Leszűrtem tegnap reggel és meg is főztem a bodzazselét, kis üvegtálkában maradt ki egy kicsi, még a hűtőbe se tettem be, mert forró volt, de már a teteje elkezdett zselésedni. Valami eszméletlenül finom! 

A receptet itt lehet olvasni: Almás-fehérboros bodzazselé

Most száraz dunsztban pihennek, télen milyen jó lesz majd elővenni őket! 

És ha már a kezemben volt a telefonom, lefotóztam a fenyőszirupot is, ami időközben így összeesett. A cukor szépen feloldódott, ahogy a fenyőhajtásokból kioldódik a nedvesség és vele együtt a hatóanyag is. 

Tegnap szinte egész nap locsoltam, aztán estére végül megjött az eső is. Nagyon kellett, megint porzott a kert. Másutt meg nagyon meg volt keményedve a talaj. 
Tegnap elővettem az ásóvillát ismét és a tavalyi virágiskola körül és mellett felvilláztam a földet. A járatokat is, mert annyi pitypang és fehérhere volt bennük, hogy azokat muszáj volt kiszednem. Nem volt nagy élvezet, kemény és rögös a talaj, de este az esőben legalább megázott és biztos felpuhultak a rögök is. 
Felszedtem a deszkákat is, amik körbevették a virágiskolát, egyelőre csak bevágtam őket a bokrok alá, majd letisztogatom a földtől és elteszem, hátha jó lesz még valamire, vagy eltüzelni. 
Kiültettem a macskamentákat is, ezzel kialakult a macskafetrengő az udvarban, bár most nem látom, hogy érdekelné őket a menta, ami nem is baj, hadd erősödjenek meg, mielőtt felfedezik a cicák, mert aztán nagyon meg tudják nyúzni csóri növényt az örökös szagolgatással. :))))

A FarokNagyÚr (Herkules) úgy tűnik teljesen elveszítette a tekintélyét az udvarban, amióta betegeskedett.  Ma elég provokatívan odasétált a csajokhoz, akik ezelőtt elszaladtak előle, főleg a Böbe, de most semmi. Rá se hederítettek, önfeledten  heverésztek, a fejüket se emelték fel. Pedig a CicaÚr direkt odament, tényleg egész közel, de senki nem törődött vele. Nagy presztízsveszteség ez neki!  :D :D 
A csajok meg egész nap körülöttem lebzseltek. 

Böbe

Elza

A mai nap délelőtt a kaszálásról és a gyűjtögetésről szólt. 

Reggel kimentem és levágtam a füvet a ház előtt, mert már vállalhatatlanul nagyra nőtt. Aztán végigmentem a kerítés mellett is kívül kb. 80 cm szélességben, mert sajnos a szomszéd nem vágja... borzasztó, rengeteg gyalogbodza nő, már jön befelé a kertbe is, alig győzöm irtani. Már mellmagasságig ért a fű... Hátul a kert végében nem vágtam le kívül, ahhoz már nem volt lelkierőm, vagy inkább kedvem. 

Aztán kimentem gyűjtöttem még csalánt és ragadós galajt, jó sokat és rengeteg bodzavirágot is szedtem, mert anyukámnak is akarok adni belőlük. Már bánom, hogy a kis bodzabokrot, ami elkezdett itt növekedni a kertben, kiirtottam... lehet, hogy majd ősszel hozok be helyette másikat, bár rengeteg bodza van itt a környéken. Még átgondolom. 
Most tele van a pince száradó növényekkel és délelőtt összeforraltam az almalevet borral és citromhéjjal a bodzazseléhez, de majd csak holnap kerül üvegekbe. 
Bodzaszörpben is gondolkodtam, de azután elvetettem az ötletet, nem iszom én cukros löttyöket. Talán fermentálok majd, de meglátom lesz-e kedvem még hozzá holnap.

Aztán kimentem  és felkötöztem a paradicsomot, mert egy hét alatt nagyon nagyot nőtt. Leszedtem róla a hónaljhajtásokat is. 
Levagdostam a sóskát is, mert már nagyon magba ment, szépen összedaraboltam és mulcsnak leraktam a ribizlibokrok körül. 

Kiültettem a patisszon palántát, locsoltam egy csomót, kapáltam is kicsit, ahol nagyon kezdett gyomosodni, szóval egész nap kinn molyoltam a kertben. 
Behoztam délután a levágott füvet is mulcsként leraktam az évelővirágos ágyásban. Összevagdostam pár búzavirágot is mulcsnak, amik nagyon lefeküdtek a földre, mert a macskák kidöntötték. 

Sok virág nyílik és ahogy megyünk bele a nyárba egyre több és több lesz, imádom! A jezsámennek olyan illata van, hogy vááá! 

Ennek nem tudom a nevét, valamilyen margaréta-féle, már egyszer pedig kikerestem, de elfelejtettem. 

És érik az eper is! 

És még szerencsém is lesz! Duplán!

Asszem lassan megnyugodhatok.  Herkules képére visszatért a szokásos kandúros önelégültség, na meg a testtartásba merevedett követelőző akarat. Úgy ült az ablakban a sült csirkecomb fölött, hogy rögtön tudtam, hogy Őkegyelmességének nem ízlik a vacsi. Nehogymá' ugyanaz legyen vacsorára, mint reggelire volt. Úgy döntöttem gyógyultnak nyilvánítom a CicaUrat! :))))

Közben nyílnak a virágok, mindig újabbak. Már lépni se merek sehová az ágyásokban, pedig néha be kell lépnem a növendék növények közé, hogy pár gyomot kiszedjek, de annyi minden van szerte ültetve, hogy lassan tényleg csak a jól ismert gyomokat szedem ki, máshoz nyúlni se merek. Még jó, hogy a nyomorult disznóparéjt könnyű felismerni, meg a porcfüvet is, rengeteg nő belőle. 

Nem tudom írtam-e, de nagyon mérges vagyok a bársonyos kakukkszegfűm miatt. Tavaly ültettem el az elsőt, szépen áttelelt, nagyra nőtt, már éppen virágot készült hozni és egy nap alatt valami megette a gyökerét. Szétborult és elpusztult. Próbáltam egy részét menteni, de úgy látom nem lesz belőle semmi. 

Viszont nyílik az egyik bazsarózsa és a pünkösdi rózsák is, utóbbi 3 helyen is van a kertben, ebből az idén 2 nyílik. 

Azt mondják, hogy ezek a növények nem bírják az átültetést és utána évekig nem virágoznak... hát de... 
Azt a pünkösdit, amin két virág van, tavalyelőtt ültettem ide, ahol most van. Tavaly valóban nem hozott virágot, de az idén már igen és a mellette lévő szintén tavalyelőtt átültetett bazsarózsákon is van bimbó, remélem ki tudja majd nyitni. Valamiért imádják a nyavalyás hangyák, sajnos. 

Van két új bazsarózsám is, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, az egyiken bimbó is van... meglátjuk mi lesz belőle.