Jó régen nem írtam, de valahogy elvittek a teendők és nem jutott idő, pedig annyi minden termett a kertben (és annyi minden nem), de igyekszem bepótolni az elmaradtakat.

Tegnapelőtt délután, a vihar előtt kimentem és leszedtem a paradicsomokat, hogy ne verje le az eső vagy a szél őket és még a kert is száraz volt. 

Ami azt illeti, nagyon szépen termettek, pedig nem permeteztem őket (se), bár az is igaz, hogy mostanra elpusztította őket valami gombabetegség. Fura a viselkedése, mert szinte egyik napról a másikra barnultak meg a levelek és a szárak is, de az is lehet, hogy csak nem figyeltem oda a bokros teendők közepette.

Az idei paradicsomtermésből az is tanulság, hogy nem mind jó fajta, nem szerettem mindet azok közül, amiket ültettem, ezért jövőre nem fogok mindegyikből ültetni. Nem ízlett pl. a fekete koktélparadicsom. Egyrészt nem is fekete, nem szép a színe, nem kínálja magát, hogy megegyem. Nagyon lédús, vékony a héja is, de pillanatok alatt megromlik, az íze csak akkor jó, amikor még félig érett. 

Ültettem nagy fekete paradicsomokat is, de azok se lettek feketék és azok is nagyon hamar megromlottak, még a száron. Lehet, hogy a betegség okozta és ha igen, akkor ezek a legérzékenyebbek rá. 

A legfinomabb a hosszúkás koktélparadicsom lett, óriási fürtökben terem, az íze isteni.

A tigerella is szépen terem, nem nőnek túl nagyra, jól néznek ki azokkal az élénk naracssárga csíkokkal. A pici sárga, lampion alakúak is szépek, nem termett ugyan bőséggel és az ízében sincs semmi kirívóan különleges, de egy-két palánta jövőre is el fog férni belőle. 

Volt olyan koktélparadicsom is, ami magától kelt, a tavalyi ültetésből, ezek gömbölyűek és elég (nagyon) vastag a héja is. 2 db-ot hagytam meg belőle,de jövőre nem kerül be a kertembe, mert szétreped. Tavaly azt gondoltam, hogy talán a hosszú szárazság után jött hirtelen  esőtől  repedt meg az összes, de az idén is megrepedt, kivétel nélkül mind. A zöldeket leszedtem szilva chutney-hoz, hogy már legalább az ne vesszen kárba, de jövőre ebből a fajtából nem kérek. 

Egyébként azt vettem észre, hogy azok termettek a legszebben és azok a legellenállóbbak, amiknek a magját boltban vásárolt paradicsomból kapartam ki és tettem el magamnak. Ültettem még pl. hosszú paradicsomot is, ebből jövőre sokkal többet fogok eltenni, mint ahogy a közepes méretű, gömbölyűből is, mert finomak voltak. 

Ami az idén nem volt nekem, de szeretem, az a kumato paradicsom, majd veszek és szedek ki belőle magot. 

Leszakadt egy ág az öreg szilvafáról, annyi szilva volt rajta. Azt mondják, hogy ezt a fajtát fosókaszilvának hívják, de szerintem nem az. Ahogy a neten nézegettem a képeket, a fosókaszilva apró, sárga és gömbölyű, de ezek nagy szilvák és formájuk is a hagyományos, hosszúkás szilva forma. Nem magvaváló, viszont nagyon lédús és édes, amikor megérik. 

Meg kell majd fiatalítani ezt a fát is, mert sok ága le van száradva. Rosszul is néz ki, illetve nagyon magas már, a legszebb szilvák ott nőnek fenn a magasban és nem lehet őket elérni. 

Szóval leszakadt a nagy ág, rajta a sok éretlen szilvával. Kerestem hozzá receptet a neten és a fermentálást találtam. Fogalmam se volt, hogy lesz-e belőle valami, de végül is nem került semmibe,. 

