Dolmades és virágok
Olyan már az öntözés a kertnek, mint a halottnak a csók... egyre szárazabb minden, úgy nyeli el a vizet a kert, hogy alig van nyoma, egyedül a mulcsolt részeken jobb a helyzet valamivel.
És mégis, a növények zöme életben van és ha nagyon hervadt mire odaérek, általában életre kelnek... olyan kevés is elég nekik.
Olyan csodálatraméltó ez az egész, hogy kibírják, túlélik és virágoznak is, növekszenek is valamennyire, mindennek ellenére.
Valamelyik nap készítettem dolmadest. Mióta készülök már, végül most sikerült. Az az igazság, hogy nem annyira szeretem a pepecselős dolgokat.
Kicsit szívósak már a szőlőlevelek, jövőre majd korábban kell csinálni, vagy legalábbis a szőlőleveleket korábban kell begyűjteni hozzá, bár fagyasztva nem hiszem, hogy olyan jó lenne.
Ezt a receptet használtam, mivel azt írja, hogy krétán tanulta készíteni, ez legalább eredetinek tűnik. Én nem készítettem olyan sokat, ezért a mennyiségek mások lettek, talán el is tolódtak kicsit az arányok, ezért lehet, hogy a fűszerezésen legközelebb majd kicsit módosítok.
Az én ízlésemnek kicsit sok lett a citrom és kevés a zöldfűszer. Egyébként nem is tudom, hogy érdemes-e olyan sokáig (20 perc) főzni őket össze, lehet, hogy elég lenne csak felforralni. Ugyanis maradt ki fűszeres rizsem és úgy a nyers zöldekkel együtt nagyon finom volt, szerintem ha összeérnek, az bőven elég, nem kell még azzal is összefőzni, vagy tényleg elég lenne rottyantani rajta egy kicsit.
Illetve ami nyersen ízre elégnek tűnik, az megfőve elkottyan benne, tehát ha az ember összefőzi, akkor érdemes a nyerset kicsit túlfűszerezni. Szerintem persze, hiszen mindenkinek más az ízlése.
Nem néznek ki jól, életemben először csináltam és talán amiatt sem, hogy a szőlőlevelek már nem olyan zsengék, így nehezebb volt őket tekerni, pedig jól megfőztem előtte őket. Ott fura egy kicsit, amikor rátesszük a kanálnyi rizst a levélre, ott a levél nyelének a tövénél (ami ki van vágva) ott marad egy lyuk... nem eccerű feltekerni, na!
Arra is gondoltam, hogy lehetne ezt mángold vagy cékla levelében is és akkor mást ízt kapnánk, de lehet hússal is, húsos rizzsel is, szóval variálható a dolog.
Látszik a képen is, hogy egy szétment, azt is megkóstoltam, de nem volt jó. Azok a finomabbak, amik egybe maradtak. Itt a képen még meleg volt, hagytam kihűlni, aztán ment be a hűtőbe és csak másnap reggelire ettem, mert úgy finom, hidegen.
Paradicsommal ettem, mert az volt itthon (szedtem is ki belőle magot, ezek olyan közepes paradicsomok, egy-két tő jó lenne belőle jövőre), de el tudom képzelni egy kis fetasajtos görögsalátával is.
A tálalást nézzétek el nekem, éhes voltam már, nem vacakoltam a külcsínnel, amúgy se vagyok egy nagy konyhaművész. :))))
És akkor jöjjön a virágoskert. Évelő fátyolvirág, nagyon szép, olyan hatalmas és mégis kecses és lenge.
Írország harangjai, nagyon szépek az idén. Annyira örülök, hogy sikerült, tavaly egy tövet tudtam magról felnevelni és most ennyi van belőle.
Bugás lángvirág (Phlox)
Két nagy medveköröm van már az udvarban, az egyik saját szaporulat. Sajnos ezen se olyan bő az idén a virágzás a szárazság miatt. Viszont már nem hagyom magot szórni, mert ez is elég szaporának tűnik.
Menyecskeszemek, tavalyi magvetésből ezek is, a másik fátyolvirág között.
Nyári azálea, egynyári virág. Elég régóta kerestem a magját és szerencsére ki is kelt, remélem magot is fog tudni érlelni.
Díszhagymák a sivatagban... ez a rész itt nagyon száraznak tűnik, de azért nem annyira borzasztó a helyzet, már az összeborzasztóhoz képest. A mulcstól olyan sárga és vissza vannak vágva a nagy helyet foglaló növények, mint pl. a rózsalonc és a velencei kutyatej. Ezért oda nem ültetek semmit, mert amikor ezek megnőnek, akkor beterítenék csak a másik növényt.
Majd kitalálok alájuk valami talajtakarót, de nehéz, mert amikor nagyok, akkor az árnyékot kéne tűrnie, amikor visszavágom őket, akkor meg a napot... Az is lehet, hogy valami olyan elrendezés kéne, hogy valami növény takarja ezeket a részeket, amíg újra megnőnek a többiek.
Lassan indulnak a kasvirágok is.
Tavasszal elszórtam egy egész zacskó egynyári szarkaláb magot, azzal a szándékkal, hogy majd szaporodik. Ez az egy szál kelt ki belőle... így aztán a szaporodás most rá van bízva, de veszek majd megint magot, mert szeretném ha lenne fehér és rózsaszín is.