Jól seggre estem reggel a kertben. 
Kimentem, hogy megint betakarjam a kutyatejeket, mert jönnek a nagy fagyok, de annyira csúszik minden, mint a korcsolyapálya, de nem jég, hanem sár.  Szerencse, hogy guggoltam és úgy csúsztam el, így nem ütöttem meg magam, csak kicsit nehéz volt felállni a sárban. :))))
Muszáj letakarni a növényeket. Sajnos tavaly tavasszal is lefagyott (akkor még csak egy kutyatejem volt). A tavalyi szárakon hozná a virágait, tehát fontos, hogy megússzák a fagyokat. Nem tudom, hogy így majd képesek lesznek-e megmaradni, mert -11 fokot is ígérnek, de én megtettem a védelmükben, amit meg lehetett tenni. 

Ilyen az 'Ascot Rainbow', amikor virágzik, nem szeretném elveszíteni.  Ráadásul az idén már sokkal nagyobb, tavaly ennyi maradt belőle csak. 

 Bajban vagyok a macskákkal is. Herkules csak fogy, olyan könnyű már mint a pihe. A hátán van egy seb, de gyógyul, nem gennyed, nem az a baj, hanem szerintem ez most lelki ügy. 
Azt gondolom, hogy megtámadták a kóborok és Herkuló elveszítette az uralkodói státuszát az udvarban. Egy ideje figyeltem már, hogy nem megy be a dobozba, pedig eddig az összes dobozban lakott. Hol az egyikben, hol a másikban, de nem engedett oda senkit, pedig van kinn 4 doboz is. 
Azt is meg kell hagyni, hogy a CicaÚr nem kicsit önző...
Pár napja be volt húzódva a száraz falevelekbe egy olyan részen, ahová nem esik be az eső. Be akart jönni a verandára is párszor és - utólag nézve - szerintem segítséget kért, csak nem értettem mit akar, azt hittem Elza után ácsingózik, mert szokott. 
Ma reggel vált számomra is egyértelművé, hogy mi lehet, mert nem merte megenni az ételét. Elkezdett enni, de két perc múlva azt vettem észre, hogy a MókaKépű zabálja Herkules kajáját és szegény Herkuló vissza se mert jönni, akárhogy hívtam. Csak ült a tető szélén és nézett, végül elment. 
Lementem utána, az autó alatt kuporgott... vittem le neki kaját, két dobozzal is. Igazítottam a dobozokon, az egyikbe tettem ki egy nagy darab vastag, gyapjú-szerű takarót, ami maradt a növényekre vett takaróból. A legtélibb dobozban is megigazítottam a takarót, de majd amikor nagyon hideg lesz, szeretném őt bevinni a pincébe, nem tudom, hogy majd sikerül-e. Kicsi az esélye, ez a cica itt lakik ötödik éve és nem szelídült meg.  

Nagyon bánom már, hogy adtam a kóboroknak is enni. Nem is biztos, hogy kóborok, de az biztos, hogy mindig éhesek és most már válogatnak is. Ők nem azt kapják, amit Herkules, hanem olcsóbb kajákat és most már nem jó nekik.
Szerintem Böbét is ők bántották, bár az bőven lehetett Elza is, mert tőle nagyon fél Böbike. 

Most a fagyok előtt már nem szüntetem be a kajáltatásukat, de utána csak szárazat fogok kitenni és ha nem eszik, akkor úgy jártak. Az nem lehet, hogy az én cicáim tiszta stresszben vannak, mert ezek itt eluralják az udvart. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom és nem is akarom  6 macska kajáját finanszírozni, mert baromi sokba kerülnek.
3-at fogadtam be, róluk gondoskodom is, de a többi el fog innen szokni, vagy így, vagy úgy. Most megint nagyon elegem van belőlük! 

Így még nem voltam, hetekig válogattam az évelő virágmagokat a Kincsesligeten és nem tudtam eldönteni, hogy mit rendeljek. Felvettem a kedvencekbe, át a kosárba,  aztán olvasgattam róla és töröltem. Mert vannak virágok, amik tetszenének, de elég sokról írják azt, hogy érdemes tópartra ültetni, én meg nem akarok nagyon vízigényes növényeket. Az igaz, hogy tavaly volt eső dögivel, de nem lesz ez mindig így és már most is vannak olyan növényeim (pl. a hortenziák), amik szeretik a nedvességet. Így töröltem a csinos gerlefejet, a kínai zergeboglárt és még párat.

