Tegnap vettem észre, hogy már elmentek a gólyák... :( 

Mégiscsak kellett öntözni reggel, mindent belocsoltam nagyon alaposan, nem akarok minden nap öntözni már, de egyre melegszik az idő és kell a kertnek a víz, csak úgy utálom már a vizeskannának még a látványát is! 

Locsolás utáni felüdülésképpen leraktam egy jópár járdalapot a másik ösvényre is, már több, mint a fele kész van. Eredetileg kettőt akartam letenni, de volt kedvem hozzá és reggel árnyékot vet az ösvényre a japán fűz ezért kellemes volt alatta a klíma, így leraktam ötöt. 

Érdekes, hogy föntről milyen kevésnek tűnik, mintha alig lenne ott valami. Már csak azzal a régi derítővel kéne kitalálni, hogy mi legyen a sorsa. Gondoltam valami kis vizes élőhelyre, de ez után a nyár után eszem ágában sincs még ott is vízzel vacakolni. 

Lentről nézve egészen más kinézete van. Fönn a komposztáló előtt vannak rakásra rakva a kiszedett téglák. 
Be fogom őket rakni másik ösvénynek, mert csak pár volt, ami szétmállott, a többi teljesen egyben van. A jobb oldalon az óriásliliomok szárai vannak visszadarabolva mulcsnak a talajra. Minden megy vissza a földre, mert kell a humusz és most már egész szép mennyiségben adja a kert. 

Letakartam a salátákat is, összeraktam a pálcákat az alagútnak. Nagyon jó ez a TEMU-s alagút, 2 különböző szettet rendeltem, de gyakorlatilag 4 alagutat tudok belőle csinálni, persze ez az én ágyásméreteimhez passzol így. 
A salátákat letakartam először fagyvédő szövettel, olyan elgondolásból, hogy ha a hideget kinn tartja, akkor a meleget is és így nincsenek kitéve a közvetlen napsugárzásnak, de aztán gondoltam egyet és elmentem, vettem raschel hálót, így azt tettem rá végül. 

Visszanyestem a cserepes bambuszt, mert borzasztóan el voltak égve a levelei. Egész nyáron a betonon volt a teraszon és az az igazság, hogy a vége felé már csak hébe-hóba kapott vizet, mert kellett a víz a kertnek.
Végül a bambusz él még, jól belocsoltam őt, a most levágott leveleivel lemulcsoltam az egyik japán juhar körül, ami teljesen elveszítette a leveleit a forróságban és szárazságban, pedig azt öntöztem is, be is volt takarva és nagyon rövid ideig éri csak nap és mégis lekopaszodott szegény.  
Még mos is küzdök ennek a nyárnak az utóhatásaival a kertben...

Kiültettem a nemrég vásárolt sziklakerti növények egy részét, egy (a hanga őszirózsa) sajnos kipusztult, pedig nagyon vigyáztam rájuk, de lehet, hogy a pici cserépben nem bírta. Azt hittem jót teszek, hogy abban az őrült hőségben nem ültetem ki, de lehet, hogy jobb lett volna. Vagy akkor is kipusztult volna... ki tudja? 
Kinn van szíveslevelű gubóvirág, egy deres mongolkövirózsa, az egyik japán mongolkövirózsa és egy szúróshegyű mongolkövirózsa és még van 3 amiket ki kell ültetnem. 

Azóta már ezt is körbeszórtam kaviccsal, úgy jobban néz ki és végül is sziklák között él, kell neki a kő. 

Lett 3 nyomorult cső kukoricám... de még sose volt saját termésű kukoricám. Tavaly megették a szajkók, az idén behúztam a csöveket kis hálókba, mert most is kikezdték már. 
De alapvetően a nyomoroncságuk oka a szárazság, mert egy idő után a kukoricákat se locsoltam, kész csoda, hogy egyáltalán növesztettek csövet. Azért megfőztem és finom! :)))

