Tegnap végül csak kiderült végre, hogy mi a baja Herkulesnek. Kitettem neki a reggelit és beleharapott, aztán a falattal a szájában elszaladt és nem mert visszajönni a kajához. 
Még akkor is azt hittem, hogy a hely a probléma, hogy biztos a kóborok ellátták a baját és nem mer enni. Annál is inkább, mert lenn a cicadobozokba se ment bele egy ideje. 
Tegnapelőtt lenn evett a dobozok mellett, ez is a teóriámat erősítette, akkor még meg tudta enni a kaját, 2 dobozzal is megvett. A hátán is van egy nagy seb, ami már gyógyul, az is biztos verekedés "eredménye".

Viszont tegnap a kitett kajához nem mert mégegyszer hozzányúlni, de az ablakból se ment el. Gondoltam megkínálom a Böbe maradékával és amikor nekiesett és szó szerint felordított a CicaÚr, amint beleharapott az ételbe, akkor jöttem rá, hogy a biztos a fogához ért a falat és fájdalmas lehetett neki. Pedig ez puha, nedves eledel volt, de ezt se tudta megenni. Szegénykém, bizos azt hitte, hogy a kaja okozza neki a fájdalmat, biztos ezért nem nyúlt hozzá többé már utána. 

Teljesen kétségbeestem, hogy most mi lesz? Végül készítettem neki cicakaja turmixot, a dobozos kaját pici meleg vízzel leturmixoltam, ilyenből két dobozzal rögtön elnyallintott. Herkulesnél  bármi is történjék, az étvágya az töretlen. :))))  

Aztán úgy voltam vele, hogy most már tényleg lesz, ami lesz, a CicaUrat muszáj lesz megfogni és elvinni az orvoshoz, mert azt nem fogom végignézni, hogy lassan éhenpusztul, ha nem tud rendesen enni, meg biztos a foga is fáj, ráadásul jönnek az eszméletlen fagyok és ha nem megy be egyik dobozba se, akkor meg is fog fázni, ha meg nem fagy. 

Kitettem a lépcsőre a cicahordozó dobozt, kinyitottam az ajtaját és a CicaÚr kb. 5 perc múlva benn is volt... szerintem tudja, hogy segítségre van szüksége. Nem is jött ki a hordozóból, de ez még délben volt, a doki meg csak 4-től rendelt. 

Ott hagytam egy darabig, benne volt vagy egy órát is, a hordozó ajtaja nyitva, de azt gondoltam, hogy ez hideg neki ott a lépcsőházban, ezért bezártam a dobozt és bevittem őt a pincébe, ott jó meleg van. Nem a földre tettem, hanem bevittem az egyik szigetelt cicadobozt és annak a tetejére tettem. Lementem kb. másfél óra múlva megnézni... aludt. 
Attól tartottam, hogy majd bepisil-kakil nekem és ha emiatt ki kellene venni, akkor nem tudom őt elkapni és visszarakni, de úgy voltam vele,  hogyha szarosan is, de elviszem az orvoshoz, mert most megvan és nem biztos, hogy lesz másik alkalom, hogy nyakoncsípjem őt. 

Aztán elmentünk a dokihoz, jó sokat kellett várni és a fogával sajnos a doki most nem tudott mit kezdeni, de megnézte, hogy nagyon fogköves és azt is megtalálta, hogy melyik foga fáj. Nem volt egyszerű menet a CicaUrat megtartani, a szegény asszisztensnő megküzdött a macsekkel rendesen.
Mint kiderült, macskanáthája is van és a szeme is nyavalyás lett, lázas is volt egy kicsit. Nem csoda, ha megfázott, mert nem ment be a dobozokba napok óta.
Kapott szurit a láz és fájdalom ellen, illetve anitibiotikumot. El kell majd mennem még kiváltani a szemcseppet  is amit kapott, de hogy fogom neki becsepegtetni a szemébe, azt nem tudom. A doki is azt mondta, hogy sok szerencsét kíván hozzá. :)))))

Amikor hazajöttünk, bevittem a CicaUrat a pincébe és mire visszaértem hozzá (vízzel és némi nyallintani való kajával), addigra kijött a hordozóból és meg is simogattam. Persze nem volt hová mennie előlem, mert a pince előterében csináltam neki helyet, az meg elég kicsi, de meleg, mert ott mennek a fűtéscsövek. 
Tűrte a simit, abban reménykedek, hogy megszelídül kicsit és akkor majd be tudom vinni, hogy a fogát is megcsinálják és azt mondta a doki, hogy az ivartalanításra nem is kell bejelenteni, azt kandúrnál a sima rendelésnél is megcsinálja, de szerintem ha már altatják majd, akkor szeretném egyszerre lerendezni. Csak majd meg kell őt fogni, mert azt nem hinném, hogy a hordozóba mégegyszer bemerészkedik. Bár tegnap este otthagytam neki nyitva, hogy akár bele is feküdhessen és hogy elfelejtse a hozzá fűződő élményeit. Az is jó, hogy - ugyan nagyon nehéz volt őt kiszedni a dokinál a hordozóból - a vizsgálat után oda menekülhetett vissza, akkor az volt neki a menedék. Remélem, hogy - minden dokis viszontagsága ellenére - a CicaÚr úgy is raktározta el az emlékezetében, hogy az egy biztonságos hely számára. 

Most viszont 10 napig szedni fogja a gyógyszerét (antibiotikumot), addig nem csinálunk semmit, ha kell, akkor addig turmixolni fogom neki a kaját és 10 napig szelídíteni fogom még.  
Kerül amibe kerül, de rendbe akarom hozatni ezt a cicát, olyan sokat szenvedett már, most látom a lehetőséget arra, hogy sikerülhet. 
Elza is hogy nézett ki, azt hittem nem lesz macska belőle, most meg egy szép CicaAsszonyság. Kicsit dagi mostanában, de majd tavasztól leszaladgálja, akkor már sokat vannak kinn. 

Reggel az első utam a pincébe vezetett, de minden rendben van. Vittem neki turmixolt kaját megint, benne a gyógyszerrel, gond nélkül benyalta. 
Az szokatlan volt neki, hogy ott lépkedek, kicsit rendezkedtem és a  madarak kajájáért is be kellett mennem a belső helyiségbe, de a CicaÚr maradt a helyén. Simiztem és nagyon élvezte. Dorombolt és hozzám is simult, azt hiszem megvan végre a Cicaúr, már nem aggódok, hogy el tudom-e vinni legközelebb a dokihoz. :)
Pisi-kaki nyomát nem látom, pedig - egyelőre almosdoboz híján - egy papírdobozba tettem neki almot, majd azt is venni kell. 
Próbáltam kiengedni, hogy a dolgát elvégezze, de nem akart kimenni. Hagyom őt benn, majd időnként megnézem, hogy mit csinál és ki akar-e menni. Amíg ilyen hideg van kinn, nem is bánom, ha benn marad a cica. 
Majd ez is ki fog alakulni, majd megtanulja, hogy ki lehet menni és vissza is lehet jönni. Okosak ők, mindent megértenek egy idő után. :) 

Ez a CicaÚr ősszel: