Ezúttal nem "fosztottam ki" egyetlen kertészeti árudát sem, hanem szedtem egy nagy zacskó nemtudommilyenbigyókát, amit aztán, amikor közel mentem hozzá, elég gyorsan meghatároztam: borsos varjúháj. Már a múlt héten kiszemeltem, amikor anyuékhoz mentem, tele van vele az út széle és elég komoly párnákat alkot, egy szem fű nincs közötte, mert nem engedi maga közé. Eddig nem vettem észre, mert nem virágzott, de most tele van virággal, csak úgy virít a sok citromsárga folt az árokparton végig. Őszintén remélem, hogy nem az úristenhogyszabaduljakmegtőle növény lesz belőle. 

Elég nehéz volt elültetni, mert picikék, szinte száraz volt a száruk, 2 centisek... benyomogattam a sziklakertben a földbe őket kis csomókban, meglocsoltam, oszt hadd szóljon. Meglátjuk mi lesz belőle, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne maradjon meg, azért amíg begyökeresedik, majd locsolgatom őket. 3 helyre is tettem belőle. Majd ha megerednek, akkor teszek róluk képet is. 

A másik szerzeményem egyelőre vízben van, a régóta vágyott tamariska. Törtem pár oldalhajtást egy tamariska bokor oldaláról. Remélem meg fog gyökerezni, bár eddig a fás dugványokkal valamiért nem igazán voltam szerencsés, mindösszesen a két mályvacserje gyökeresedett meg, ők viszont szépen hajtanak. 

Visszakanyarodva a tamariskára, régi vágyam, nagyon fogok figyelni a hajtásdugványokra, mert nagyon szeretném, ha meggyökeresednének. 

Egészen hihetetlen különben, hogy mennyire eluralta már a kertészkedés a gondolataimat, mindenhol azt nézem, hogy mit lehet elültetni, szaporítani, hol van kertészeti áruda, mi az a rózsaszín (vagy akármilyen) az út mellett, amiért aztán vissza is tolatok... merthogy előfordulnak ám kivadult növények is itt-ott. Pl. így jött haza a legelső kék lenvirág is. Megláttam, de nem volt nálam semmi, amivel kivegyem, ezért másnap képes voltam visszamenni, szakadó esőben és kiásni... 2 volt, egyiket apunak adtam, nála még most is megvan és szaporodott is, elhullatta a magját, nálam sajnos az a növény télen kipusztult. Amik most vannak, azokat magról neveltem tavaly. 

És jó hír, hogy a múltkor "lopizott" tarackoló kékgyökér él! Szorgalmasan locsolgatom és - ugyan leszáradtak a levelek az összesről - de az egyiken új hajtás jelent meg és határozottan él. Nnna! :)))

Először nyílnak a csillagfürtök is. Nem állítom, hogy a legszebbek, azt hiszem nincs igazán jó helyük, de ezt a virágot elég nehéz lenne áttelepíteni, azt hiszem elég nagy gyökere van. Majd ültetek újakat, ezeket meg itt hagyom, majd adok nekik tápanyagdúsabb talajt és több vizet, akkor biztosan szebbek lesznek. 

Ez a növény Izland virága, állítólag betelepítették és már veszélyt is jelent a helyi flórára, mert annyira jól érzi magát, hogy szinte mindet ellep. Úgy tudom, hogy végül az Izlandiak befogadták ezt a növényt, mert már szinte az ország jelképévé vált, de vannak területek, ahol nem engedik szaporodni és ez nem is baj, mert nagyon szép, különleges és számunkra ismeretlen virágok nyílnak ott mindenütt. 

2015-ben voltam Izlandon. Ez a kép úgy készült, hogy amíg a csoport ebédelt, addig ellógtam. Én mindig ellógok, nem szeretem kajálással pocsékolni az időt, amikor nézhetek is. Az a gleccser olyan közelinek tűnt... hát nem volt közel, iszonyatosan csalókák tudnak lenni a távolságok, viszont csodálatos fotókkal tértem vissza. Rengeteg ilyen csillagfürtös képen van, nehéz volt kiválasztani, hogy melyik legyen. :) 

Az idén is ültettem lóbabot. Szeretem ezt a növényt, finom a termése. Én úgy is szoktam készíteni, hogy a fiatal hüvelyeket használom, vagy kifejtem a friss szemeket, akkor úgy néz ki mint a borsó, csak sokkal nagyobbak. 

Nem magában szoktam enni, hanem általában vegyesen, többféle zöldséggel, levesbe vagy szabdzsiba használom. És mindig hagyok rajta megérni egészen, abból lesz a következő évi vetőmagom.