Egyébként azzal, hogy sok növényt visszavágtam és ahogy alakulnak az ösvények is, olyan szép lett a kert. Áttekinthető és sokkal rendezettebb. 
Amin változtatni akarok az az, hogy ilyenkor augusztusra is legyenek virágzó növényeim, mert nagyon kevés van. Alig nyílik valami. 
Nem is biztos, hogy lágyszárú évelőkkel akarom ezt megoldani, hanem inkább bugás hortenziákkal és jövőre szeretnék érdeslevelűeket is, illetve sok-sok egynyárival és akár egynyári, akár évelő kúpvirággal, illetve nagyon hiányzik most a kertből a bugás lángvirágok tömege. Majdnem mind elszáradt, nem tudom mennyi fog jövőre kihajtani közülük, de őket pótolni fogom, mert nagyon szeretem. Nagyanyáink kertjeiben is ott voltak már és nem avultak el, az augusztusnak ezek szoktak lenni a fő attrakciói, de hát annyiszor elmondom, hogy ez a nyár... ez sok mindent vitt magával. 

Kicsit igazítottam a kísérleti formafámon is, amit egy leylandi ciprusból kezdtem el tavaly október végén megcsinálni. 
Olyan iszonyat drágán adják ezeket a növényeket és kíváncsi voltam/vagyok, hogy ki tudok-e alakítani egy ilyen növényt és a leylandi jó alany ehhez, bár hajlamos a hirtelen ágelhalásra és az egy formafánál nem szerencsés, de úgy voltam vele, hogy ezt feláldozom, ha kell. 

Ilyen volt, mielőtt nekiestem szegénynek. Egyébként se akartam ezt itt megtartani, mert nagyon nagyra nőtt volna. 

És ilyen lett, amikor végeztem vele. :D Bevallom, nem sok bizodalmam volt abban, hogy sikerül, mentem a saját fejem után, ahogy elképzeltem. El is halt egy alsó ágának a nagy része a metszés után. Viszont olyan jó mulcsanyagot adott saját maga alá, hogy ott azóta se nő ki a gyom. A "göndör" karó azért volt mellette, hogy ne konyuljon el a teteje sem. 
Illetve a képen látszanak a madzagok is, amikkel kikötöttem és kicsit lehúztam az ágait, hogy úgy álljon, ahogy szeretném. 

Aztán a madzagok tavasszal több helyen is elengedték, én meg nem foglalkoztam vele, most kötözgettem ki megint. 

És ilyen most. Nagyon picikét tavasszal metszettem az egyik zöld csimbókon, csak kipróbálandó, hogy mit csinál, de szépen dúsult, ezért valamelyik nap, amikor hűvösebb volt kinn, akkor a többin is metszettem, de nem sokat. 
Még nem formázódik, hadd dúsuljon, aztán majdcsak lesz egyszer annyira dús, hogy gömböcöket tudjak  belőlük csinálni. Gondolom, ha nem lett volna ekkora szárazság, akkor egész másképp nézne ki, de alakul azért, szerintem jövőre már lehet majd formázni az ágvégeken a gömböcöket, addig kitalálom, hogy gömböt, tojást vagy lapított tojást szeretnék. :) 

Nem győztem tegnap beengedni a meleget a házba, nagyon kihűlt azokon a hideg éjszakákon, még 6 fokos éjszaka is volt a héten. 

Úgy gondoltam, hogy a reggelt locsolással kezdem, de végül csak az elvetett magok ágyását öntöztem meg, mert a többi nedves. A mulcs alatt, kifejezetten nedves a talaj, és most kétszeresen is jó a mulcs, mert ezeken a hideg éjszakákon nem engedte nagyon lehűlni sem a talajt. 
Felmelegedni se engedi nagyon, így nem éri olyan nagy hőingás a gyökereket és a vizet is nagyon jól tartja. 
Egyébként kikeltek a retkek, a salátabrokkoli, a rapini, de a tarlórépa nem, ezért hoztam új magot, de csak a kánikulás napok után fogom elvetni.  
A másik ágyásban szépen sorjáznak a kikelt kínai kelek is, a fekete reteknek nem látom nyomát, de az nagyon régi mag, már lehet, hogy nem is fog előjönni, nem olyan nagy baj, nem sokat szoktam enni belőle, mert rémesen büdös.  

