Egész búzavirágmező van a kertemben, pedig nem is ültettem. Tavaly  szórtam szét egy zacskóval, de nem is volt szép, nehezen kelt ki, mert nagyon száraz volt a tavasz, virágzott, de szedett-vedett volt és nem is tetszett, de azért szedtem magokat, amikre végül nem volt szükség. Már ősszel annyi búzavirág kelt ki és a télen nem is fagyott el, így meghagytam. Nem bántam meg, nagyon szép lett és érdekes módon sokkal több szín nyílik az idén, mint tavaly nyílt. 

Nagyon  meleg van ma a napon. Kimentem, hogy kiszedem a füvet a tegnap felcsodaásózott földből (ki is szedtem nagy nehezen), de azt hittem fel fog forrni az agyam, háromszor is behúzódtam a hűvösbe, mire sikerült befejezni. Ráadásul tegnap még jó porhanyós volt, mára meg némelyik rög olyan lett, mint a beton, ahogy kiszáradt. 

Azt hiszem az okrát fogom odaültetni,  merthogy tegnap, amikor behoztam a már nem szükséges polcokat a ház elől, illetve levettem a kinnmaradról a fóliaruháját, akkor jöttem rá, hogy az okráról és a kiwano uborkáról tökéletesen megfeledkeztem. Kishíján kiszáradtak, de él az összes, szerencsére a fólia tartotta a párát. 

***

Okra elültetve, aztán kb. annyi. Gyomlálgattam még ott-ott, de nem sok szalmaszálat mozgattam ma meg, nem baj, ilyen nap is kell. 

Viszont a törökszegfű kezdi kinyitni magát. 

Ha nem is sokat, de hétközben is haladgattam, pár ágyást megint sikerült kigyomlálni és felkapálni. A gyom az tényleg nő, mint a gomba. A sok esőtől a talaj teteje is összeállt, ott is, amiket a múltkor tettem rendbe, ez olyan neverending story. A frissen feltört részeken még nagyon kell szedni a gyomot, a többin meg másfélék jelennek meg. 

A legtöbbet a nyomorult madársóskával küszködök, ezbazmeg, ez mindenhol hajt kifelé, a másik a gombvirág, amit mi paprikafűnek hívunk, kiirthatatlan. De van itt minden, disznóparéj, porcfű, porcsin, tyúkhúr... ettől idegbajom van, úgy kapaszkodik a földbe, hogy alig lehet a gyökerét kiszedni, de legalább könnyen komposztálódik. 

Bevallom, én nem vagyok híve ennek a takarjuk le szalmával stb. kertészkedési módnak. Gőzöm sincs, hogy csinálják, akik ezt használják, mert próbáltam már, de nekem csak szétfújta a szél, tele volt a kert "szeméttel", és alatta, eső után ugyanúgy összeállt a föld és még hozzá se fértem. Illetve pl. a folyondár is vidáman nő alatta. Szóval maradok a hagyományos módszernél. 

Egyébként ma rendesen lefárasztottam magam a kertben. Pedig még kaszálnom se kellett, apu tegnap a ház előtt levágta nekem a füvet... mit mondjak? Nagyon örültem neki. 

Ma virágozós nap volt. Kiültettem az egynyáriakat, de előtte még felcsodaásóvilláztam nekik a helyet. Hát... mondhatom, hogy a két kezemmel morzsolásztam szét a talajt nekik. Elég picikék, nem is tudom lesz-e belőlük valami. Egy csomó őszirózsa, különféle büdöskék: narancssárga, citromsárga, borsó és narancs és aprók is ugyanezekben a színekben. Ültettem még szét sok őszirózsát is, pillangóvirágot, daturát, tátikát... utóbbik annyira picik és már a múltkor is ültettem szét belőle, de alapvetően lövésem sincs, hogy hová tettem. Bele vagyok már bonyolódva, mint Bömböle úr a nadrágtartójába. 

Ültettem borostyánt is a ronda rész elé, oda, ahol kel a bükköny is. A szélére tettem egy nagyon hosszút és egy másikat a sarokba. Úgy döntöttem befuttatom. Ha nem szarakodtam volna, hogy mit csináljak, akkor az elmúlt két évben már befutotta volna. Azt is kitaláltam, hogy legyen. 

Délelőtt voltam a tüzépben megint és hoztam prospektusokat. Azon is agyaltam, hogy egyszerűen húzatok oda egy téglafalat elé (még nincs elvetve az ötlet teljesen), vagy veszek olyan betonelemeket, amiket a sziklakertes részekhez szoktak és kb. 1 méterig felrakom, telepakolászom növénnyel, mögötte meg menne a borostyán. Azt a részt ott így feltölteném, hogy vízszintes legyen, ezzel megúsznám a sitt elhordását is, csak szét kéne teríteni és lerakni valami szép lappal és az lenne a kiülő. Védett, takart hely, sehonnan nem látni oda. 

És akkor nincs az a hatalmas bontás, elhordás, helyette építés... a ronda pajta rejtve megmaradna, mert nagyon sok mindent lehet benne tárolni. 

Közben egyre jobban kinyílik a rókakesztyű is (gyűszűvirág, csak az angol neve foxglove és teccik), a jezsámen illatától pedig egészen el lehet alélni. Nyílnak a bazsarózsák is, nyílik már az akác is és ez az illatkavalkád valami eszméletlen, ami itt van. Hihetetlen, énekelnek a madarak, néha tényleg olyan érzésem van, mintha a paradicsomban élnék, pedig ez csak egy kis ház és egy még félig parlag kert... és mégis. :)

Érdekes, hogy leírva nem is olyan sok, de egész nap matattam és el is fáradtam.