Sajnos a CicaÚr nem evett se tegnapelőtt este, se tegnap reggel, pedig benne volt neki az antibiotikum a kajában. 
Felhívtam a dokit és mondta is, hogy nem mindegyik állat viseli jól ezt a fajta gyógyszert (Doxycare), ezért délben beszaladtam és hoztam másfélét (Clavaseptin), de ezt kétszer kell neki adni. 
Az első szemet rögtön bele is turmixoltam neki kajába és levittem és evett is rögtön, mind megette. 
Kicsivel élénkebb is volt a CicaÚr és tegnap volt simi is, kétszer is, meg dörgölőzés is a lábamhoz! Ilyen még sose volt, mert 1 méternél (illetve 70-80 centinél) sose engedett közelebb. Kizárólag az ablaknál volt simi. 
Bár azt hiszem, hogy a jég akkor kezdett megtörni, amikor egyszer megfogtam őt és átvittem egyik ablakból a másikba és ott kitettem, bár azóta nem engedi megemelni magát. 

Azt hiszem, nem megy pocsékba a maradék antibiotikum sem, mert azt megkapta a MókaKépű. neki is baja van, de őt aztán teljesen esélytelen megfogni. Bucira van dagadva a fél feje szegénynek, ezért megetettem vele a gyógyszeres kaját, hátha segít.
Sajnálom ezeket a kóborokat is, fáznak... tegnap látni kellett volna őket az udvarban. Mint a macskaszobrok, ott feszítettek a napsütésben a fekete gumiszőnyegeken (szerintem az átmelegszik) és napoztak. 

Megkérdeztem a műtétek árát is a dokitól, nem is lesz annyira vészes, csak javuljon fel kicsit Herkuló és akkor rendbehozzuk a fogait is és ivartalanítva is lesz. Akkor lesz egy szép, nyugis öregkora. Ki se kell menjen az udvarból. 

Ma reggel viszont már nem úgy mentek a dolgok, ahogy terveztem. Levittem neki a kaját, mert tegnap a vacsorához se nyúlt. Akart ő enni este, de szerintem megint érzékeny lett a foga, így a kaja ott maradt, ma reggel a MosogatóCicának adtam oda. 
Pedig nem volt meleg sem, csak langyos. A többiekét is melegítem pár napja a radiátoron, ebben a hidegben jó nekik, bár egyébként is szobahőmérsékletű szokott lenni a kaja, mert benn tartom, de most látom, hogy jól esik nekik, ahogy a meleg víz is. 

Visszatérve Herkulesre, ma reggel kilógott, a gyógyszeres kaja ott röhög lenn a pincében, ő pedig fenn falja a kaját a kóborokkal. Persze, hogy tettem ki neki is, ne tülekedjen ott és ne közös dobozból egyenek. Zabál... erre varrjatok gombot! Most nincs fogfájás. 
Egyébként tegnap olyan fura volt, borzasztóan recsegtette a fogait, még nem is hallottam ilyen hangot tőle sose. 
Ma reggel meg nagyon mondta a magáét, azt is nagyon recsegős hangon, de tuti magyarázott valamit. Viszont volt nagy szeretgetés, már néha azt hittem, hogy fel fog mászni a nadrágszáramon, nem lehetett otthagyni. Aztán elkezdett enni, gondoltam akkor én most már mehetek, megvolt a reggeli szertartás és amikor kinyitottam az ajtót, úgy kislisszolt, mint a huzat! Átvert a dörzsölt, vén, zsivány! Még kinézek és megpróbálom becsalni. 

Tegnap megjöttek a virágmagjaim is, nagyon örülök nekik. Majd hétvégén újra átnézem, hogy melyiknek kell hideghatás és beköltöztetem őket a hűtőbe. 

-10 fok van kinn ma reggelre, nagyon örülök, hogy Herkulest is benn tudom. Szerintem ilyen betegen már nem vészelte volna túl ezt a hideget kinn. 

Egyébként, a CicaÚr úgy befészkelt a pincébe, hogy tegnap egész nap ki se ment. Lementem hozzá párszor, kinyitottam kicsit az ajtót, mutatva, hogy ki lehet menni, de arra se nézett. 
Elza is úgy szokta, mikor már túl sokat dörömböl és az agyamra megy, akkor kimegyek és kinyitom az ajtót (és ha éppen nem a kimenés miatt dörömbölt), akkor csak úgy húz be a kuckójába. :)))))
A CicaÚr is így volt, elfoglalta a doboz tetején a cicahordozót (azt hittem nem megy bele többet se) és abban gubbasztott egész nap. Behoztam a gyapjúszerű anyagot, a másik dobozból, amit valamelyik nap tettem ki, most körbevettem a hordozót vele, mert az nagyon jól szigetel, így jól be tudja fűteni magának. 
Simi nem volt, mert nem igazán jött ki és amikor be akartam nyúlni, akkor nagyon fújt. 

