Elkészült a másik cicaház is, még szombaton és úgy látom, hogy valaki aludt is benne. :) Annyira örülök neki! Szerintem Herkuló volt, mert reggel,amikor kinyitottam az ablakot, hogy a száraz kaját kitegyem nekik, rögtön felugrott a tetőre. :)))) 

Ezt Elza szokta csinálni,  mert itt alszik lenn. Ma reggel viszont még nem láttam Elzust és kicsit aggódom miatta, mert mindig ő az első, ő a legéhesebb és a legerőszakosabb is. Itt nyomakszik mindig az ablakban, sokszor annyira, hogy nem tudom tőle kitenni az ételt, ő meg majd megveszik, hogy ehessen már. Lökött macs! 

Tegnap semmit nem lehetett csinálni a  kertben, majdnem egész nap esett az eső... bosszantó, mert a szedret még szerettem volna levágni és felkarózni az új termő hajtásokat, de majd a jövő hétvégén megcsinálom. 

Van még pár másik dolog is, amit terveztem a szabi idejére, de elmaradt, most meg már nem fogok tudni csinálni semmit, mert sötét lesz, mire kilépek a melóból... 

Azon gondolkodtam éppen, hogy menny időt kell kibírni kertészkedés nélkül és tulajdonképpen nem is olyan hosszú, csak a decembert és a januárt. Mert novemberben még lehet talajt előkészíteni, hacsak nem lesz nagyon sok eső, sőt, ha nem lesznek erős fagyok, akkor akár decemberben is lehet. A január általában tényleg nem kertészkedős hónap, de februárban már lehet kukkolni a hóvirágot és a téltemetőt. Persze lehet nagyon hideg is, de meglátjuk milyen idő lesz. Februárban és március elején pedig már meg lehet kezdeni a palántanevelést is. És a metszést, a lemosópermetezést...

A köztes időben pedig tervezni lehet, hogy mit ültessek, hová ültessem, megrendelni a hiányzó magvakat... amikkel aztán úgy járok, hogy alig győzöm elültetni. Bár... az idei tanulságokat majd igyekszem megfontolni, mert pár dolgot biztos nem fogok ültetni jövőre és palántákból is tudom már, hogy miből kb. mennyi szükséges. 

Tegnap megint szabdzsit csináltam és levettem hozzá az utolsó előtti kolbásztököt, ami kb. 60 centis volt, jó zsenge. Ilyet biztos, hogy jövőre is ültetek, mert nagyon finom. Egész más az állaga, mint hagyományos töké. 

A szabdzsi egyébként egy kicsit hamis, mert hagyma is van benne. 

Olajra aprítottam a hagymát (kockákra) és megpirítottam a fűszerekkel együtt: só, őrölt római kömény, őrölt koriandermag, őrölt vegyes bors, curry és indiai fűszerkeverék. Aztán rátettem a karikákra vágott sárgarépát, darabolt gombát, egy zacskó zöldbabot a fagyasztóból, találtam a kertben egy kis nyomorult brokkolit, azt is beletettem, a karikára vágott kolbásztök egyharmadát ( a többi ment a fagyasztóba) és 3 szem krumplit durvára vágva. Pici vizet öntöttem alá, hogy jól összepárolódjon és amikor puhák voltak a zöldségek, egy pici rizsecetet adtam hozzá, végül egy doboz tejszínnel összeforraltam.  És egy pici hing-et (asafoetida, vagy ördöggyökér) is tettem bele, bár ez fölösleges volt, lévén, hogy hagyma volt az alapja, de aki hagyma nélkül csinálja, az ne hagyja ki belőle.

Bár én semmi értelmét nem látom a hagyma elhagyásának. Sokan vakon követik a indiai konyha, meg krisna konyha stb. előírásait, holott szerintem azok nem azért nem használják a hagymát és fokhagymát, mert egészségtelen, hanem azért, mert a trópusi éghajlaton nem teremnek meg. Az igaz, hogy egyes jógairányzatok se javasolják, de én annak a híve vagyok, hogy ami a saját éghajlatunkon terem, az a mi ételünk. 

 Hát itt vannak az új sziklakerti dudvák, majd kerítek időt, hogy megkeressem a nevüket is. 

Az első a kis csillag alakú, közelről csodaszép kis, szőrös levelei vannak, mint valami nagyon mini kövirózsa, de nem az.  

 A második egésze picike (még), mintha valami moha lenne. 

 Ez egészen biztosan szegfű, de szerintem akkor fogom tudni megállapítani, hogy melyik fajta, amikor majd kivirágzik.  

 Ez pedig harangvirág, majd ennek is meglátom a virágait és akkor fogom tudni. 

