból hajtást és bedugdostam cserepekbe. megjelöltem, hogy melyik milyen fajta, csak úgy, hogy sárga, piros és lila, de ezek a:
Chrysanthemum “Splash Meadow”
Chrysanthemum (Indicum Grp) Splash Intense
Chrysanthemum (Indicum Grp) Splash Energy.

Aztán vagy sikerülnek, vagy nem. Kinn vannak a verandán, ahol fűtök, de nincs túl meleg, fényt kapnak, de nem telibe,  meglátom. Ilyenkor már szerintem nagyon nehéz bármit is gyökereztetni, de legalább elmondhatom majd, hogy megpróbáltam. Ha már ilyen szamár voltam, hogy nem gyökereztettem a nyáron belőle, mert valljuk be, ez szarvashiba volt, nem is tudom, hogy nem jutott eszembe.

Illetve még ahhoz is van reményem, hogy áttelelnek a kintiek, itt a hétvége, még egyik nap se volt nagy fagy, még le tudom takarni a tövüket jó vastagon szénával. Tavaszra kiderül élnek-e vagy haltak.  

Úgy terveztem, hogy ma már megrakom a madáretetőket is, viszont az idén már nem veszek napraforgómagot, hanem csak cinkegolyót teszek ki. 
A napraforgóban elképesztő mennyiségű parlagfű mag van, alig győzöm irtani, arról nem beszélve, hogy mennyi pocsékba megy, mert idejönnek a verebek és mind kiverik az etetőből.  

A tegnapra ígért -6 fokból se lett semmi, de ezt nem panaszképpen mondom, viszont az bosszantó, hogy ennyire képtelenek a meteorológusok egy normális előrejelzést adni. 
Bebugyoláltam a növényeket, de ha nincs fagy, akkor nincs rá szükségük és nem használ nekik, de azt már tényleg nem vállalom, hogy majd naponta kitakarom-betakarom őket. Időm se lenne rá. Úgy hagytam, mert a jövő hétre -9 fokot is írnak, aztán meglátjuk mi lesz belőle. 
A képeken a kutyatejek vannak betakarva. Nem akarom, hogy az ágaik nagyon lefagyjanak, mert azokon hozza majd jövőre a virágait. Az hiszem a -9 előtt majd még vastagabb takarót is kapnak.

Felvettem a kazánon is a víz hőmérsékletét 55 fokról 60 fokra, feleslegesen, aztán tegnap visszaállítottam. 

***

Nézegettem a régi képeket, hogy mennyit változott a kert. Jó elővenni ezeket a régi képeket, látni, hogy annyira más lett, hogy alakul és gyarapodnak, fejlődnek benne a növények, amiket ültettem. 
Egy nagy parlag, füves pusztából alakul egy szép, bokros cserjés rész a kerítés közelében. 

Ilyen volt a kerítés. amikor idejöttem 2018 nyarán. A mellettem lévő földet megvették, így szerencsére a minden szemetet tároló pasit is elküldték, el is takarított innen minden jármű darabot, a sok fémhulladékot és mindent. Már csak annyi a bajom, hogy az új tulaj nem kaszálja a füvet a kerítés mellett, de még nem tudtam vele beszélni. 

2019-ben megcsináltattam a kerítést, aztán persze nem annyi volt, hogy megcsinálták, mert lett egy nagy halom faoszlop, amit kiszedtek, egy nagy halom régi kerítésdrót, de végül minden gazdára talált. A faoszlopok egy részét apu összevágta nekem és eltüzeltem. Akkor még megvolt a fatüzelésű kazán, pontosabban csak az volt. Az egyik télen elfogyott a fám, azt hiszem 2019-ről 2020-ra, és hozattam ugyan, de a friss fával nem lehet fűteni, mert nedves. 
Ezek a faoszlopok életmentők voltak, de persze nem volt elég és nem is tudtuk mindet felvágni, mert tele voltak fémmaradékokkal. Amit nem tudtunk felvágni, azt elvitte egy fazon, aki itt lakik a közelben.
Az egy elég költséges tél volt, rengeteg fabrikettet vettem és tüzeltem el. Aztán 2020 nyarán beköttettem a gázt, a csonk itt volt már az udvarban. 

Itt már fenn van a belátásgátló is, akkor még itt volt a szemetes fazon, illetve talán akkoriban hurcolkodott el innen. Eleinte ezen a részen még hosszú zöldbabot is termeltem és karalábét... Azóta a rebarbara sajnos kipusztult onnan (tavaly a nagy szárazságban), a kerítés mellett lévő vad évelő őszirózsát pedig én szedtem ki, mert nagyon szaporodott. 
Ez 2021 augusztusi kép. 