Azt hiszem nem érzi túl jól magát, de az is biztos benne van az elbújásban, hogy benn a melegben minden baja ellenére jó neki. Használta az almot is, egészen hihetetlen számomra, ez a cica soha nem almozott előtte. Amióta befogadtam, ő mindig is kinti cica volt és szerintem előtte is. 

Nem evett viszont sokat, de hagytam előtte turmixolt kaját éjszakára is és vizet is. Előző éjjel az összes vizet megitta, de szerintem akkor még lázas volt. 

Majd valamit ki kell találnom, hogy ne kelljen ott átlépdelnem rajta, mert most a pincébe se tudok bemenni, csak tornamutatványok árán... mit meg nem tesz az ember. Most azért van az ajtó eltorlaszolva, mert alatta be tudna bújni és nem szeretném, hogy összepisilgessen ott nekem akármit is. Majd hétvégén, amikor lesz időm, akkor teszek az ajtó aljára valamit, amitől nem tud beljebb menni, illetve elrakom onnan a kerti bútort is, (ott vannak összecsukva és lerakva) és akkor lesz hely a cicabunginak és egy rendes almos helynek is. Aztán majd tavasszal kiszoktatom az ÖregFiút megint, de addig még lesz egy fogműtétünk és egy ivartalanítás is. Jajajajjaj!

Herkuló fénykorában... szegény macska, idefogadtam, aztán azóta csak bajai vannak. Mintha nem hoztam volna neki szerencsét. :(
De az is lehet, hogy már nem is élne, ha nem etettem volna. Nincs ennek a cicának könnyű sorsa, még így sem, hogy gondoskodok róla. 

Tegnap végül csak kiderült végre, hogy mi a baja Herkulesnek. Kitettem neki a reggelit és beleharapott, aztán a falattal a szájában elszaladt és nem mert visszajönni a kajához. 
Még akkor is azt hittem, hogy a hely a probléma, hogy biztos a kóborok ellátták a baját és nem mer enni. Annál is inkább, mert lenn a cicadobozokba se ment bele egy ideje. 
Tegnapelőtt lenn evett a dobozok mellett, ez is a teóriámat erősítette, akkor még meg tudta enni a kaját, 2 dobozzal is megvett. A hátán is van egy nagy seb, ami már gyógyul, az is biztos verekedés "eredménye".

Viszont tegnap a kitett kajához nem mert mégegyszer hozzányúlni, de az ablakból se ment el. Gondoltam megkínálom a Böbe maradékával és amikor nekiesett és szó szerint felordított a CicaÚr, amint beleharapott az ételbe, akkor jöttem rá, hogy a biztos a fogához ért a falat és fájdalmas lehetett neki. Pedig ez puha, nedves eledel volt, de ezt se tudta megenni. Szegénykém, bizos azt hitte, hogy a kaja okozza neki a fájdalmat, biztos ezért nem nyúlt hozzá többé már utána. 

Teljesen kétségbeestem, hogy most mi lesz? Végül készítettem neki cicakaja turmixot, a dobozos kaját pici meleg vízzel leturmixoltam, ilyenből két dobozzal rögtön elnyallintott. Herkulesnél  bármi is történjék, az étvágya az töretlen. :))))  

Aztán úgy voltam vele, hogy most már tényleg lesz, ami lesz, a CicaUrat muszáj lesz megfogni és elvinni az orvoshoz, mert azt nem fogom végignézni, hogy lassan éhenpusztul, ha nem tud rendesen enni, meg biztos a foga is fáj, ráadásul jönnek az eszméletlen fagyok és ha nem megy be egyik dobozba se, akkor meg is fog fázni, ha meg nem fagy. 

Kitettem a lépcsőre a cicahordozó dobozt, kinyitottam az ajtaját és a CicaÚr kb. 5 perc múlva benn is volt... szerintem tudja, hogy segítségre van szüksége. Nem is jött ki a hordozóból, de ez még délben volt, a doki meg csak 4-től rendelt. 