Ugyanakkor nem tudom mennyire kell hinni a leírásoknak, mert pl. a kínai hamuvirágot is nagyon "iszákosnak" írták le, de 2022-ben azt a nagy szárazságot jobban bírta, mint a medveköröm. 

Ami miatt még hezitáltam az az, hogy az idén nincs új, feltört terület a kertben (a sok eső miatt), nem lenne hová ültetni. Már így is zsúfoltság van, mert rengeteg fajta növényt ültettem. Elsősorban arra mentem rá, hogy minél nagyobb legyen a fajtaválaszték a kertben, de nem igazán volt tervezett az ültetésem. 
Egyrészt ahogy haladtam a parlagfeltöréssel, úgy ültettem be az üres helyeket, másrészt itt-ott kissé túlságosan is benőtték, ezért újra fogom tervezni, kellenek a sétányok a kertben, de erről már írtam. 

Végül csak megrendeltem őket, majd csinálok nekik helyet. Majd palántát fogok nevelni, az se baj,  ha csak ősszel ültetem ki, addig meg csak tudok még csinálni helyet. 

Macskamenta alacsony - Nepeta mussinii (faassenii), - a macskamentát azért rendeltem, mert ami nekem van, az nem szép. Ez remélhetőleg az a szép, kék virágú lesz, amire eredetileg is vágytam. 
Keleti mák évelő színkeverék - Papaver orientale-hybr. 'Pizzicato',
Erdei tündérfürt - Aruncus dioicus,
Őszi napfényvirág vörös árnyalatok - Helenium autumnale 'Helena Red Shades', - tavaly a sárga már nagyon szép nagyra nőtté s fantasztikus színfoltot adott az éppen pirosodó tűztövisek mellett. 
Chilei gyömbérgyökér kárminpiros - Geum chiloense 'Mrs. Bradshaw', - van már itthon Geum, de korallpiros és sehol nem tudtam szert tenni tavaly más színekre. Ezért jön most ez és még a lista végén lesz egy sárga is. 
Nagyezerjófű - Dictamnus albus var. purpureus,
Árvalányhaj - Stipa Tenuissima 'Pony Tails', - árvalányhajjal már próbálkoztam, de nem sikerült, valószínűleg nem volt jó a mag. 
Hosszúlevelű veronika 'kék árnyalatok' - Veronica longifolia 'Blue Shades', - ez is érdekes lesz. Tavaly a virginiai veronikával próbálkoztam, egy se kelt ki. 
Csomós harangvirág színkeverék - Campanula glomerata 'mix', - csomós veronikát eddig nem vettem, mert úgy voltam vele, hogy olyan gyakori virág, csak sikerül kérni valahonnan, vagy cserélni, hát nem sikerült. 
Vörös méhbalzsam színkeverék - Monarda didyma 'Panorama mix', - őszintén remélem, hogy lesz közte piros is, szeretném pótolni, amit tavaly sikeresen kinyírtam. 
Arkansasi csillagmeténg - Amsonia hubrichtii,
Chilei gyömbérgyökér dupla napsárga - Geum chiloense 'Sunrise'. 

Arról is írtam, hogy amiatt is átrendezésre lesz szükség, hogy rohamosan nőnek a cserjék. Eddig az üres helyeken évelők voltak, de ahogy a cserjék növekednek és vetik az árnyékot maguk alatt-körül, úgy lesz szükség másféle növényekre a környezetükben, a meglévőket pedig új helyre kell majd ültetnem, ami - ugye - most nincs. 

Csináltam pár fotót az ÁrnyasKert végéről is, mert azt is el akarom rendezni az idén. Csupa moha lett megint, van ott két nagyon öreg szőlőtőke, amiket ki fogok vágni és a kis szilvafát is. 3 szilvafa van, mind nagyon beteg és bár tavaly rogyásig voltak szilvával, egyet fogok meghagyni. Azt megpróbálom lekezelni és meggyógyítani, a másik kettőnek mennie kell. 
Amikor lefagynak, akkor csak a helyet foglalják ott nekem, amikor tele vannak, akkor nem tudok mit kezdeni annyi gyümölccsel, tavaly is apuék szedték le végül azon túl, hogy főztem lekvárt is, raktam be befőttet is és apuék is mindezt, plusz még egy rakás cefre is lett belőle. Nem kell ennyi, majd kerül a helyükre más. 