A salátákat megkapáltam, mert a kapálás majdnem felér egy öntözéssel és a nem mulcsolt K-betűsök ágyását is megkapáltam kicsit. Aztán még végigszaladtam a kapával a petrezselyem és a répa ágyásokon is. Megfigyeltem, hogy kapálás után jobban megugranak a növények a növésben, mint a locsolás után. 

Leszedtem a poharakat a K-betűsökről és arra az ágyásra is feltettem a védőhálót, de délután mégiscsak kaptak öntözést is. Olyan nehezemre esik már öntözni, nagyon tele lett vele a puttonyom ezen a nyáron. Kész felüdülés, ha bármi mást csinálhatok a kertben. 

Meleg lett napközben, ezért a másik ösvényre csak két további lapot raktam le (most 4 van), a lerakása marad a hűvösebb napokra, vagy reggelekre, majd fokozatosan. 

Helyette apróságokkal foglalkoztam, mint pl. kirázogattam a magokat a múltkor leszedett maradék trombitavirág magtokokból. 
Napok óta ott díszlett a vödörben a kiszedett Írország harangjai is, annak is szedtem ki magjait. Hát... azt hittem majd ki tudom belőle paskolni, de végül egyesével kellett kibontogatni, piszokul ragaszkodik a magokhoz és még szúrós is. Igazi Hamupipőkének való foglalatosság. 
Megszáradtak a valamelyik nap szedett csörgőfa termések is, abból is kiszedegettem a magokat, többnyire érettek is, remélem lesz jövőre csörgőfám belőle. 
Szép, nagy bogyók, azt olvastam, hogy kell nekik a hideghatás, ezért egy részét ki fogom ültetni a szabadba, egy részét elteszem a hűtőbe, a harmadik részét pedig simán bezacskózom. 
Nem tudom mennyire könnyedén kikelős mag ez, mert a csörgőfák alatt állandóan szétszóródnak, mégse látok sehol kikelt kis fákat, de azért remélem sikerülni fog legalább egyet kikeleszteni. 

Olyan izgalmas dolog egy szem magból felnevelni egy fát! Nem csodálatos, hogy egy picike valamiből lesz egy több méteres nagy növény? 
Itt nő a fehér őszibarackom is a cserépben (valamelyik nap mutattam) és annyira fantasztikus dolog, hogy már most fa formája van, pedig csak pár hónapos. 
Virágot nevelni is nagyon jó magból, de fát! Egyszerűen csodás érzés! :)

Kicsit visszakanyarodok a veteményeshez, mert legutóbb azzal voltam elfoglalva. 
Szépen nőnek a Caroselllo uborkáim, amiket enni hagytam meg, olyan szépen csüngenek, de már hagytam rajta magnak valót is, jó nagy dögökre nőnek! 

Egyébként szép a veteményes most, összeszedte magát az eső után és ki is gyomláltam sok részt, persze nálam sose olyan, mint azok a teljesen kifésült kertek és nem is lesz, mert nálam mulcs van, a kiszedett fű is vissza van rakva, de enélkül az idén nem is élte volna túl az aszályt és a forróságot. 
Még érik a paradicsom is, lesz még egy főzetre, pontosabban sütetre való (paradicsomkrémnek) és még lecsót is akarok sütni. 

A padlizsánok is megtáltosodtak, rengetem kis padlizsán nő a növényeken. Lehet, hogy elég lett volna egy tövet meghagyni... 

A paprikák is nagyon szépek, ez a sárga kosszarvú. Édes paprika, nem erős, nálam egyik se erős. 

Zöld kosszarvú. 

Piros kaliforniai, remélem még be tudnak majd érni, de így is ehető.

A palermo-k, ebből van a legtöbb, van olyan is, ami már pirosodik, illetve van még kápia is, de azt elfelejtettem lefotózni. 

Céklák és póréhagyma. Végre ezek is elkezdtek nőni. Ezt a részt megtrágyáztam ősszel, de úgy tűnik több kell bele, mert nem úgy nőnek, ahogy kéne. 
A bal oldalon az elburjánzott tárkony van, majd vissza fogom már vágni, mert nem kell több belőle. Már vettem be száradni. Orosz tárkony, frissen semmi illata nincsen, ellenben megszárítva nagyon finom tárkonyillatú. Sajnos francia tárkony magot még nem tudtam szerezni. 