Ott hagytam egy darabig, benne volt vagy egy órát is, a hordozó ajtaja nyitva, de azt gondoltam, hogy ez hideg neki ott a lépcsőházban, ezért bezártam a dobozt és bevittem őt a pincébe, ott jó meleg van. Nem a földre tettem, hanem bevittem az egyik szigetelt cicadobozt és annak a tetejére tettem. Lementem kb. másfél óra múlva megnézni... aludt. 
Attól tartottam, hogy majd bepisil-kakil nekem és ha emiatt ki kellene venni, akkor nem tudom őt elkapni és visszarakni, de úgy voltam vele,  hogyha szarosan is, de elviszem az orvoshoz, mert most megvan és nem biztos, hogy lesz másik alkalom, hogy nyakoncsípjem őt. 

Aztán elmentünk a dokihoz, jó sokat kellett várni és a fogával sajnos a doki most nem tudott mit kezdeni, de megnézte, hogy nagyon fogköves és azt is megtalálta, hogy melyik foga fáj. Nem volt egyszerű menet a CicaUrat megtartani, a szegény asszisztensnő megküzdött a macsekkel rendesen.
Mint kiderült, macskanáthája is van és a szeme is nyavalyás lett, lázas is volt egy kicsit. Nem csoda, ha megfázott, mert nem ment be a dobozokba napok óta.
Kapott szurit a láz és fájdalom ellen, illetve anitibiotikumot. El kell majd mennem még kiváltani a szemcseppet  is amit kapott, de hogy fogom neki becsepegtetni a szemébe, azt nem tudom. A doki is azt mondta, hogy sok szerencsét kíván hozzá. :)))))

Amikor hazajöttünk, bevittem a CicaUrat a pincébe és mire visszaértem hozzá (vízzel és némi nyallintani való kajával), addigra kijött a hordozóból és meg is simogattam. Persze nem volt hová mennie előlem, mert a pince előterében csináltam neki helyet, az meg elég kicsi, de meleg, mert ott mennek a fűtéscsövek. 
Tűrte a simit, abban reménykedek, hogy megszelídül kicsit és akkor majd be tudom vinni, hogy a fogát is megcsinálják és azt mondta a doki, hogy az ivartalanításra nem is kell bejelenteni, azt kandúrnál a sima rendelésnél is megcsinálja, de szerintem ha már altatják majd, akkor szeretném egyszerre lerendezni. Csak majd meg kell őt fogni, mert azt nem hinném, hogy a hordozóba mégegyszer bemerészkedik. Bár tegnap este otthagytam neki nyitva, hogy akár bele is feküdhessen és hogy elfelejtse a hozzá fűződő élményeit. Az is jó, hogy - ugyan nagyon nehéz volt őt kiszedni a dokinál a hordozóból - a vizsgálat után oda menekülhetett vissza, akkor az volt neki a menedék. Remélem, hogy - minden dokis viszontagsága ellenére - a CicaÚr úgy is raktározta el az emlékezetében, hogy az egy biztonságos hely számára. 

Most viszont 10 napig szedni fogja a gyógyszerét (antibiotikumot), addig nem csinálunk semmit, ha kell, akkor addig turmixolni fogom neki a kaját és 10 napig szelídíteni fogom még.  
Kerül amibe kerül, de rendbe akarom hozatni ezt a cicát, olyan sokat szenvedett már, most látom a lehetőséget arra, hogy sikerülhet. 
Elza is hogy nézett ki, azt hittem nem lesz macska belőle, most meg egy szép CicaAsszonyság. Kicsit dagi mostanában, de majd tavasztól leszaladgálja, akkor már sokat vannak kinn. 

Reggel az első utam a pincébe vezetett, de minden rendben van. Vittem neki turmixolt kaját megint, benne a gyógyszerrel, gond nélkül benyalta. 
Az szokatlan volt neki, hogy ott lépkedek, kicsit rendezkedtem és a  madarak kajájáért is be kellett mennem a belső helyiségbe, de a CicaÚr maradt a helyén. Simiztem és nagyon élvezte. Dorombolt és hozzám is simult, azt hiszem megvan végre a Cicaúr, már nem aggódok, hogy el tudom-e vinni legközelebb a dokihoz. :)
Pisi-kaki nyomát nem látom, pedig - egyelőre almosdoboz híján - egy papírdobozba tettem neki almot, majd azt is venni kell. 
Próbáltam kiengedni, hogy a dolgát elvégezze, de nem akart kimenni. Hagyom őt benn, majd időnként megnézem, hogy mit csinál és ki akar-e menni. Amíg ilyen hideg van kinn, nem is bánom, ha benn marad a cica. 
Majd ez is ki fog alakulni, majd megtanulja, hogy ki lehet menni és vissza is lehet jönni. Okosak ők, mindent megértenek egy idő után. :) 

Ez a CicaÚr ősszel: