A feketegyökérrel úgy jártam, mint a Murphy törvényben: "Ha már minden kísérlet csődöt mondott, olvasd el a használati utasítást." :D :D 

Először is kivettem a felejtős növények közül. Csak feltételesen írtam bele, de minden tapasztalat nélkül, ez így egyértelműen hülyeség volt. 

Olvastam róla kicsit (utólag) és nagyon értékes zöldségnek írják le. Állítólag minden van benne, amire a szervezetnek szüksége van. Ezért sem felejtős. 
A másik, amit nem tudtam, hogy nem kell felszedni ősszel. Nyugodtan maradhat - a leírás szerint - a talajban és télen is szedhető, egészen tavaszig, persze, ha nem fagyott a talaj. Ezért is nagyon értékes, mert szinte alig van zöldség, ami télen is teljesen frissen férhető hozzá, mert az is természetes közege. Sőt, a levele is használható, de azt már csak jövőre tudom kipróbálni.  

Én nem hagytam kinn, ezért az összeset (nem volt sok) megtisztítottam, - nagyon szép, hófehérek belül - és már tisztítás után azonnal citromos vízbe tettem, mert nagyon hamar barnul. Emiatt szerintem fagyasztani nem is lehet, mert teljesen elveszítené a színét. Hacsak valami nem a citromos lében fagyasztja... lehet, hogy jövőre kipróbálom. 
Megkóstoltam, nekem nyersen is nagyon finom, kicsit diós az íze, mint a nyers dióé, de engem emlékeztet a friss csicsókára is. Finom, roppanós zöldség, kár, hogy olyan barnulós... 
A képen azért olyan fura, mert a citromos vízben van és még nem mostam át.

Végül citromos - sós vízben megpároltam, most kinn hűl a konyhában, még nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy holnap valami pástétomot csinálok belőle vajjal és valami fűszerrel, vagy egy kis vajon még lepirítom. 
Nagyon jól magába szívta a sós citrom ízt és nagyon illik hozzá. Tényleg emlékeztet kicsit a spárgára. Azt olvastam róla, hogy a szegények spárgája, hát... nekem elég különlegesnek tűnik és azt hiszem kevesebben jutnak hozzá,  mint a spárgához. Tényleg a szegényeké? :) 

Összességében úgy döntöttem, hogy nemcsak, hogy töröltem a felejtősök közül, hanem jövőre többet ültetek belőle.