Az Új-zélandi spenót is szépen hajt. 

A perillám! Nagyon jól érzi magát, megkóstoltam nyersen a levelét, határozottan van benne egy kis mentolos íz, nem rossz, inkább érdekesnek mondanám. Nagyon jó lenne, ha tudna magot érlelni, de még bimbót se látok rajta. 

Ez pedig cukkini, van ezen is bőven, lehet cukkinit enni az ősszel, de még krémet is akarok sütni és fagyasztani. Tegnap is cukkini tócsnit ettem, csak én nem olajban sütöm, hanem a sütőben. Így csak a tésztájába keverek nagyon kicsi olajat, sütőpapírra kanalazom, ellapogatom és 200 fokon szépen pirosra, ropogósra sülnek. 

Nagyon hidegek a reggelek, az igaz, hogy ma már majdnem 10 fok volt reggel, de benn hideg van. Pulcsiban vagyok meg vastag zokniban és fázom, ráadásul nagyon kényelmetlen is, mert ha ki akarok menni, akkor át kell öltöznöm, mert kinn meg meleg van. Most speciel várom a kánikulát, amit ígértek. 

Kiültettem új helyekre a felszedett krókuszhagymákat, remélem, hogy majd tudnak virágozni. 

Ültettem át az egyik részre baracklevelű harangvirágot is. Kicsit toporogtam, hogy mi kerüljön oda. Egy keskeny ágyásról van szó, ahová az új hunyort is beleültettem. A hunyor mellé/mögé ültettem be a kiszedett krókuszokból, azok tavasszal korán elnyílnak és utána a hunyor nagy levelei nyugodtan betakarhatják majd. Nálam a hunyorok jóval később jönnek elő, mint a krókuszok. 

Aztán újra nekirugaszkodtam az ösvénynek és be is fejeztem. Felhordtam egy rakásra az összes felszedett téglát is. Sőt még nekifogtam a másik ösvénynek is, de ott már elfogyott belőlem a szufla. 

Az ösvény története a következő. 2021 őszén kezdtünk neki a terasz építésének, ami a rémpajta bontása után, annak a helyén van. Rengeteg tégla jött ki belőle, sokat elvitettem, töröttek voltak és csúnyák, de sok nagy tégla is kijött belőle, amiket viszont szépen egymásra raktam és akkor jött az ötlet, hogy csinálok belőlük ösvényt. 
Sajnos nem bizonyult mind télállónak, pár szétment, ezért döntöttem helyettük a betonlapok mellett. 

Így nézett ki 2021-ben, frissen lerakva.

Ilyen volt a minap még, nem is nagyon látszott már, hogy az egy ösvény.

Így néz ki a betonlapokkal, de még ez se végleges. Először nem szedtem fel azokat a régi lapdarabokat, amik le voltak rakva, mert olyan jól össze voltak passzintva, mint egy mozaik, de végül úgy döntöttem, hogy azoknak is menniük kell. Majd felhasználom őket másutt. 

Itt már végig a betonlapok vannak, nem hoztam ki teljesen, mert nem akarok annyi betonos részt, itt ez az eleje rész füves lesz, majd betolom a fűnyírót és szépen lenyírom a füvet. 
Pótoltam köveket is szegélynek az ágyás mellett, látszik a képen, hogy több a kő, mint előzőleg, de a másik oldalon is raktam be párat, de csak a kövirózsáig. Nem kell annyi kontúr, ez se fog ennyire látszódni, amikor benövik a növények és lesz fű is mellette, de most már inkább lefelé bontom az elszáradt, kiégett részeket, ezért nagyon "kiabálnak" a kontúrok. 
Majd a lépcsőfokok mellett is végigrakom kövirózsákkal és csillagmohával, de idő kell, amíg a csillagmohám is életre kap, a zöme kiszáradt, pedig olyan szép, nagy telep volt már. 

Egyébként nekem jobban bejön a faforgáccsal felszórt ösvény, de a lejtős részen nem lett volna szerencsés, viszont több betonlapot nem hozok be a kertbe. Pontosabban a másik ösvényt még lerakom vele és ezen a részen nem lesz több belőle.  Legalábbis most így gondolom. 

