Tétlen vasárnap

A CicaÚr (Herkuló) reggel annyira élvezte a simit, hogy bepisilt tőle, azaz szó szerint, szépen lespiccentett engem. Nem nagyon, de a pulcsim ujja kapott belőle egy kicsit. Imádja a szeretgetést. Úgy szoktam, hogy átkarolom és simizem a hasát, a másik kezemmel meg a fejét és akkor kosozhat is, imádja belefúrni a fejét a kezembe. :)))) 
Haláli ez a macska, de az udvaron még most is elszalad előlem a lökött! Viszont eltekintve a sérült szemétől, nagyon szépen helyrejött ez a Mica. Tavasszal csontsovány volt, rosszul nézett ki a nagy kajtatós időszak után, alig győztem hizlalni, hogy télire gatyába rázódjon az ÖregFiú. Olyan izmos, erős teste van, nem olyan, mint a csajok, imádom őt gyömöszkélni. :))

kk_img_20211107_132905.jpg

Ma megtaláltam az egyik eltűnt kajásedényt is, ez is össze van marcangolva, nagyon nagy lyukak vannak rajta, szerintem bejár a róka. Most már nagyon vigyáznom kell, hogy ne maradjon kinn macskakaja, mert a rókát végképp nem szeretném ideszoktatni, elég nekem a MosogatóCica is, aki egyébként fényes nappal volt itt  valamelyik nap, és gyönyörűbb, mint valaha, viszont az biztos, hogy nem ő marcangolja szét az edényt, mert ő kultúráltan felzabál mindent, amit csak talál, tisztása mosogat, aztán elmegy. 
Egy olyan kajás edény is eltűnt, de szőrén-szálán, ami egy darab járólapra volt ragasztva, hogy nem csúszkáljon el, amikor esznek. Tűvé tettem az egész kertet, de sehol, tehát valami elvonszolja. Ezt az összerágott dobozt is a kert végében találtam meg és ez nem cicakajás doboz, hanem kutyusé, tehát nagyobb, jó nagy fognyomok vannak rajta. 

kk_img_20211107_133939.jpg

 Ez pedig a MosogatóCica:

kk_img_20211105_160505.jpg

Ma megkaptam a 3. oltást is reggel. Ezen is túl vagyunk, mint a tótember a talicskán, remélem nem fogok belázasodni tőle. Tavasszal a második után elég ramatyul voltam, láz, hidegzázás, gyengeség és nagyon fájt a karom is. Okulva abból most a jobb karomba kértem, mert általában a bal oldalamon alszom és tavasszal rettenetes volt, hogy nem tudtam aludni rajta, mert az ember óhatatlanul is odafordul, ahogy megszokta, de a fájdalom rögtön felébresztett. Egyébként azt, hogy beadták, nem is éreztem most sem.