És most már ilyen. A fenti képen még alig kivehető tűztövis már piroslik, a fenyő is nőtt  és bekerültek a cserjék. Van ott sok minden a fenyőn kívül is: jobbra alul egy kikeleti bangita, a másik oldalon két bugás hortenzia, de van ott még egy két cserjés pimpó is, egy sárga és egy piros virágú, egy magyal, egy labdarózsa, (utóbbit nem hagyom ott, törpe bangitának vettem, de nem az lett), van vagy 3 kékszakáll is. Csak egyet ültettem, a többi magról szaporodott, de a szaporulatok is költözni fognak. A cserjék majd szépen összenőnek, a fenyő pedig majd kimagasodik közülük. Ahogy a képzeletemben magam előtt látom, szép lesz. 

Böbike úgy húzza a lóbőrt az ágy végében, hogy az fantasztikus. Horkol, hortyog, dudál, pöfög... :))) Látszott rajta, amikor 5-kor felkeltem, hogy ő még szunyálni akar, felkapcsoltam a villanyt, de eltakarta a kis pofiját a mancsával. Ki is jöttem onnan, villany le és a cicvarek még alszik. 
A lábamnál szokott aludni, de egy kis időre minden éjjel bemászik a takaró alá is, hozzám bújik és akkor megy el, amikor nagyon melege lesz. Olyankor simizni is kell, ha abbahagyom, akkor nyekeg egy kis finomat, fura hangon, olyan kis vartyantás ez, hogy ne hagyjam abba. 

Érdekes hangjaik vannak, Elza cérnahangon szokott nyávogni, amikor kéri a kaját, de ő kevesebb hangot ad, ezen kívül még morogni szokott, de azt nagyon mély hangon, mintha nagyragadozó lenne. Az nagyon durva hang, macskától még nem hallottam ilyet. 

Az új cica pedig ciripel, kuruttyol, csipog és trillázik, sikolt meg nyökög, egészen elképesztő hangokat ad ki, nagyon változatosan és irtó jópofa. Nem akartam, hogy ideszokjon, de alapvetően beköltözött az udvarba és nem ment el, akármit is csináltam. Szelíd, be akarna jönni. Ha senki nem viszi el, akkor kénytelen leszek őt is ivartalaníttatni, mert azt nem szeretném, hogy teleszülje nekem az udvart kiscicákkal. 

Herkules hangját se sokat hallani mostanában, de 4 év alatt legalább megtanult nekem szépen dorombolni a CicaÚr. Eleinte nem is tudott, aztán valami nagyon rozsdás reszeléssel próbálkozott, rövid időkre csak, míg végül meglett a dorombolás. Amikor még harcolt a Mosogatóval, akkor nagyon sokszor üvöltött, védte a területét, de most már megszokták egymást. Ez is egy jó kis videó, az is lehetne a címe, hogy Herkules a szófogadó cica... :P

A MosogatóCicának még semmilyen hangját nem hallottam, ő fufuzik, a levegőt fújogatja így kifelé, nagyon haláli. 
A MókaKépű pedig néma, soha semmilyen hangot nem adott még ki, ő nem tülekszik reggel a kajáért sem, hanem vár. Érdeklődő, látni az arcán és ha valamiből kimarad (mert pl. valaki ráveti magát a tányérjára), akkor csalódott is, azt is látni az arcán, de ő képes várni. Ő egy ZenCica, annyira nyugodt, hogy még ilyet nem is láttam. Egyszerűen más, ha ránézek is, szinte látok körülötte egy burkot, amiben ő létezik. Mintha neki külön világa lenne. Hát ennyit a "népekről" mára. :) 

Mivel holnapra -7 fokot ígérnek ide hozzánk, tegnap leszedtem a fagyvédő fóliát a nagyobbik fügéről és rátettem a vastagabb takarókat. Vettem tavaly két tekercs (festőknek való) anyagot is: vastag, szürke anyag, gyapjúszerű, de persze nem az, viszont az egyik oldala nejlonbevonatos, tehát vízálló. Azzal is körbevettem, a talajhoz az ér, hogy ne szívja fel a vizet. Remélem lesz elegendő földhő, amit a takaró maga alatt tart és nem engedi megfagyni majd. 

A takarófóliával pedig jól körbevettem a nagy kutyatejet és az egyik velencei kutyatejet, lehet, hogy majd annyit ér, mint halottnak a csók, de a talaj még nem hideg, jó idő volt, egy éjjel talán ad annyi meleget vissza a föld, hogy megvédi. 
A kutyatej a meglévő idei ágain fog virágozni a nyáron, nem szeretném, ha elfagynának... bár ki tudja milyen lesz még a tél. Idén tavasszal sok ág elfagyott róla a nagy hidegekben, most jó lenne megőrizni épségben.