A feketegyökérrel úgy jártam, mint a Murphy törvényben: "Ha már minden kísérlet csődöt mondott, olvasd el a használati utasítást." :D :D 

Először is kivettem a felejtős növények közül. Csak feltételesen írtam bele, de minden tapasztalat nélkül, ez így egyértelműen hülyeség volt. 

Olvastam róla kicsit (utólag) és nagyon értékes zöldségnek írják le. Állítólag minden van benne, amire a szervezetnek szüksége van. Ezért sem felejtős. 
A másik, amit nem tudtam, hogy nem kell felszedni ősszel. Nyugodtan maradhat - a leírás szerint - a talajban és télen is szedhető, egészen tavaszig, persze, ha nem fagyott a talaj. Ezért is nagyon értékes, mert szinte alig van zöldség, ami télen is teljesen frissen férhető hozzá, mert az is természetes közege. Sőt, a levele is használható, de azt már csak jövőre tudom kipróbálni.  

Én nem hagytam kinn, ezért az összeset (nem volt sok) megtisztítottam, - nagyon szép, hófehérek belül - és már tisztítás után azonnal citromos vízbe tettem, mert nagyon hamar barnul. Emiatt szerintem fagyasztani nem is lehet, mert teljesen elveszítené a színét. Hacsak valami nem a citromos lében fagyasztja... lehet, hogy jövőre kipróbálom. 
Megkóstoltam, nekem nyersen is nagyon finom, kicsit diós az íze, mint a nyers dióé, de engem emlékeztet a friss csicsókára is. Finom, roppanós zöldség, kár, hogy olyan barnulós... 
A képen azért olyan fura, mert a citromos vízben van és még nem mostam át.

Végül citromos - sós vízben megpároltam, most kinn hűl a konyhában, még nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy holnap valami pástétomot csinálok belőle vajjal és valami fűszerrel, vagy egy kis vajon még lepirítom. 
Nagyon jól magába szívta a sós citrom ízt és nagyon illik hozzá. Tényleg emlékeztet kicsit a spárgára. Azt olvastam róla, hogy a szegények spárgája, hát... nekem elég különlegesnek tűnik és azt hiszem kevesebben jutnak hozzá,  mint a spárgához. Tényleg a szegényeké? :) 

Összességében úgy döntöttem, hogy nemcsak, hogy töröltem a felejtősök közül, hanem jövőre többet ültetek belőle. 

A CicaÚr (Herkuló) reggel annyira élvezte a simit, hogy bepisilt tőle, azaz szó szerint, szépen lespiccentett engem. Nem nagyon, de a pulcsim ujja kapott belőle egy kicsit. Imádja a szeretgetést. Úgy szoktam, hogy átkarolom és simizem a hasát, a másik kezemmel meg a fejét és akkor kosozhat is, imádja belefúrni a fejét a kezembe. :)))) 
Haláli ez a macska, de az udvaron még most is elszalad előlem a lökött! Viszont eltekintve a sérült szemétől, nagyon szépen helyrejött ez a Mica. Tavasszal csontsovány volt, rosszul nézett ki a nagy kajtatós időszak után, alig győztem hizlalni, hogy télire gatyába rázódjon az ÖregFiú. Olyan izmos, erős teste van, nem olyan, mint a csajok, imádom őt gyömöszkélni. :))

Ma megtaláltam az egyik eltűnt kajásedényt is, ez is össze van marcangolva, nagyon nagy lyukak vannak rajta, szerintem bejár a róka. Most már nagyon vigyáznom kell, hogy ne maradjon kinn macskakaja, mert a rókát végképp nem szeretném ideszoktatni, elég nekem a MosogatóCica is, aki egyébként fényes nappal volt itt  valamelyik nap, és gyönyörűbb, mint valaha, viszont az biztos, hogy nem ő marcangolja szét az edényt, mert ő kultúráltan felzabál mindent, amit csak talál, tisztása mosogat, aztán elmegy. 
Egy olyan kajás edény is eltűnt, de szőrén-szálán, ami egy darab járólapra volt ragasztva, hogy nem csúszkáljon el, amikor esznek. Tűvé tettem az egész kertet, de sehol, tehát valami elvonszolja. Ezt az összerágott dobozt is a kert végében találtam meg és ez nem cicakajás doboz, hanem kutyusé, tehát nagyobb, jó nagy fognyomok vannak rajta. 

 Ez pedig a MosogatóCica:

Ma megkaptam a 3. oltást is reggel. Ezen is túl vagyunk, mint a tótember a talicskán, remélem nem fogok belázasodni tőle. Tavasszal a második után elég ramatyul voltam, láz, hidegzázás, gyengeség és nagyon fájt a karom is. Okulva abból most a jobb karomba kértem, mert általában a bal oldalamon alszom és tavasszal rettenetes volt, hogy nem tudtam aludni rajta, mert az ember óhatatlanul is odafordul, ahogy megszokta, de a fájdalom rögtön felébresztett. Egyébként azt, hogy beadták, nem is éreztem most sem. 

A szomorú igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, de muszáj vagyok megint ágakat vagdosni és összekötözni, mert a jövő héten jönnek a zöldhulladék elszállítók és - mivel hétközben nincs rá időm - most kell megcsinálnom az ágmotyókat. Kettő már megvan és mindjárt megyek csinálni egy harmadikat is. Csak épp bejöttem megnézni a húslevest, hogy áll. (jól)

Elültettem egy újabb fajta (ez már a negyedik fajta fehér: 3 új és egy már áttelelt itt nálam)  fehér krizantémot is, remélem megmarad. Anyu szokott otthonra is venni Halottak napjára, aztán én minden évben elhozom.  Ámbár az se biztos, hogy negyedik fajta, mert nekem úgy rémlik, hogy a tavalyi ugyanilyen volt, csak valahogy sokkal szebb és nagyobb virágai vannak így, hogy már kinn nő a kertben. Jövőre meglátjuk! 

Közben összeraktam a harmadik ágcsomagot is, több most nem lesz, mert kb. ennyit visznek el. Úgy van kiírva, hogy kb. fél köbmétert visznek el és 3 zacsit. 
Még mindig rengeteg van, időnként úgy érzem, hogy az életben nem fog elfogyni: 

És összeszedtem még egy rakás levelet, ami belefért még a 3. zacsiba azt beletettem, a többi elmasírozott a komposztra, jó lesz Herkulesnek belefészkelni magát. A múltkor is láttam, hogy benne feküdt, bár már rengeteg doboz van kinn a cicáknak. 

 Vettem ma 5 kiló kölest is a madaraknak. Úgy látom, hogy ma megjelentek a cinkék és  eszegetik a cinkegyolyót az etetőről, estére majdnem el is fogyott.  Holnap már megrakom az etetőt nekik, hadd egyenek, lassan itt az ideje, nem tudom mennyi kaja van még kinn nekik. Bár... állítólag a madarak nagyon szeretik a tűztövis termését, én úgy látom, hogy még hozzá se nyúltak. 
Amikor még megvolt a nagy borostyánfal, azon rengeteg termés volt, de azt is csak január környékén kezdték el enni. A tuják termését bezzeg kétpofára zabálják.