Amiket hozzáraktam egy 5 literes üvegbe:

arányaiban 1 liter vízhez, 1 evőkanál só (több liter víz volt, annyi, hogy ellepje a szilvát) 

az aljára kapor 

egy szál tárkony

szegfűszeg

szegfűbors

borókabogyó 

és sajnos nem volt itthon darabos fahéj, pedig azt is szerettem volna bele

Lecsavaroztam az üveg tetejét és kitettem a szilvafa alá félárnyékba. 

Kinn volt vagy 2 hétig legalább, de az is lehet, hogy 3 hétig is. Néha kiengedtem belőle a gázokat. A zöld szilvák elkezdtek sárgulni az üvegben. Fogalmam se volt, hogy jó lesz vagy mi lesz, de hagytam őket sárgulni, egyszer közben kivettem egy szilvát és akkor már sejtettem, hogy nem lesz ez rossz, de még hagytam tovább érni. 

Aztán végül leszűrtem a levét és félretettem, a szilvákat átraktam kisebb üvegekbe és ráöntöttem a levét és levittem a pincébe a hűvösbe. A biztonság kedvéért tettem az üvegek alá műanyag tálcát, ha netán kiforrna némi leve, de eddig nem forrt egyik sem. Hogy aztán az üvegben mekkora a nyomás most, azt nem tudom, majd ha felbontok egyet, akkor kiderül. Nem tettem bele cukrot, nagyon nagy nem lehet. 

A sziklakert helye a kertben adott volt, mert lebontásra került egy hatalmas kecskeól, mit ól... egy hatalmas kecskeház. 

Mivel a talaj lejtős kissé, az egyik sarka alatt ki lett betonozva és kövekkel kirakva és ez a beton, illetve kövek ott is maradtak. Tulajdonképpen egy sarok rész volt, ami adta magát sziklakertnek. Tudom, a beton annyira bevett a sziklakertekbe, de ez a tömb csak nagyon nagy (és költséges) munkával (nehézgéppel) lett volna kiemelhető, annál sokkal jobb ötlet szerintem a sziklakert. 

Biztos sokan felhördülnek tőle, de még a kövek sem egyformák, van közte pár helyi tufakő, a többi pedig nehéz és tömör vaskő, legalábbis így mondják itt a helyiek. Egy biztos, hogy nehéz, mint a kő. :)

Tavasszal még így nézett ki, ami azt illeti tényleg ronda szegény. 

Szóval adott nem kevés szedett-vedettség, de innen szép győzni. Azt gondolom, hogy majd amikor benövik, befutják a növények, akkor már nem lesz feltűnő, hogy vegyesek a kövek. Van viszont keleti és északi oldala is, a tetejét pedig egész nap süti a nap, tehát elég sokféle növényt fogok tudni beletenni. 

A múlt hétvégén kinn járkáltam a határban és a földút mellett találtam pár szép darabot ilyen kőből és képes voltam kiemelgetni és hazatalicskázni, így a sziklakert fizimiskája is alakult egy keveset, viszont nem kevés előnyére. 

Ilyen lett, de még messze nincs kész: 

Már picit formásabb és népesebb a telepített növények száma is, de a meglévők is szépen terjednek. Tulajdonképpen csak a kakukkfű pusztult el benne, de majd újra próbálkozom másik részre ültetni. 

Többféle benne a talaj is. Hordtam bele szegényesebb talajt is, mert maga az ólhelye csupa trágya, azt nem szeretnék a kövidudvák (ahogy én hívom őket), de van olyan rész, ahová növényi komposztot raktam és elkezdtem gyűjtögetni és vödörrel belehordani a vakondtúrások jó, porhanyós földjét is. Tudom, ehhez már kell némi megszállottság, de szeretem csinálni. Látni, ahogy egy-egy apró növényke megkapaszkodik. 

Feltöltöttem a kövek  közötti hézagokat is, így rengeteg élőhely alakult ki, pedig maga a sziklás rész nem is olyan nagyon nagy. 

El is gondolkodtam rajta, hogy tekintve a kövirózsák, a varjúhájak, phox-ok és egyéb hasonló növények sokféleségét, hogy igen nagy a valószínűsége, hogy beleveszek a gyűjtésbe. Ez is egy szenvedély lesz, a kertészkedős szenvedélyemen belül.