Reggel még ködös volt az idő, amikor mentem is kifelé a kertbe. Fogynak a jó napok, jövő héten jön a fagy... nem várom. Olyan élvezetes volt ez az október, legalábbis a zöme. 
Kinn lehetett lenni melegtől vagy hidegtől való szenvedés nélkül a kertben. Tulajdonképpen én nagyon el tudnám viselni, hogy csak tavasz legyen és ősz, a többit szívesen kihagynám. 

Azzal kezdtem a napot, hogy nekiestem a leylandinak, amit azért vettem anno, hogy majd formafát alakítsak ki belőle. Először cserépben terveztem vele kísérletezni, de végül mégis kiültettem, nem vagyok egy nagy cserepes locsoló... tuti kiszáradt volna már tőlem. 
Nyár elején már megpróbálkoztam vele, ahogy levágtam belőle ágat, az el is száradt. Most is megvan az esélye, hogy kimúlik, de valahol el kell kezdeni. 
Még soha nem csináltam ilyet, de még leírást se nagyon találni róla, a youtube-on nézegettem filmeket, de ott is főleg már a gömböcök nyírását mutatják. 
Így nézett ki a leylandi mielőtt nekiugrottam volna. 

Jól megnyestem csórikámat, kész csoda lesz, ha túléli. Bár még így is lehet, hogy túl sok ágat hagytam rajta, de azon lehet segíteni. A levágott ágait leterítettem saját maga alá, legalább addig se nő ott a gyom. Egyedül a nagy zöld foltot hagytam ki, az pázsitviola, remélem tavaszra szép lesz. 

Aztán kevertem lemosó permetezőt, mert olyan sok seb lett a fán, ahol levágtam az ágakat és az ágakról is a kis hajtást, csak a végeket hagytam meg, mert majd ott kell kialakulni a nagy csimbókoknak. Lefújtam a permetezővel, az egész fa csöpögött. 
Mondjuk lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy a permetezés után kötözöm le az ágakat, de nem volt, így utólag igazítottam ki őket. 
Spárgával és talajszegecsekkel húztam az ágakat olyan helyzetbe, ahogy szeretném a fát kialakítani. Aztán majd hogy az első nagyobb szél is úgy akarja-e, hogy maradjon, az majd elválik. 

Aztán nekiestem az előkészített ágaknak a darálóval, megint lett egy nagy zsákkal és le is terítettem a kerti ösvényre, amit a múltkor megkezdtem takarni vele. Jó 10 centi vastagon raktam le, így nem hosszú szakaszt takar, de szerintem így a fű nem jön ki alóla olyan könnyen. 

Amióta hazahoztam a köveket, azóta gondolkodtam, hogy a sziklakertnél azt a kicsi részt, ahol az ösvény kanyarodik, ki kéne rakni a laposabb kövekkel. 

Sajnos nem igazán elég a lapos kövem és azt hiszem nem is így kellett volna lerakni, de valahogy ki kellett próbálnom. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egész darabot kiásom egy bizonyos mélységűre és feltöltöm homokkal és abba tettem volna a köveket. A kövek ugyanis nem egyforma vastagságúak, egyik vékonyabb, másik vastagabb... de kövenként faragtam ki a talajt és utólag töltöttem fel közöttük homokkal. Lehet, hogy majd tavasszal szétszedem az egészet, de az is lehet, hogy betaposódik... most így néz ki, a homok nedves volt, nem tudtam rendesen lesöpörni a kövekről. 
Majd az első eső megmutatja, hogy maradhat-e vagy újra kell raknom. Nem egyszerű dolog ez. 
A faforgácsot pedig végig fogom rakni a köves részig és ahol véget ér, ott megint faaprítékkal folytatom. 

Azt, hogy Herkuló jól van soha többé nem fogom leírni...  tegnap reggel és egész nap megint nem evett, fájt a szája-ínye-foga, már nem is tudom. 
Arra gondoltam, hogy valahol bezabálhatott valamit, amivel megint megsértette a száját, a fene a falánk képét neki! Pedig tömöm, hogy ne járjon el máshová koldulni, de feneketlen a bendője!
Estére bekéredzkedett a pincébe a dobozába, megint turmixoltam neki a kaját és levittem, még nem voltam lenn ma reggel, nem tudom, hogy megette-e. 

Aztán még a vasárnap felvillázott oldalsávba kiültettem sötétlila törpe íriszeket és legszélére kúszó phlox-ot. Így nem kell kiszednem a szegélylapokat. Majd csak megigazgatom őket, hogy legalább egyformán dőljenek és a phlox majd jótékonyan befutja őket. 

Utána még összedaraboltam egy rakás ágat a következő ágaprításokhoz, el is fogyott a verem tetejéről az összes. Lefeszegettem a verem elejéről azt a sok korhadt fát is, de még ott van az összes lepakolva, meg az előkészített ágak is, meg azok az ágak is, amik vastagak és nem lehet aprítani, majd azokat is össze fogom vágni. 
Nagyon elfáradtam estére, azt hiszem ma lazább napot fogok tartani. 

