Elkiabáltam, hogy a macskoszok milyen rendesek, hogy itthon vannak, tegnap estére Böbe és Elza is kiment. 
Néha úgy csodálkozom rajtuk, teljesen önálló döntéseket hoznak és szerintem ezek nagyon is jól tudják, hogy mit csinálnak. 

Tegnap délután kihasználtam, hogy jó meleg volt kinn és még nem is sötétedik olyan korán. Ez volt az utolsó ilyen péntek... jó lesz reggel tovább aludni, de a sötét délutánokat, hát azokat nagyon nem szeretem ilyenkor ősszel és télen. 

Kimentem és gyorsan lekapkodtam a birsalmát, megint lett egy nagy festékes vödörre való. A szomszédból is áthullott egy csomó, a szebbjét összeszedtem, abból anyu csinált nekem lekvárt és befőttet is, majd holnap megyek érte. 
Ebből az adagból birsalma sajtot akarok csinálni, most lesz rá időm, jön a hosszú hétvége. Van itthon dióm is,  sajnos termés nem lett a diófákon, az összes dió beteg. 

Leszedtem még a szőlő végét, anyukámék nagyon szeretik, nekik szoktam elvinni. Most is lett még egy nagy dobozzal. Pár fürt fehér delaware maradt még rajta, azokat majd leveszem és felfüggesztem a pincében, mert állítólag az eláll januárig is. Bár ezt a szőlőt nem igazán termesztik már, legfeljebb kiskertekben, szerintem egész finom. Azt írják róla, hogy poloska íze van, hát szerintem a koriander zöldjének, na annak poloska íze és szaga is van, de ennek a szőlőnek nem. Meg azt is írják róla, hogy "labruska"  íze van, azaz róka íze van. A róka ízzel a vadszőlőre utalnak, amit Fox Grape-nek is neveznek, mert gondolom az ember rókát nemigen eszik, hogy azzal hasonlítgatná a szőlejét. 
Szóval nem vagyok nagy szőlőimádó, de apu azt mondta, hogy eláll, ezért ki fogom próbálni. Ki tudja, december-januárban "találni" pár fürtöt a pincében szerintem tök jó lesz. Nem mintha nem lenne kapható mindig szőlő a boltban is, de a saját pincében ha van, az mégiscsak más. :) 

Kiszedtem a cukorrépát is, holnap azt viszem el anyuhoz, azt mondta berakja nekem céklával együtt (meg nekik is lesz belőle, majd elfelezzük). Megmostam őket, jó nagy dögök lettek az már biztos.

Illetve még tegnap délután gyorsan felcsodaásóvilláztam a paszternákok és a cékla helyét. Már csak egy pici sarok van, ahol babok voltak és az új-zélandi spenót, és persze a petrezselyem helye. A hétvégén azt is kikapkodom, a helyét felvillázom és majdnem kész. Már csak az ágyások közötti közök maradnak, ja meg a feketegyökeret kell még felszedni. 

Valamiért most már elég erősen befelé húzódhatnékom van. Tavaly nem volt ilyen. Talán az idén túl sokat vállaltam a kerttel, meg a teraszépítés se volt semmi, azt érzem, hogy lazulni akarok. Nem a kertészkedésből volt elég, hanem abból, hogy eléggé feszített tempót diktáltam. Elfáradtam egy kicsit. Szükségét érzem annak, hogy legyen pár olyan hétvégém, ami nincs kitömve tennivalókkal és nem listákról húzkodom kifelé hogy mi van meg, hanem szabadon lehet csak úgy heverészni, főzőcskézni, tévézni és nézni az ablakból a madáretetőt miközben sütit majszolok.