Tegnap este még volt egy nagy eső, normális, jég nélkül és különösebb szél nélkül, szerencsére semmi kártékony égiháború nem volt. Hanem, már kezdtem személyes szívatásnak érezni a fentiektől ezt az eső kérdést, mert borzasztóan nehezen jött le a víz az égből. Olyan felhők voltak itt, mintha a világ összes vizét a dagadt hasukban  hordoznák, egészen alacsonyan lógtak, mintha már el se bírnák a vizet, de nem engedték le. Egészen el voltam hűlve, hogy kb, 2 órahosszat totál sötét volt a fekete felhőktől és csak tömörödtek, csak tömörödtek, mire nagy nehezen kikerekedett egy 20-25 perces eső. 

Cukkini fronton viszont nagyon elégedett vagyok, nem győzöm berakni, megenni, osztogatni. Bár most már úgy látom, hogy egy adag lassan lemegy és majd kicsit várni kell a következőre, de nem baj, mert most elég cukkinit ettem. 

Nagyon szeretem, elég sokoldalúan felhasználható növény, alig van kalóriatartalma, a zöme gyakorlatilag víz. Elég magas a vitamin és az ásványi anyag tartalma, érdemes rendszeren fogyasztani, én még nyersen is megeszem. Olaszországban ettem olyat, hogy kb, 1 mm-esre volt szeleteve, de hosszában és ettől szép nagy szeletek voltak, besózva, fűszerezve friss zöldfűszerekkel, nagyon finom volt salátaként, de ugyanebbe lehet sajtot, vagy kis húsdarabkákat is tekerni és grillezni. De jó pestóval (amit a múltkor írtam le), rántva, töltve, krémlevesnek, szabdzsiba, tócsniba, roston sütve, nekem mindenhogy jó a cukkini. 

Idén 4 félét ültettem a kertbe, két gömbölyűt és két hosszú fajtát, előbbiből egy sötétzöld héjút és egy világosszöldet, utóbbiból a hagyományos (amit a boltból ismerünk) sötétzöldet és egy sárga héjú fajtát.

Eddig - a szárazság ellenére - nagyon szépen teremnek. A legalsó képen a sárgát most vettem le reggel, mert holnapra már túl nagyra nőne, főleg most az eső után. Egyébként azt olvastam, hogy a folyamatos termés titka a folyamatos szedés. Az idén majd meglátom, hogy így van-e. Az biztos, hogy tavaly hamar abbahagyta, mert hagytam őket nagyra nőni, nem volt még hová tennem és annyit nem tudtam megenni. 

Itt köröz egy hatalmas borulás, körbe szinte mindenütt fekete felhők vannak, de már reménykedni se merek abban, hogy lesz eső. Déli, délnyugati áramlás van, onnan sose kapunk, csak elmegy mellettünk. Ide általában nyugatról, északnyugatról érkező felhők hoznak esőt, ha északról jön, akkor az jég. Meglátjuk... lassan tényleg egészen reményvesztett leszek, akkora már a szárazság. 

Visszanéztem, utoljára június 27-én volt eső egy reggel, ami kicsit megáztatta a földet, de azóta még egy nyomorult zápor se volt, és előtte is kb. egy hónapig semmi. Ha így megy tovább, akkor keresztet lehet vetni a kertre. Nagyon sajnálnám. 

Reggel leszedtem a zöldbabot, vegyesen, sárga és zöldhüvelyű, kb. egy-egy zacskóra való lesz, amit be tudok rakni a fagyasztóba. A keleti ölesbab egyszerűen nem tud nőni, szerintem abból semmi nem lesz. Ültettem még szintén hosszúra növő bokorbabot is, alig pár kelt ki, szerintem a mag volt rossz. 

Néztem éppen az izsópot is, már akkorára nőtt a bokor, hogy át kell majd telepítenem onnan ahol van. 

***

Közben eltelt a délelőtt, eső sehol, körben zörömpöl az ég, az előbb esett 6 szem eső, aztán, nem is mondom, hogy abbahagyta, mert gyakorlatilag el se kezdte. Hát... a remény hal meg utoljára. Bár, épp az előbb néztem egy felvételt, hogy Csepelt hogy elverte a vihar, azon az áron nem kéne eső. 

***

Du. 1 óra van. Na végre, esik! Zápor, kb. 5 perce esik, de nekem már mindegy is, VÍZ jön le az égből! Végre! 

Megnéztem a csatornát, már egy nem túl nagy zápornál is elég szépen adja a vizet, ezt fel kell fognom, tényleg kell még nagy vizeshordó, nincs mese.

Olyan szépen kinyílt már pár rézvirágom, narancssárgák, ilyenem még sose volt. Nagyon szeretem ezt a virágot, olyan hálás növény, igénytelen és nagyon mutatós.

És a tavaly rendelt liliomok közül 2 virágot hozott, nagyon szépek, hát még ha majd el is szaporodnak. 

És az imádott levendula is virágzik. 

Azért ez már nagyon durva, hogy nincs eső... tegnap pl. jöttünk haza és fél úttól zuhogott az eső, nagy örömmel jöttem haza, hogy biztos jól megázott a kert és az út épp csak nedves volt, még a port se verte el.

Estefelé megint jött egy nagy fekete felhő, néztem, hogy vörös riasztás van, na mondom ebből már csak lesz valami... semmi... olyan ez, mint valami nyomorult packázás az ember türelmével, na meg a növények életével. Hogy bacca má' meg egy taliga apró majom ezt az időjárást. megint úgy vagyok, hogy csak nézem az időképen, hogy szinte az egész országban mindenütt van valamennyi eső, itt meg a nagysemmi. 

Olyan ez az eső most, mint az elkaphatatlan lézerfény, amit Böbikének vettem játékként, de azt hiszem nem jó játék ez. Lehet, hogy a cica kergeti, de nincs vele sikerélménye. El is veszíti az érdeklődését, mert nem érti mi van és én nem akarom, hogy a cicám ügyetlennek higgye magát. Mert ő ügyes cica, egy nagy vadász, aki mindent levadász, de ezt a szart nem lehet elkapni... szóval nem fogunk vele játszani. Sokkal jobb a csomó a hosszú madzagon, amit el szoktam neki dobálni és húzgálni előtte, mert azt meg tudja fogni és boldog vele. Vagy a bojt, amit szintén el tud kapni, vagy a pingponglabdája. 

Itt én is árnyékra vetődtem. :) Olyan szép a növények árnyéka a belátásgátlón a kora reggeli napfényben. 

A lila hosta is hozott virágot: 

A kála pedig igazán mini lett, kb. 15 centi magas az egész, de azért tolja a virágot. 

 Reggel megöntöztem a paprikákat és az új-zélandi spenótot is, mert nagyon hamar el fog így öregedni. Már 2 dobozzal tettem el a fagyasztóba, majd holnap szedek még agy 3-4 dobozra valót és az elég is lesz. Lassan a zöldbabot is lehet szedni, a sárga hüvelyűt legalábbis és van hátul a meggyfán is gyümölcs, azt is le akarom majd szedni holnap.