Csodás színekben pompázik minden. Az Asterek is színesednek.

A tarackoló kékgyökér levelei is pirosodnak már, de még virágzik is. 

A selyemmirtusz egy kész csoda, amit produkál. 

Ez az óraátállítás nem a kedvencem. Jönnek a hosszú, sötét esték, nem szeressem időszak ez, sok a bezártság. 
Viszont szép idő volt és én kinn is voltam a kertben, megint megcsináltam egy  régóta halogatott dolgot. 

A veteményes szélében, a kerítés mellett már szörnyen nézett ki minden, pedig anno, amikor idejöttem, akkor azon a részen kezdtem el ültetgetni, de aztán haladtam másfelé és az a rész teljesen elhanyagolódott. 
A szélét most se csináltam meg, cementlapokkal van kirakva a széle, de össze-vissza dűlöngéztek tavaly, amikor kiástam a borzalmasan elszaporodott muskotályzsályákat onnan... volt vagy 100 darab. Most elkezdtem helyre pofozni őket, de aztán abbahagytam, mert az is lehet, hogy nem maradnak benne, hanem majd mást teszek oda. Van egy pár beton járdaszegélyem, kb. 1 méteresek, de még gondolkodom rajta. 
Viszont felvilláztam az egészet, kiszedtem a szörnyű mennyiségű pitypangot és seprencét belőle. Utóbbinak rémes gyökérzete van, nagyon nehéz kiszedni is, de a földet is alig lehet kirázni belőle. 
Volt benne valami nagyon nagyra növő, széles levelű fű is, de még pár szilva csemetét is kiástam. 
Kicsike terület, nagy meló, de a lényeg, hogy kész van. 

Itt még látszik, hogy nézett ki. Van ott pár tő kakukkfű is, azokat is jól visszanyestem, kivágtam belőle az elszáradt részeket is és szedtem még kakukkfüvet szárítani, mert szerintem nem lesz elég, amit nyár végén szedtem. 

 Ez a másik vége, itt volt vagy 8 tő szarkaláb, de tavaly télen elég sok kipusztult belőle, ez az egy maradt, remélem túléli a telet. 

Kicsit igazítottam az oreganón is és (a képen) a fölötte lévő fehér ürmöt is visszanyestem. 

A fehér üröm egészen elfásodott már, volt olyan része is, amit könnyen ki tudtam törni, mert elkorhadt, de ami maradt, az most úgy néz ki, mint egy mini fa.

Kiástam az üröm mellől egy levendulát itt is, mert nagyon elnyomja az üröm, amikor nagyra nő. A levendulát visszanyestem és vissza is ültettem, illetve vágtam róla ágakat dugványnak. Nem tudom, hogy beáll-e, mert a jövő hétre már fagyokat mondanak. Ha nem, akkor majd pótolom jövőre, vannak még levenduláim, tudok róluk dugványokat készíteni. 
Később visszavágtam az évelőkertben az egyik magas varjúhájat és a szárakon találtam pár apró hajtást, azokat is áthoztam ide és eldugványoztam, meglátom mi lesz belőlük jövőre. 
Ez a rész elég száraz szokott lenni nyáron, úgy gondoltam, hogy a szélébe törpe íriszt ültetek, mellé levendulákat, mögé pedig muskotályzsályát (3-at kiástam és át is ültettem, nem is kell több belőle), illetve hozok még ide sudárzsályát és magas varjúhájat és akkor kész is ez a rész, a fűszereket pedig meghagyom. Illetve van még ott kasvirág is a fehér üröm előtt, az is maradhat. 
Talán még kétnyáriakat teszek bele, a bögrevirágnak itt nagyon jó helye lenne, mert az szereti a napot, jah és van még benne egy tő kék lenvirág is. 
A kép alján pedig már a tárkony látszik, a túlvégen pedig csicsóka van, amit majd kicsit meg akarok ritkítani. 
A mellette lévő sávot pedig fűnyírózni fogom. Eddig itt gaz volt, néha lekaszáltam, de az se sokat segített rajta. 

Herkuló egész nap a nyomomban van és amikor nem a hasát simizteti, akkor is ott tanyázik valahol a közelemben. :) 
Nagyon szépül a CicaÚr, szép fényes a bundija is és végre hízik! Akármennyit evett, mindig olyan vékony volt, mint egy papírlap, de most van mint fogni a macskán végre. :))))
Tegnap húslevest főztem és áztattam neki bele száraz tápot, mind megette, azt hittem szét fog durranni a hasa!

Itt sem a lassan kidobásra érett, rozzant kerti cipőm a látványosság, hanem a CicaÚr és az Ő fényes bundija. :)

Őszülget a kert, színesedik minden, olyan szép! 

