Nem tudom ki, hogy van vele, de valamiért én imádom ezt a novemberi hűvös, csendes, kissé ködös időt, de csak akkor, amikor olyan zúzamarára hajló, vagy akár már zúzmarás. 
Nagyon szeretem az erdőt, amikor beborítja a zúzmara, olyankor olyan, mintha egy mesébe csöppennék és minden ezüstből lenne körülöttem.  
Most nincs még zúzmara itt  lenn nálunk, de magasabban az erdő már hófehér tőle. 

Ki is mentem tüzeskedni. Kivittem a kis üstkályhát és begyújtottam benne. Szinte egész nyáron nem sütöttem kinn semmit, annyira meleg volt végig, nem volt kedvem még tüzet is rakni. Aztán az ősz java része is eltelt és akkor sem...

Most viszont rájöttem, hogy van a hűtőben egy üveg bontott vörösborom és kb. ezer éve nem ittam már forralt bort (tényleg években mérhető), pedig itt van a szezonja. 
Ki is vittem a kis öntöttvas kondért, beleöntöttem a bort, cukrot, fahéjat, szegfűszeget és egy kis narancshéjat és szépen felforraltam. Hagytam is egy kicsit forrni, hogy az alkoholtartalma hadd csökkenjen le, aztán feljebb emeltem a tűztől és már csak hagytam, hogy a parázs melegen tartsa. 

Jó volt a tűz mellett ücsörögni, Herkuló is felmászott az ölembe. Ezt is megértük! Az én évekig nem szelídíthető fekete kandúrcicám magától felkapaszkodott az ölembe. :) Ott élvezte velem a tűz melegét a CicaÚr. :)
A képen a helyemen csücsült, nem nagyon tágított egész nap. Böbike nem igazán mert tőle odajönni, de a tüzet azért ő is megkíváncsizta. Nagyon fél Herkulestől, pedig már nem bántja őt, amióta ő is ivartalanítva van, de Böbinek még idő kell, hogy erre rájöjjön. 

Böbike tisztes távolságban maradt inkább, jah és a kőcicától legalább nem fél. :))))
Bevettem a kőcicát még a nyáron erre a száraz helyre, mert tavaly télen picit megrepedt szegényke. Most már ott is marad, nem teszem ki a szabadba, mert ez is tönkre fog menni, mint a madáritatóm. 

Dobtam a parázsba pár szem krumplit is, de legközelebb be fogom csomagolni, mert így a nagy része a komposztra került és nehéz volt megenni is. Végül kettévágtam őket és kanállal kikapartam a krumplit belőle, de kormos volt, hamus meg minden, szóval jobb, ha alufóliában sül meg. 

Azt hiszem többször fogok kinn sütögetni. Annyira jól esett kinn lenni, nem is akaródzott bejönni még később se. Majdnem sötétedésig kinn lebzseltem, visszavágtam megint egy pár virágot, Astert, szibériai íriszt és még öntöztem is, az újonnan telepített kis fáimat és az oregoni hamisciprust, de kapott vizet a cukorsüveg fenyő is. 
Állítólag jön az eső, de ki tudja végül mennyi lesz belőle.