Hajnalban arra ébredtem, hogy esik... végre. Már voltam kinn, rendesen megázott a kert, persze azt nem tudom milyen mélyre tudott szivárogni az eső, de akkor is nagyon hálás vagyok érte, az öntözéshez képest nagyon sokat ért. Látom a kerten, hogy fel vannak vidulva a növényeim. 

Gyorsan még reggelről ki is kapáltam egy ágyásközt a tomatillók mellett, mert már nagyon gyomos volt. Tegnap estefelé a tomatillókat gyomláltam ki és a kis kézi kapával gyorsan fel is kapáltam. Kezd az a rész is rendben lenni, még karókra van szükség mellettük, mert elég magasak és kezdenek megdőlni.  Szegények így elég randák, pedig szépek és egészségesek, nagyon kíváncsi vagyok milyen termésük lesz, még soha nem ettem tomatilot. 

A többi rész viszonylag normális, mert még a kánikula előtt végigkapáltam mindent, beleértve az ágyásközöket is, csak a másik oldalon maradt el, mert addigra bejött a forróság. 

Közben megint voltam kinn és a csodaásóvillámmal gyorsan felástam a borsó helyét, a gyomot még nem szedtem ki belőle és van még ott a végében kicsi borsó is, de ma meg fogom csinálni és szeretném beletenni a kései cuccokat, karalábét, fodros kelt, vörös káposztát, kelbimbót. Nem is tudom mik keltek ki  a palántás ládában, mert a jelölő pálcikákról leázott a felirat... lesz majd ami lesz. 

Itt az ásóvilla, vagy kapácska, amit annyit emlegetek. 

Nagy tanulság, hogy többé a borsó közé nem ültetek semmit. Az idén répát tettem oda, gondolván, hogy a borsó úgyis elég hamar kijön. Hát ezek a szegény répák nem nőttek sehová, de most majd kiegyelem őket és remélem lesz még idejük szeptember végéig megnőni, már feltéve, hogy lesz eső. 

Az ásóvillázásnál láttam, hogy a talajnak kb. a felső 4 centis rétege ázott csak át, de nem elégedetlenkedek, mert az egész kert csodásan megázott, locsolással nem tudok ennyit elérni.