Tegnap valahogy sikerült élesbe tenni egy üres bejegyzést. Érdekes, van, hogy a kutya se nézi, most meg rengetegen belekukkoltak. Olyanok ezek a véletlen hibák, mint a fáklya, mindent bevilágítanak és mindenki rögtön észreveszi őket. :))) 

Azért vannak ezek az üresek, mert ha eszembe jut egy téma, de nincs időm rögtön megírni, akkor adok neki címet és később írom le, így nem felejtem el. 

Ma picit kiakadtam a boltban. Ebédidőben elrohantam bevásárolni ezt-azt. A boltban egy nagyon kedves hölgy állt  előttem állt a pénztárnál és látta, hogy nem fér fel a cuccom (amúgy sose fér fel, de a szalag megy előre ugyebár) és nagyon próbált segíteni, az összeset előre tologatta... gyakorlatilag minden darabot összefogdosott, amit csak vettem. Hát erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Meg azt is, hogy nagy az isten állatkertje. Annyira nyomják ezt a maszk kérdést, hogy arra nem terjed ki a figyelem, hogy ne tapperoljuk már össze a másik élelmiszerét. Értem én, hogy minden csomagolva van, de akkor se. Elég, hogy a pénztáros összefogdossa. 

Azon agyalok egyébként, hogy nem tudom, hogy az idén akarok-e belekezdeni a madáretetésbe.

A tavalyi nagy etetősdinek volt egy pár tanulsága. Egyrészt nagyon sokba kerül és most a 3 cica mellett nem biztos, hogy akarok-e rá költeni. Ez az egyik dolog. A másik, hogy óriási szemetet csinálnak, aminek a zöme ugyan elbomlik végül, de tavaly rengeteg parlagfű mag is széthullott a madáreleségből, amit nem győztem irtani már tavasztól, de még ősszel is találtam pár szálat, ami feltehetően széthullatta a magját. Eddig itt nem volt parlagfű... 

Az is indok lehet, hogy - ugyan az etetőt igyekeztem az ágak sűrűjébe tenni - ideszokott egy kis ragadozó, hogy elkapkodja a kis madarakat. 

Szóval nem tudom... már nézegettem hátul a diófán helyet az etetőnek, ahová nem fér be a ragadozó... mert egyébként meg olyan kis éhesek és télen tényleg nincs kaja nekik. A legnagyobb indok mellette, hogy olyan picik, pár dekásak ezek a kis madarak és az életük múlhat azon a pár szem napraforgón... na jó, azt hiszem ez a kérdés el is dőlt. 

Azon tanakodok magamban, hogy ahogy jön a rossz idő, megyünk bele az őszbe és a télbe, miről is fogok írni? Persze majd kialakul, mert pl. a fű most is nő, kéne kaszálni, de ahhoz meg kéne damilt tenni a kasza fejébe, de az meg marhára négy vagy hatkezes, el kéne törni a kezét, annak, aki kitalálta, de minimum naponta párszor megtöltetni damillal a saját találmányát. Szóval vennem kell egy új fejet a kaszára. És damilt is... nem akarom tavaszra hagyni és az utolsó pillanatban futkosni a szükséges dolgok után. 

De még az idén is kell kaszálnom, mert nagy a fű... nincs kedvem hozzá. 

Egyébként meg fáradt vagyok, nagyon nagy a hajtás a munkahelyen, ha ezzel megleszünk, ha túléljük, akkor bontani fogok egy üveg pezsgőt. Elég is ennyi most, nem futja többre ma, elbambulok a TV-n egy kicsit, aztán alvás. 

Ilyet se csináltam azelőtt, de nagyon finom. 

Egyszerű az elkészítése, kell hozzá némi fehérbor és zsályalevelek. A zsálya adott a kertben, nem is kis mennyiségben. Bort pedig vettem hozzá. Édes, illetve félédes fehérborokat választottam és mindössze annyit kell tenni, hogy a zsályát, miután jól megmostam bele kell tenni a borba és hagyni két hétig ázni benne, azután pedig leszűrni, ledugaszolni és eltenni a pincébe.

Ez itt az éppen ázó zsálya a borban, ez volt az első, a többinél már úgy csináltam, hogy színültig megtöltöttem az üveget. 

 Ez pedig a kész zsályabor. Persze ezt nem lehet úgy inni, mint a bort, hogy akár több pohárral is megiszogat az ember belőle. Annál többet, mint ami a pohárban van, nem igazán szabad inni belőle.