Nem tudom mi zajlik éjjel, az összes macska kinn van, de nagyon fáradtak napközben. 
Böbe benn alszik az ágyon, Elza a bungijában a verandán, a CicaÚr (Herkuló) meg kinn egy bokor alatt. A CicaÚr nyakán óriási seb van, illetve nem nagy csak mély. Tegnap nem is láttam őt, de ma reggel jött enni. Tömöm őt, úgy le van vékonyodva megint.
Viszont megszüntettem kinn minden kaját, a CicaÚr megeszi amit kap és nincs kinn kaja. A Mosogatónak annyi, el kell innen szoknia, nem az én cicám. Etesse a gazdája. 

Ő a CicaÚr: 

Ma egyébként veteményeztem. Földben van a petrezselyem, a paszternák, a répa, feketegyökér, lilahagyma és a répa közé vöröshagymát tettem. 
Eddig ennyi, majd holnap is teszek el még mást. Időigényes ez a veteményezés és most valamiért nem esett jól, csak túl akartam lenni rajta. 
Valószínűleg az influenza vette ki belőlem ennyire az erőt. Biztos a tél is, kevesebbet mozogtam, de a nagy ásóvillázások a flu előtt azért ennyire nem nyekkentettek meg, mint ez a mai nap. 

Kiültettem pár évelőt is, amiket a pinceablakban nevelgettem, de össze kell még ma szednem a neveiket és hogy hová tettem, mert már holnapra már lila gőzöm se lesz. Ki vannak ugyan táblázva, de jobban szeretem felírni. 

Kiültettem a szívvirágot, a bugás hortenziát (nem tudom nem volt-e korai még, mert nagyon kicsi, a múltkor a lilabogyót is elkapta utána a -6 fok, nem is tudom megmarad-e), a kaméleonvirágokat, rózsaszínű phloxot, a piros helleniumot, valami lila színű szamárkórófélét (nem tudom a nevét (lenn hagytam a papírját) és még van egy rakással lenn, amiket holnap fogok kiültetni. 

Megtöltöttem egy adag félbevágott WC papír gurigát is földdel, a karalábékat és a többi "K" betűst akarom majd beleültetni, illetve raktam meg cserepeket földdel is, ezekbe a büdöskéket akarom beletenni és majd kimennek a kis melegházba, mert benn már nem férnek el. 

Hétközben már kitakartam a rózsákat is, de úgy látom, hogy megint nem mind vészelte át a telet. Azt hiszem ez volt az utolsó kísérlet a szabadgyökerű rózsákkal ősszel. Nem tudnak áttelelni, pedig most időben betakartam őket jó komposzttal és lombbal is. Van amelyiken van hajtás, de nem mind tűnik élőnek. Várok még velük. 
Megmetszettem most már a többi rózsát is, azok hajtanak is, de lehet elég is ennyi rózsa. Gyönyörű virág, de nem szeretem a tüskéket. 

Miközben a kaméleonokat ültettem, megláttam, hogy kibújt a sisakvirág is, nagyon örülök neki, hogy megmaradt! Izgultam miatta, hogy jó-e neki az a hely, de szép, egészséges hajtást hoz, ezek szerint jól érzi magát. 

A múlt hétvégén, hogy be voltam szorulva az influenza miatt, csináltam megint egy nagy adag jelölőpálcát. Még van száraz ágam és vágtam is egy csomót, mert ezekre mindig szükség van. Sajnos megeszi őket az idő, főleg a földbe dugott részeiket, de a műanyagot is megeszi és ezek szebbek. Illetve még azt is tudom velük jelölni, hogy hol milyen színű virág van.

Tegnap elkezdtem kialakítani az ágyásokat is, kapával meghúztam pár járatot az ágyások között. Nincs kész minden, mert csak meló közti szünetben mentem ki, nem tudok túl sokat távol lenni, de ez is haladás. 
Majd ma befejezem és a hétvégén tervezem elültetni amiket ilyenkor már lehet, bár a talaj még most is nagyon hideg, de reménykedek benne, hogy már csak melegedni fog. Eső kéne nagyon. 

Azt hiszem elkiabáltam, hogy nem lesz háború Herkuló és a MosogatóCica között. Lett... Herkuló nyakán van egy nagy seb, amit az éjjel szerezhetett be. Azt nem tudhattam, hogy a MosogatóCicával verekedett-e, de reggel bizonyosságot szereztem róla, mert idejött a Mosogató, Herkuló meg lentről baromi ellenségesen nézte. Elzavartam a MosogatóCicát, de lehet, hogy rosszul tettem, mert Herkuló nekibátorodott és mint egy őrült nekiment, úgy kellett szétcsapnom a marakodó macskák közt. Most nem tudom, hogy Herkuló mégjobban megsérült-e. A MosogatóCica elrohant, Herkules pedig megdermedt és úgy állt egy helyben egy darabig, eztán elment valahová. Akkor nem mertem közelebb menni, hogy ne meneküljön el, mert az udvarom tőlem is elszalad, de később, amikor kimentem nem láttam vért a harc helyszínén, már ez is jó hír.  
Rémnépek ezek a macskák, nem ismerem a szokásaikat és a reakcióikat még elég jól, de a két kandúr nem fér meg, szóval mostantól megint jobban ügyelek, hogy ne legyen maradék, ne legyen kinn kaja, majd elszokik a MosogatóCica, ha nem talál itt semmit. 

Szegény Herkules mindig megsérül valamije, bár most már tavaly nyár óta egész jól elvolt ez az én KandúrBandusom sérülés nélkül, de előtte! Folyton volt valami baja. Most azért féltem megint, mert a vérszagra tele fog menni kullanccsal, ahogy a jön a meleg és azok legyengítik őt. Nagyon jó lenne őt is ivartalaníttatni, csak hát ahhoz meg kéne fogni... 

Ma reggel egy egész csapat meggyvágó jött be az etetőre. Úgy tűnik, hogy télen találnak eleséget, mert tavaly is csak ilyen kora tavasszal láttam őket. Voltak vagy hatan legalább, az tűnt fel, milyen nagy madarak vannak az etetőn. Nem nagyok persze, de a cinkékhez képest jóval nagyobbak, ezért voltak olyan feltűnők. És még a csuszka is itt volt a szilvafán. Olyan jó ez, hogy itt mindig van valami élményem! :) 

A narancssárga krókuszok miatt már meg voltam ijedve. Tavaly fedeztem fel őket a magnólia alatt, nem én ültettem, hanem örököltem őket. Csak 3 virág az idén is, de a lényeg, hogy kinyíltak és megvannak. majd elszaporodik. Sokáig nem láttam nyomukat, de most megjelöltem pálcával a helyüket, nehogy felturkáljam ott a talajt. Egyébként a sárgák mögött is látok narancsszínűeket és  istenbizony nem tudom, hogy nem én ültettem-e oda, mert azok viszont tavaly ott nem voltak. Vettem viszont narancsszínűeket, hogy legyen több, de azokat meg nem találom... mindenesetre fura lenne, ha ennyire  kiesne, hogy mit hová. Ez már az aggkori elhülyülés kezdete... bakker. Bár arra emlékeztem, hogy egy adag fehéret is ültettem, ezek majd most kezdenek kinyílni a lila cirmosokkal együtt. Szóval lesz még egy nagy adag krókusz. 

Itt meg aztán van minden, halványsárga, citromsárga és alul narancsszínű is.