Lakik egy nagyon picike madárka a kertben, nem tudom milyen fajta lehet, szürke a hasa és tényleg nagyon pici. Biztos itt lehet a fészke és költ, mert ahányszor kimegyek, na meg amikor a Böbe is ott van, akkora cirkuszt rendez, hogy az hihetetlen. Körbeugrál a fákon, egészen alacsonyan, a fejem fölött ugrál és hangosan csattog. 

Kis bolond, el akar zavarni, vagy magára felhívni a figyelmet, hogy ne menjek a fészke közelébe, na meg a macska se. Nem tudom hol lehet a fészke, jó lenne, ha a Böbe nem találná meg, de ahogy látom egy cseppet sem érdekli őt a kismadárka... tudomást se vesz róla, szerencsére. 

Tegnap leszedtem még egy rakás borsót és ma délelőtt bekapcsoltam az új fagyasztószekrényt és levittem bele az összes borsót és az idei lóbabot is. Utóbbiból két zacsival lett, még a zsenge hüvelyével szedtem belőle, megblansíroztam és úgy tettem el, a többit majd kifejtem és a szemeket teszem el. 

Eltettem üvegbe a szárított lestyánt is, már nem szedek róla többet, mert nem kell több, legfeljebb anyunak viszek belőle. Tettem el szárítani borsikafüvet is, a lestyán helyére, mert nem szeretem fellógatni, szerintem úgy nem lesznek finomak. Én mindig a hűtőszekrényben szárítom a fűszereket, papírzacskóban. Nyitva hagyom a száját és szépen morzsolhatóra száradnak a hidegben, de egyszerre csak egyfajtát szoktam beletenni. Mondjuk a bazsalikomtól az egész hűtő nagyon illatos szokott lenni, de hát ez van. Szeretem az illatát. 

Tettem ide korábban készült képet és mostanit is, most nagyobb a lestyánom, de nem olyan szép, mert le kellett vágni, virágot akart hozni én meg nem akartam, hogy virágozzon.

Az utolsó képet meg azért tettem ide, mert az a vágódeszka 38 centis, ahhoz képest érdemes nézni a lestyánlevelet. 

Böbike hozzám bújt. Olyan rendesen, kiskiflisen. Ilyen még sose volt.:)  Az ölembe szokott bújni és ott henyélni, meg le is fejel elég gyakran, azt mondják, hogy a cicáknál ez is a szeretet jele, de ahogy idebújt! Így a kutyusok szoktak. :) El vagyok tőle bűvölve. Épp csak ledőltem a kanapéra, és már jött is, a hasamhoz hemperedett a hátával, a fejét kifordította és simiztette magát. 

Kicsit pránáztam is a cicát, mert fáj a torka és nagyon bírta. Csak néztem, ahogy a cica tartja nekem a nyakát. Lehet, hogy megfázott, mert látom, hogy nehezen nyel, először még köhögött is, másnapra az elmaradt, de a nehéz nyelés megvan és a repedt fazék hang is. Arra is gondoltam, hogy méhecskét vagy darazsat is foghatott és megcsíphette őt, de sose fogom megtudni. Mindenesetre a simikövetelős hangja most kicsit ércesebb lett... na jó, az igazat megvallva, borzalmas ez a vekergés, amit előad. 

Amúgy nincs baja, eszik rendesen, napközben benn alszik, most éppen én foglaltam el a fotelt, mert kiment vizet inni, de ahogy felállok megint itt lesz... 4 fotel van és neki épp az enyém kell. Azt is olvastam, hogy a cicák a saját szagukhoz ragaszkodnak, ezért új takarót tettem a fotelre, a másikat pedig kimostam. Abban reménykedtem, hogy majd átköltözik másik fotelbe, de nem vált be a praktika. :D :D 

***

A tavaly ültetett 6 rózsám közül 3 maradt meg a nagy téli fagyok után, az egyik ez a szép parkrózsa, tele van virággal és meglepően sokáig nyílnak. Imádom a színeit, mintha lángolna. És még a levendula is meggyökeresedett mellette, tavaly ledugdostam egy csomót, kettő maradt meg, de már van rajta virág. 

Hajnalban arra ébredtem, hogy esik... végre. Már voltam kinn, rendesen megázott a kert, persze azt nem tudom milyen mélyre tudott szivárogni az eső, de akkor is nagyon hálás vagyok érte, az öntözéshez képest nagyon sokat ért. Látom a kerten, hogy fel vannak vidulva a növényeim. 

Gyorsan még reggelről ki is kapáltam egy ágyásközt a tomatillók mellett, mert már nagyon gyomos volt. Tegnap estefelé a tomatillókat gyomláltam ki és a kis kézi kapával gyorsan fel is kapáltam. Kezd az a rész is rendben lenni, még karókra van szükség mellettük, mert elég magasak és kezdenek megdőlni.  Szegények így elég randák, pedig szépek és egészségesek, nagyon kíváncsi vagyok milyen termésük lesz, még soha nem ettem tomatilot. 

A többi rész viszonylag normális, mert még a kánikula előtt végigkapáltam mindent, beleértve az ágyásközöket is, csak a másik oldalon maradt el, mert addigra bejött a forróság. 

Közben megint voltam kinn és a csodaásóvillámmal gyorsan felástam a borsó helyét, a gyomot még nem szedtem ki belőle és van még ott a végében kicsi borsó is, de ma meg fogom csinálni és szeretném beletenni a kései cuccokat, karalábét, fodros kelt, vörös káposztát, kelbimbót. Nem is tudom mik keltek ki  a palántás ládában, mert a jelölő pálcikákról leázott a felirat... lesz majd ami lesz. 

Itt az ásóvilla, vagy kapácska, amit annyit emlegetek. 

Nagy tanulság, hogy többé a borsó közé nem ültetek semmit. Az idén répát tettem oda, gondolván, hogy a borsó úgyis elég hamar kijön. Hát ezek a szegény répák nem nőttek sehová, de most majd kiegyelem őket és remélem lesz még idejük szeptember végéig megnőni, már feltéve, hogy lesz eső. 

Az ásóvillázásnál láttam, hogy a talajnak kb. a felső 4 centis rétege ázott csak át, de nem elégedetlenkedek, mert az egész kert csodásan megázott, locsolással nem tudok ennyit elérni.