A magnólia is leengedi lassan a leveleit, még nem szedem össze, hadd jöjjön le mind. 

Újabb régóta halogatott dolgot csináltam meg. Volt egy gyöngyvessző bokor, amit pár éve jól megmetszettem és nagyon úgy tűnt, hogy ki is pusztult tőle, de olyan hozzáférhetetlen helyen van, meg időm se volt rá eddig, hogy maradt, ahogy volt. 
Most viszont csináltam helyet, hogy be tudjak oda bújni (tuják között van és benőtte egy komló is) és kivágtam az elszáradt szárakat. Némelyiket kivágni se kellett, mert simán ki tudtam húzni. 
Viszont a bokor él, a friss hajtásokat majd hagyom nőni, de a komlót ki akarom onnan irtani. 

Csodaásóvilláztam is, gyakorlatilag majdnem kész a veteményes, már csak a petrezselyem ágyása van, de az még kinn van, illetve az az ágyás van még, amiben a karalábék (amik már nem hinném, hogy meg fognak nőni) és a leveles kelek vannak. Ezt az ágyást majd csak tavasszal fogom rendbe szedni. 
Illetve még középen fogom felvillázni az ösvényt, de itt van előttünk még az egész november, szóval jól állok. Tulajdonképpen ilyenkor még sose álltam ilyen jól. 

Kiültettem a babérmeggyet is, ami elég régóta itt sínylődött szegény egy cserépben. Megvettem, megvolt a terv, hogy hová teszem, de nem úgy lett. Azon a részen ahová szántam nem úgy van hely és egy csomó dolgot meg kell még ott csinálni. Végül beültettem (ez volt a B terv), a beomlott verem elé, hogy majd takarja, amikor megnő. 

Egyelőre a verem teteje tele van száraz fával, amiket majd folyamatosan össze fogok aprítani, már aprítottam is egy csomót belőle. 
Előkészítettem már a múltkor egy nagy csomót aprításra, de került oda megint sok ág, mert elkezdtem levágni a diófát, aminek mennie kell. Most pedig egy majdnem kiszáradt cseresznyefa két nagy elszáradt ágát fűrészeltem le mielőtt beültettem a babaérmeggyet, mert épp rázuhantak volna azok az ágak, ha utólag vágom le. 
Ki fogok "combosodni" bicepszben, mint a sivatagi szöcske, ha így folytatom a fűrészelgetést. :))) Apu anno mondta is, amikor a veteményes helyének megnyerése érdekében kivágattam pár fát, hogy favágónak kellett volna mennem. :))))

Szóval a verem teteje megint tele van, de egész télen apríthatok és a babérmeggyet is úgy ültettem oda, hogy a veremhez azért oda lehessen férni. Ki kell majd az elejéből szedni a korhadt deszkákat, meg van egy vas elem is ami még tartja... szét fogom szedni és hagyom teljesen beomlani. Körbe szép, hatalmas terméskövekkel van kirakva, sőt az oldala és az eleje egy része is, azt majd szabadon hagyom, hogy kövi növények benőhessék. 
Arra is gondoltam, hogy a vastagabb ágakkal,, amiket nem tudok aprítani kitömöm a vermet és majd megtalálják a sünök (vagy a patkányok...), bár utóbbit a cicák úgyis összeszedik. 

A teteje földdel van takarva, az egyik oldalán már jól elterpeszkedett egy nagy madárbirs. Majd a másik oldalról is beültetem valamivel, lehet, hogy a madárbirset fogom szaporítani, mert az nagyon jól takarja és kiirtja maga alatt még a tarackot is. 

Sok az "adottság" ebben a kertben, amivel muszáj vagyok valahogy kreatívnak lenni, mert nagyon sokba kerülne, ha csináltatni akarnám és nem is igazán találni ilyen melókra senkit. Gondoltam pedig arra is, hogy építtetek egy rendes vermet, de végül elengedtem az ötletet. 

Lilabogyó ügyben rájöttem egy - azt hiszem - fontos dologra. 
Olvasgattam itt-ott, egy csomó helyen róla, mert kíváncsi lettem, ugyanis a nembogyózó lilabogyómon találtam két szem bogyót. Márpedig ha két szem bogyó van, akkor nyilván több is lehetne rajta. 
Azt találtam, hogy nem szabad metszeni, mert a metszés után nem bogyózik. Én pedig metszettem le róla jó sok alsó ágat tavaly is és az idén tavasszal is. 
Jövőre nem nyúlok hozzá és nagyon kíváncsi leszek, hogy lesz-e rajta több bogyó. Hátha valakinek még hasznára lesz ez az infó. 

A képek az új lilabogyómról vannak (Callicarpa dichotoma), a Bodinieri nem bogyózott. 
Az alsó képen Herkuló jön éppen, egész nap a nyomomban vannak a Nyenyerével. :)))

A virágok olyan szédületesen szépek!