Persze azért vannak itt is növények, a kép bal oldalán a földön heverő szárak mutatják a narancssárga sásliliom helyét, a többi viszont üres. 
Sajnos a szomszéd kerítése nagyon dől befelé, de semmi esély arra, hogy megcsináltassa. Ott vannak még nagy bőrlevelek is, de azokat szerintem ki fogom szedni és a helyükre fog kerülni a tündérfürt. Jó magas növény, nem kell majd látnom tőle a dőlő betonfalat, mégse cserje. Ha egyszer valaki mégis megcsinálja azt ott, akkor simán kiszedem a növényt, átültetem addig, cserjével ezt nem tudom megtenni. Télen ugyan nem takar, de télen nem is vagyok kinn és a szomszéd se. 

Itt is rajzolgatok mostanában, hogy majd hová kerüljön az ösvény. Praktikusan akarom őket vezetni, hogy könnyen járhatók legyenek a kert többi része felé. 
Sajnos be kell látnom, hogy nem vagyok elég fantáziadús, amikor kertet tervezek, valamiért nem tudom egészben látni és úgy tervezni. Ilyen kis részletekkel haladok, ahogy kiismerem a klímáját. 
Ennek a kertnek elég sokféle klímájú része van és a talaja is változatos. Jól át kell gondolni, hogy mit hová.
De jó lenne már nekilendülni! 

Itt elengedtem a borostyánt, hogy takarja be a talajt, de folyton szaggatni kell, főleg a kőfalról, hogy ne másszon át a szomszédba. Lehet, hogy fel fogom szedni, mert idővel már karbantarthatatlan lesz. Így is hatalmas, látszik, ahogy az utolsó életfára fel van csavarodva a törzse. Jó vastag, teljesen ellepte már az életfát, de azt hagyom ott, szeretik a madarak, el tudnak bújni benne, vagy fészkelni és tele van terméssel is nekik. Szeretik megenni. 

Ez a sarok nyáron ilyen volt: 

Itt is látszik, hogy nyáron nem olyan üres ez a rész, ami nagyon füves, az kerül majd betelepítésre az idén. 

Tegnap kimentem és szedtem be csicsókát. Egészen elfelejtettem, hogy szezonja van, pedig szeretem, bár sokat nem tudok belőle enni egyszerre. 
Engem kicsit emlékeztet az íze - nyersen eszem - a friss dióra, aminek lehúzzuk a gerezdjeiről a még friss héját. 
Szép nagyokat vettem ki, nem is kellett nagyon keresgetni, mert rengeteg van és gondoltam, hogy hatalmasak lesznek, mert órási virágszárak nőttek fölöttük. 

Az ünnepekről maradt egy csomó vajam is. Nem készítettem el minden süteményt, amit terveztem... még jó, mert így is agyon faltam magam. Évek óta nem zabáltam ennyit ünnepkor, de valamiért most nagyon falánk voltam, csak le tudjam adni...de végül is legkésőbb tavasszal majd kigurulok a kertbe és a kinti meló úgy is leviszi. :))))
Visszakanyarodva a vajhoz, megsütöttem ghí-nek, de ennyi tejszínt még sose láttam vajban. 
Fél kilóból nagyon sokat le kellett fölöznöm és sokkal kevesebb volt benne maga a vaj, mint máskor. Persze a lefölözött része se megy pocsékba, el szoktam tenni, mert főzésnél is elhasználható, de pirítósra is finom. 

Így nézett ki, mintha egy doboz tejszínt öntött volna valaki bele.

Ez a lefölözött rész, de még nem az összes, mert ami a fönti képen van, az még kijött belőle. Addig kell sütni, amíg csak a teljesen tiszta, áttetsző, sárga vaj marad, az a ghí. 

A karácsony előtt vásárolt kis (szerintem hálaadási) kaktuszom is nyílik. Nem dobálta el a bimbóit, pedig ezek el szokták, mert nem szeretik a mozgatást, de amikor hazahoztam, azonnal kapott tápoldatot. Talán ez mentette meg a bimbókat. Nagyon szép színe van! 

 Nem tudom egyébként, hogy ki hogy volt az ünnepekkel, de bennem még megvolt a várakozás karácsony után is... valahogy az idén lelkileg nem tudtam lekövetni az idő rohanását. Úgy maradtam, hogy vártam a karácsonyt, miközben jól elmúlt. 
Viszont jól esett a pihenés, az ünnepek, ahogy az is, hogy ezúttal nem raktam tele a napjaimat teendőkkel és tervekkel, nem pipáltam a listáimat, hanem csak úgy hagytam mindent gurulni a maga módján és ez most így nagyon jó volt.