Azért ez már nagyon durva, hogy nincs eső... tegnap pl. jöttünk haza és fél úttól zuhogott az eső, nagy örömmel jöttem haza, hogy biztos jól megázott a kert és az út épp csak nedves volt, még a port se verte el.

Estefelé megint jött egy nagy fekete felhő, néztem, hogy vörös riasztás van, na mondom ebből már csak lesz valami... semmi... olyan ez, mint valami nyomorult packázás az ember türelmével, na meg a növények életével. Hogy bacca má' meg egy taliga apró majom ezt az időjárást. megint úgy vagyok, hogy csak nézem az időképen, hogy szinte az egész országban mindenütt van valamennyi eső, itt meg a nagysemmi. 

Olyan ez az eső most, mint az elkaphatatlan lézerfény, amit Böbikének vettem játékként, de azt hiszem nem jó játék ez. Lehet, hogy a cica kergeti, de nincs vele sikerélménye. El is veszíti az érdeklődését, mert nem érti mi van és én nem akarom, hogy a cicám ügyetlennek higgye magát. Mert ő ügyes cica, egy nagy vadász, aki mindent levadász, de ezt a szart nem lehet elkapni... szóval nem fogunk vele játszani. Sokkal jobb a csomó a hosszú madzagon, amit el szoktam neki dobálni és húzgálni előtte, mert azt meg tudja fogni és boldog vele. Vagy a bojt, amit szintén el tud kapni, vagy a pingponglabdája. 

Itt én is árnyékra vetődtem. :) Olyan szép a növények árnyéka a belátásgátlón a kora reggeli napfényben. 

A lila hosta is hozott virágot: 

A kála pedig igazán mini lett, kb. 15 centi magas az egész, de azért tolja a virágot. 

 Reggel megöntöztem a paprikákat és az új-zélandi spenótot is, mert nagyon hamar el fog így öregedni. Már 2 dobozzal tettem el a fagyasztóba, majd holnap szedek még agy 3-4 dobozra valót és az elég is lesz. Lassan a zöldbabot is lehet szedni, a sárga hüvelyűt legalábbis és van hátul a meggyfán is gyümölcs, azt is le akarom majd szedni holnap.