A kép alján a magas varjúháj is nagyon kicsi, tavaly óriási volt, de az idén semmi se tudott rendesen megnőni. 

Kicsit közelebbről.

Lentről nézve... nem állítom, hogy tökéletes, némelyik kicsit csáléra áll, de így tudtam megcsinálni. Nehezek ezek a lapok, nem könnyű őket mozgatni, de azért van ott egy, amin fogok egy kicsit igazítani. 

A lapok lerakása közben felzavartam egy pókot is (talán réti farkaspók lehet), ezek marha nagyok és a földben élnek üregekben. Tavasszal is találkoztam eggyel, sajnálom szegényt. Ott várakozott, ráadásul szerintem a kölykeit várta, biztos az volt a nagy fehér izé a hátulján. Nem tudom, hogy vissza tudott-e menni, vagy teljesen széttúrtam az otthonát... ilyenkor eszembe szokott jutni, hogy az Univerzumhoz képest mi is ugyanennyire parányok vagyunk és ugyanennyire sérülékenyek. Szegénynek felértem egy természeti csapással, úgy sajnálom. :(

Utána még visszavágtam egy csomó liliomszárat is, pár kasvirágot, a The Fairy rózsát... utóbbit teljesen visszanyestem, mert egy olyan szárat se láttam rajta, amiből érdemes lett volna új hajtást várni. 

Nem tudom ki fog-e hajtani, mert adtam neki rendesen. Megmetszettem a többi rózsát is, levagdostam az elnyílt virágokat. 
Kiszedtem egy csomó kövirózsát is, amik nagyon be voltak nőve az ösvényre és két helyre is átültettem őket, két szép, méretes telep lett, hamar össze fognak nőni. Nagyon szeretem a kövirózsákat, hamar nőnek, nagyon változatosak és igénytelenek is, a szárazságot is nagyon bírják és váltogatják a színeiket, minden évszakban nagyon szépek. 

Aztán még elmentem a kert végébe is, ahonnan tavaly kivágtuk a beteg fákat és visszanyestem a rengeteg meggyfa és szilvafa hajtást, a medvetalp virágos szárait és sok parlagfüvet is találtam, azokat kiszedtem. 
Nagyon sok a vadszőlő hajtás is, pedig már annyit feltépkedtem. Azon gondolkodtam, hogy ennek az aszálynak is van haszna, ha nem lett volna, akkor nem bírtam volna el a vadszőlővel. 
Így majd valamelyik nap újra végigmegyek rajta és feltépkedem megint amiket találok. Gondolom lesz még bőven ezután is belőle, de végül ki lehet fárasztani. 

Én is jól kifáradtam, még késő délután is kedvem lett volna csinálni a kertet, de erőm nem maradt, így szépen bejöttem. 

Pár képet azért hoztam virágokról is.

Ez a fehérmályvám (orvosi ziliz), aminek a magját tavaly nyáron rendeltem és a kis palántákat ki is ültettem még tavaly. Gyógynövény, nagyon jó köhögésre, de érdemes utánaolvasni, mert majdnem univerzális gyógynövény. Nagyon sok mindent tud. Majd én is frissítem róla a tudásomat és begyűjtöm a leveleit, a gyökerét még nem, ahhoz jóval több növényre lesz szükségem. Remélem hoz magot. 

A rózsák is megint nyílnak és ha hosszú lesz az ősz, talán harmadszor is neki tudnak majd rugaszkodni. 

A mályvacserjém is magához tért, ahogy hűvösebb lett az idő. 

Idei utolsó kép a magas mákkóróról, nemsokára vissza fogom vágni, mert eléggé sárgulnak a levelei és jobb ilyenkor darabolni, mert amikor már kiszáradnak ezek a vastag szárak, akkor a metszőolló már nem viszi el. Jó nagy mulcstömeget is ad. Ha van olyan sarjhajtása, ami messzire ment, azt is ki szoktam ilyenkor vágni, de úgyis lesz tavasszal is, akkor jobban kell rá figyelni, mert teletarackolná az egész kertet.