Jó volt egyébként a tegnapi nap is. A belső kert fel van "ásva" a célszerszámmal. Kivétel másfél ágyás, amiben a télire kinn maradó növények vannak. Egy kicsit még többet is felvilláztam, mert a parlagba is belenyomkodtam kicsit a villát. Kirázogattam belőle a füvet, a gyökereket is, egy kis térhódítás és még folytatom. :) 

Elöl még a sütőtökök helyét is meg kell majd még csinálni, de a tökök még kinn maradnak, mert zöld a száruk, de nem baj. Lesz rá idő, nagyon jól állok a talaj előkészítésével, tavaly ilyenkor a negyede se volt még kész. Szóval további újabb területeket fogok feltörni és ültethetővé tenni az idén.  

Kitettem tegnap a cicaházat is, beleraktam a szalmát és a meleg rongyikat Elzusnak, remélem birtokba fogja venni. 

Ma pedig elmentem reggel és vettem egy mosógépet. Végre! Kicsit az agyamra ment már, hogy mindig fel kellett cűgölni a cuccot Pestre és ott mosni, aztán vizesen visszahozni, mert sose maradtam addig, hogy megszáradjon. Hétfőn kihozzák és fel is fogom avatni. Nem is tudom miért halogattam eddig, talán kicsit sok volt a költségem, az utóbbi időben már kezdtem úgy érezni magam, hogy csak fizetek és fizetek, mint a katonatiszt, de sok minden meglett,  nem pocsékba és nem feleslegesen költöttem a pénzt. Különben már kezdem látni, hogy ennek sose lesz vége, mert folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötleteim. Csakhát - ugye - nem a bokorban szedem a pénzt, szóval valami majd úgyis megállítja. 

De nem ma... ugyan nem volt igazán szükségem semmire, mégis beevett a fene a Sparba. (kenyér kell jogcímen) És persze, hogy nincsenek véletlenek! 

249 Ft-ért darabja, sziklakerti évelőket találtam! Az egyik pont olyan, amit már jó ideje nézegettem a festékbolt előtt, de nem kértem még belőle. 

Összevissza mindenhol kerestem a neten is, de nem találtam meg, erre ma ott van az orrom előtt a boltban. Hát nem csodás? Nekem minden kívánságom így szokott teljesülni, amit igazán szeretnék és el is tudom képzelni. Azt hiszem a lottófőnyereményt csak azért nem nyertem még meg, mert nem tudom elképzelni, milyen lenne annyi pénzzel... de már rajta vagyok! Mármint azon, hogy elképzeljem. 

Érdemes egyébként megfigyelni, hogy az ember (én legalábbis) milyen plasztikusan képes átélni, felidézni és képekben megformálni a rosszat. A félelem és az aggódás olyan, mint egy belső, élethű képgyár. Ezért következik be az emberek életében általában az, amitől félnek. Nem bevonzzák, hanem megteremtik! Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy a jót milyen nehéz elképzelni. Milyen nehéz benne maradni ezekben a képekben... az ember agya elkódorog mindenfelé, mint egy elszabadult szamár, bezzeg a félelem! Nem tudom miért van ez, hogy olyan iszonyú koncentráltan és plasztikusan vagyunk  képesek rémeket látni, annyira, hogy a vérnyomás is emelkedik, vagy a pulzusszám vagy az ember akár el is ájulhat (lásd. pánikbetegség). 

Visszakanyarodva a dudvákra, nagyon örülök nekik. Külön bejegyzést fogok rájuk szánni. Egyiket már el is ültettem, de sajnos bezavart az eső... a fene a dolgát, de már elállt, mindjárt megyek ki és elültetem a többit is, csak  meg kell találni a megfelelő helyet számukra. 

Ui: Elültettem, de cserébe ki kellett ásnom pár tő bőrlevelet. Ezek nem voltak ott jó helyen, mert nagyon száraz a hely, ezért amúgy is terveztem már átültetni őket. Most ott vannak a földre kitéve, mert lövésem sincs hová tegyem őket... majd holnap, addig semmi bajuk nem lesz.

A helyükre tettem a mai szerzemények közül egy szegfűt, legalábbis a levele alapján szerintem szegfű lesz, olyan kis gömbölyű párna és egy harangvirágot. Azt azért nem bántam volna, ha ráírják, hogy melyik micsoda, mert csak annyi van rajtuk, hogy őszi évelő... nohát vettem négyféle őszi évelőt... és egy fehér krizantémot. Remélem télálló lesz, ha nem, akkor tévedtem. Ezeknél is elég idegesítő, hogy nem írják rá, hogy melyik évelő és melyik a túltenyésztett, csak a temetőbe való és csak arra a kis időre. A krizantémokról is akarok egy külön bejegyzést, mert annyi féle van (és még annyi féle nincs, bakker) és gyönyörűek. 

És Elza beköltözött! :))))