A régi kertemből nem voltak igazán jó élményeim a dáliákkal, valahogy sosem sikerültek szépre, vagy a gumókat nem tudtam átteleltetni, szóval félve vettem meg tavasszal a dáliát. 

Csak egyet vettem, illetve beraktam egy csomót a kosaramba, aztán meg ki, arra gondolva, hogy mielőtt betankolok vele, előbb megpróbálom kitapasztalni. Meg is voltam ijedve miatta, mert korán megvettem és a pincében már elkezdtek csírázni a gumók, a késő tavaszi fagyok miatt viszont nem mertem még kiültetni, esélyes volt, hogy ebből se lesz semmi. Olyan kis nyuzga, vékony hajtásai voltak, nem reménykedtem, hogy ezekből erős növény fog fejlődni, pedig a dáliának kell, mert ez magas fajta.

Végül lesz ami lesz alapon kiültettem, jöttek is még fagyok, de már nem olyan erősek és takargattam is őket a hideg éjszakákra és megúszták. 3 pici hajtásocska volt, jó sokat ügyködtem körülötte, kapáltam, hogy laza legyen körülötte a talaj és amikor nagyon száraz volt  öntöztem is és meghálálta, nagyon szép, erős, dús növény lett belőle. 

Kb. 2 hete kezdte meg a virágzást és egyre több bimbó és gyönyörű virág nő rajta. Nagyon szeretem ezt a növényt, olyan változatos, színekben és formákban is, hogy jövőre biztosan veszek még jópár fajtát. Ősszel majd készítek nekik helyet. Alakul ez a kert, az igaz, hogy még hatalmas a parlag rész, de szépen fokozatosan haladok, ahogy engedi az időm és az erőm is. 

Az életben nem láttam még ezelőtt és nem is kóstoltam ezt a zöldséget, ezért amikor megláttam a magját egy webáruházban, természetesen azonnal meg kellett rendelnem és annak rendje s módja szerint el is ültettem. 

Sokára kelt ki, tulajdonképpen már majdnem le is mondtam róla. Nagyon szép volt az idei tavasz (a karanténos tavasz), kék ég, rengeteg napsütés, de alig volt eső. Aszály volt és elég sokat kellett öntöznöm, már azt hittem semmi sem fog kibújni a földből. Aztán megláttam pár szálat, vékonyka kis szálacskák voltak, de határozottan látszott, hogy nem gyom. 

Eleinte elég ritkásan kelt, de akkor már reménykedtem és végül most nagyon szép. Párat kihúztam belőle, egyrészt ritkítás miatt és látom, hogy szép egyenesek, nem ágazik el. 

A levele úgy néz ki, mintha fokhagyma lenne, apu össze is tévesztette vele, bár fokhagymának elég sűrű lenne.

A leírások szerint az íze a spárga is a osztriga között van valahol, Oyster Plant-nek is hívják, nagyon kíváncsi vagyok rá. Nem utolsósorban - a neten talált képek alapján - a virágja is nagyon szép.

Azt is írják róla, hogy nem fagyérzékeny, ezért elég sokáig a talajban maradhat, bár nálunk azért a keményebb fagyok ezt felülírhatják, hiszen a talaj annyira keményre fagyhat, hogy nem lehetne kivenni a növényt és talán károsodna is. Én késő ősszel, figyelve majd az időjárásra, ki fogom szedni, már fektéve, hogy lesz mit, de most ígéretesnek látom. 

Ha megnőttek és megkóstoltam, fogok írni róla új bejegyzést, képekkel. 

Ui.: Sorry, de besoroltam a felejtős növények közé.

Most így néz ki:

Még nagyon kora tavasszal vettem a hagymáit, de csak május környékén ültettem ki, cserépbe, mert nem télálló növény. Így majd a cseréppel együtt beteszem télire és úgy fog áttelelni. 

Úgy tapasztaltam, hogy elég vízigényes, nem kell persze tocsognia a vízben, de a rendszeres, viszont nem túlzó öntözést kedveli. 

Lándzsa alakúak a levelei és magas, vékony virágszárakat hoz, ezért karókat tettem mellé. Hogy ne kelljen nagyon teletűzdelni karókkal, olyan ágakat vágtam, ami többfelé ágazik, így egy karó több szárat is megtámaszt. 

A szárak végén hozza a virágait, nekem sárgák és pirosak nyíltak, impozáns virág, de nem tart túl sokáig, egy nap alatt vége van, sőt hamarabb, mert már délutánra összecsukja magát. Viszont a virágszáron több virág is fejlődik, ezért ne vágjuk le a szárat. Van, hogy minden nap hoz virágot, de olyan is volt, amin több nap után fejlődött ki a következő bimbó.