Most már nagyon tele van a puttonyom a meleggel. Gyakorlatilag egész nap nem tudok ablakot nyitni, így ha nem a meleg (de az is) készít ki, akkor a levegőtlenség. Napok óta egyszerűen rosszul vagyok, szédelgek, enyhe hányingerem van, a fejem mintha nem is az enyém lenne. Dekoncentrált vagyok és közben melózni kell. Nagyon elegem van. Ez a hét ez maga a pokol... már megint. 

Hála az öntözésnek a padlizsánok szépen teremnek. Sose hittem volna, hogy ilyen egyszerű padlizsánt termeszteni. A régi kertemben sose sikerült és a paprika sem. 

Az idén négyfajta padlizsánt ültettem, eddig csak kettő terem, a hagyományos sötétlila, amit a boltokban mindig látunk és a hosszúkás lila-fehér csíkos. Ezek vannak a képeken is. 

Ültettem még másik fajta lila-fehér padlizsánt is, de az nem hosszúkás, hanem gömbölyű. Már nem tudom, hogy hány palántám volt, sajnos kevés és egy el is pusztult (nem tudom milyen fajta).  És ültettem még zöld színű padlizsánt is, olyan még soha nem láttam és nem is ettem. Megvan az esélye, hogy soha nem is fogok látni (vagy az idén nem), mert van egy pár padlizsán növényem, amik már akkorák, de akkorák, hogy jujjujhajjaj, de még egy szál virágot se láttam rajtuk. Lehet, hogy túl trágyás helyre ültettem őket és csak nőnek, mint a bolondok. 

Ezeket viszont a képen már eltettem a fagyasztóba és majd este megint kimegyek öntözni őket, hogy nőjenek jó nagyra és teremjenek sokat. 

Na, hát megkínáltam a cicókat macskamentával, ha már a kedvükért ültettem. A fogadtatás teljesen vegyes volt. Elza megszagolta és elhúzódott tőle. Herkules szintén megszagolta és szerintem érdekelte volna, de még soha semmit nem fogadott el közvetlenül a kezemből, ezért inkább lemondott a mentaélvezetről. Böbe meg egy pillanat alatt kikapta a kezemből a mentalevelet és lenyelte. Aztán volt egy kb. 1 percig tartó érdekesen révedt tekintetű koboldozás. Lerántotta az egyik takarót és nagy elánnal rágta, hempergett, de aztán kiment enni és a kaja úgy tűnik gatyába rázta, mert elmúlt a hoppáré... 

Viszont... most, hogy megismerték a macskamentát, rájárnak a kertben. Herkules kifejezetten szívesen hempereg mellette és Elza is rájár szagolgatni, Böbe még nem fedezte fel. Át kell ültetnem vagy a macskamentát valahová, vagy a mellette lévő rozmaringot, mert Herkules simán ráfekszik.  Egyrészt összetöri, másrészt nem akarnék olyan rozmaringot használni, amit a macsek összeheverészett. 

Jövőre még fogok ültetni macskamentát, lehet, hogy nem is kell már maggal vacakolni (bár többfajta van itthon, szóval mégis fogok vacakolni), de ezt ezt is lehet majd szaporítani dugványról is, vagy új hajtásról. 

Ma reggel is kimentem öntözni, kaptak vizet a padlizsánok, a zöldbabok, a bazsalikomok, a patisszonok, mert ők szegények nem haladnak sehová és a dáliák is. Illetve megnéztem mire jutott tegnap a gép a kaszálással a szomszéd földön. A kertem végében ugyanis nagyon nagyra nőtt már a gyalogbodza és jön befelé is, nem győzöm irtani. Hát... félig vagyok elégedett, mert a gép nem tudott végigmenni, remélem, hogy ott is levágják majd, ahová a gép nem fér oda. Új tulaj van, még nem tudom ki az, de az biztos, hogy a "bérlőnek" el kell mennie innen és már költözik is és ez nekem nagyon jó. Mert kész lerakat volt már itt mindenféle vasakból, szétszedett járművekből és nagyon, de igazán nagyon ronda volt, bár azt azért meg kell hagyni, hogy nemcsak ledobálta, hanem azért tartott némi rendet is. Viszont látom, hogy már költözik, sok-sok teherautónyi vasat elhordott már innen és fát is. Fa még van, de jön az ősz, lassan összevágja és eladja (gondolom) vagy hazaviszi eltüzelni, a lényeg, hogy a roncstelep megszűnik. Remélem az új szomszéd nem lesz még olyanabb... mert ilyenkor minden benne van a pakliban, de reménykedek, hogy jobb lesz. Azt hallottam róla, hogy mindenhová fát ültet. Úgy legyen. 

Rézvirágok. Szeretem ezeket a virágokat, főleg, hogy már nemcsak azok a rózsaszínek vannak, amik régen. Jövőre venni fogok más színeket is, illetve ezek a tömör fajták is nagyon szépek. Olyan hálás virág, sokáig nyílik, bírja a szárazságot is. Nem öntöztem egyiket sem közülük, pedig volt egy jó hónap forróság eső nélkül, mégis kinyíltak, egy se száradt ki. A narancssárgák már voltak, de tematikusan ide illenek, ezért ide is beillesztem őket.

Ki hitte volna, hogy Mexikóból származnak...  

Az idén palántát neveltem belőle ládában, de kinn voltak a szabadban, tulajdonképpen teljesen felesleges volt, nyugodtan ültethettem volna a szabad földbe is a magokat.