Böbike hozzám bújt. Olyan rendesen, kiskiflisen. Ilyen még sose volt.:)  Az ölembe szokott bújni és ott henyélni, meg le is fejel elég gyakran, azt mondják, hogy a cicáknál ez is a szeretet jele, de ahogy idebújt! Így a kutyusok szoktak. :) El vagyok tőle bűvölve. Épp csak ledőltem a kanapéra, és már jött is, a hasamhoz hemperedett a hátával, a fejét kifordította és simiztette magát. 

Kicsit pránáztam is a cicát, mert fáj a torka és nagyon bírta. Csak néztem, ahogy a cica tartja nekem a nyakát. Lehet, hogy megfázott, mert látom, hogy nehezen nyel, először még köhögött is, másnapra az elmaradt, de a nehéz nyelés megvan és a repedt fazék hang is. Arra is gondoltam, hogy méhecskét vagy darazsat is foghatott és megcsíphette őt, de sose fogom megtudni. Mindenesetre a simikövetelős hangja most kicsit ércesebb lett... na jó, az igazat megvallva, borzalmas ez a vekergés, amit előad. 

Amúgy nincs baja, eszik rendesen, napközben benn alszik, most éppen én foglaltam el a fotelt, mert kiment vizet inni, de ahogy felállok megint itt lesz... 4 fotel van és neki épp az enyém kell. Azt is olvastam, hogy a cicák a saját szagukhoz ragaszkodnak, ezért új takarót tettem a fotelre, a másikat pedig kimostam. Abban reménykedtem, hogy majd átköltözik másik fotelbe, de nem vált be a praktika. :D :D 

***

A tavaly ültetett 6 rózsám közül 3 maradt meg a nagy téli fagyok után, az egyik ez a szép parkrózsa, tele van virággal és meglepően sokáig nyílnak. Imádom a színeit, mintha lángolna. És még a levendula is meggyökeresedett mellette, tavaly ledugdostam egy csomót, kettő maradt meg, de már van rajta virág.