Tegnap nagyon sok esőt kaptunk, reggelre 3 mm-t, napközben újabb 3 mm-t és délután jött egy óriási zivatar, rengeteg eső leesett. 23 mm eső esett le egyszerre. Szóval a tegnapi összes, a reggelivel együtt 29 mm eső és mára még többet ígérnek. 

Teljesen összemarta valami a jobb alkaromat. Nem szúnyog, nem olyan a csípés és az Antivakarin se hat rá (a szúnyogcsípésre nagyon jó), se az ecet. Megőrülök, annyira viszket, de már napok óta és nem szűnik. 
Öt csípés van a karomon, szörnyű. Én nem tudom mi van, de egyre mérgesebbek ezek a lények és egyre több van belőlük. Lehet, hogy vöröshangya volt, mert valamelyik nap belebotlottam egy bolyba, lehet, hogy bemászott a pulcsim ujjába és az harapdált össze. A hangyák szoktak ilyen kis, harapós, dühös, agresszív mocskok lenni. 
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkezdődik a vakarózós időszak... francbamá'!
Végül kicsit keresgettem a neten és ajánlják a szódabikarbónát is, kis vízzel összekeverve bekenni, valóban enyhíti, de hamar megszárad és minden tele van szódabikarbónával. Az a baj, hogy a karom belső oldalán van, így állandóan izgatódik, mert hozzáér valamihez. 

Volt még egy növénytartó állványom (elvileg rózsaállvány), ami nem volt összeszerelve, azt is fogtam és összeraktam. Az volt az apropója, hogy a Clematis 'Alpina' boltíve már tavaly ősszel megroggyant, eltört az egyik lába. Olyan vacak, vékony kis csövekből van ez az egész alkotmány, hogy borzasztó. 
Egyelőre hozzá van kötve támasztékhoz, majd amikor elvirágzott a Clematis, akkor visszavágom róla a régi hajtásait és akkor ki tudom venni alóla a törött boltívet. A legalsó részén tört el, ezért csak le fogom venni azt a lábat és így lesz egy alacsonyabb boltívem. Majd jó lesz valahová. 
Van másik boltívem, amit viszont már most kivettem a helyéről, mert nagyon fut már rá másik két Clematis és később nehezebb lenne lefejteni róla a növényt. Ezek olyan fajták, amiket minden évben tövig vissza kell vágni, mert az az évi, friss hajtásokon hozzák a virágaikat, ezért nem is nőnek akkorára, hogy befussák a boltívet. 
Szóval onnan kivettem a boltívet és beraktam ez a két egyforma támasztékot, de ezeket is csak úgy tudtam berakni, hogy az egyiket egy talajtakaró Clematis mellől vettem el, a másikat pedig egy negyedik Clematis mellől, aminek nem tudom a nevét (talán Clematis ‘Kiri Te Kanawa’  vagy Clematis 'Vyvyan Pennell') , de csodaszép, tömött virágú és már most tele van bimbóval.  
Végül az új állványt ez a negyedik Clematis kapta, a terasz előtt pedig meglett szimmetrikusan a két egyforma állvány, így viszont a talajtakaró Clematis mellett nem volt állvány, de végül kitettem mellé egy támasztékot, mert szétborultak a hajtásai. Remélem ez elég lesz neki, ez a fajta nem nőtt tavaly se túl nagyra, lévén talajtakaró Clematis, ha nem, akkor majd kitalálok valamit neki.

Egyébként a Clematis 'Alpina' éppen most virágzik. Nem mondanám, hogy nagyon látványos, de azért szépek a kis lila harangocskák. Állítólag ezt a fajtát nem kell metszeni, de nekem nem ez a véleményem, mert teljesen elburjánzik, nálam pl. nem hullatta le az elszáradt leveleit sem. Ez az előző évi hajtásokon nyílik, nem hiszem, hogy a régebbieket érdemes megtartani, legalábbis nem mindet, mert úgy a növény egyszerűen túl sok. 

Elkészítettem egy hatalmas cserepet friss kevert földdel (virágföld, marhatrágya és homok, némi hamu) a gyömbéreknek is.
A rizómák már benn szépen elkezdtek hajtani, ezért most már fel is daraboltam, mindegyik darabon van élő rügy.

Pár nap múlva, ha beszáradtak a sebek rajtuk, akkor beteszem talajba, de még benn maradnak. Aztán majd május közepe után (ha meleg lesz), mennek ki a nagy előkészített cserépbe. Állítólag a gyömbér 12 fok alatt nem fejlődik. 
Nem a tűző napon lesznek, hanem félárnyékban, mert a gyömbér nem szereti a közvetlen napot, amikor már kihajtott.  Még helyet kell keresnem a cserépnek. Életem első gyömbérkísérlete! 

Gyomláltam a veteményesben is, mert némelyik ágyásban annyira elburjánzott a gyom, hogy az borzasztó. Megint visszaraktam a talajra, hadd komposztálódjon helyben. 
Ennél az ágyásnál húznom kellett egy átjárót is a kapával, mert az őszibarackfa jól meg nőtt már és nem kényelmes alatta bujkácsolni. A képen még nem látszik, de ott húztam, ahol éppen ki van tisztítva. Oda a csücsökbe úgyis mindig más vetek, mint a többi részébe, régebben tök volt benne, tavaly új-zélandi spenót, az idén szerintem cukkinit fogok bele ültetni. 

A kép aljában a jobb oldalon már a kiszedett és visszarakott fű van. Most az eső után majd jól visszaáll... majd amikor kisüt a nap, akkor megemelgetem és átforgatom az összeset, hogy ne tudjon visszagyökerezni. 

Vetettem bele egy sor gömbölyű céklát a spenótok mellé közvetlenül, a spenót már úgyis le lesz szedve  lassan, hadd nőjön a cékla. A többi részébe majd padlizsánok fognak kerülni. 
Vetettem még máshová egy kis koriandert is, a majdani paradicsomok mellé körömvirágot, de már fokhagymák is nőnek az ágyás szélében és később bazsalikomot is vetek bele.  
Egy fél sor répát utána kellett vetnem és egy fél sor petrezselymet is, mert azt meg a macskák túrták szét, pedig le volt ágakkal is borítva, most többet tettem rá és a répára is.   
Kikeltek a cukorrépáim is, amiket a levelük miatt (mulcsnak) vetettem. Egyelőre elégedett vagyok. 

Láttam két őszibarack csemetét kelni a komposzton is... mit össze szarakodtam itt a 3 fehér őszibarackmaggal, hogy kikeljenek, eddig egy jött elő, erre a komposzton meg nőnek, mint a gyom... hát nem bosszantó? :))))

És persze további virágok, ez a sárga árvacsalán. Nagyon jó talajtakaró, megy mindenfelé, de viszonylag könnyű kordában tartani. 

A gyöngyikék még még mindig nyílnak. 

Kéknefeljecs, ez a hagyományos, kétéves fajta. 

Ez pedig a kaukázusi nefelejcs, jó lenne már szaporítani, vagy ha szaporodna, de nem láttam még magoncokat kelni belőle.