Leszűrtem tegnap reggel és meg is főztem a bodzazselét, kis üvegtálkában maradt ki egy kicsi, még a hűtőbe se tettem be, mert forró volt, de már a teteje elkezdett zselésedni. Valami eszméletlenül finom! 

A receptet itt lehet olvasni: Almás-fehérboros bodzazselé

Most száraz dunsztban pihennek, télen milyen jó lesz majd elővenni őket! 

És ha már a kezemben volt a telefonom, lefotóztam a fenyőszirupot is, ami időközben így összeesett. A cukor szépen feloldódott, ahogy a fenyőhajtásokból kioldódik a nedvesség és vele együtt a hatóanyag is. 

Tegnap szinte egész nap locsoltam, aztán estére végül megjött az eső is. Nagyon kellett, megint porzott a kert. Másutt meg nagyon meg volt keményedve a talaj. 
Tegnap elővettem az ásóvillát ismét és a tavalyi virágiskola körül és mellett felvilláztam a földet. A járatokat is, mert annyi pitypang és fehérhere volt bennük, hogy azokat muszáj volt kiszednem. Nem volt nagy élvezet, kemény és rögös a talaj, de este az esőben legalább megázott és biztos felpuhultak a rögök is. 
Felszedtem a deszkákat is, amik körbevették a virágiskolát, egyelőre csak bevágtam őket a bokrok alá, majd letisztogatom a földtől és elteszem, hátha jó lesz még valamire, vagy eltüzelni. 
Kiültettem a macskamentákat is, ezzel kialakult a macskafetrengő az udvarban, bár most nem látom, hogy érdekelné őket a menta, ami nem is baj, hadd erősödjenek meg, mielőtt felfedezik a cicák, mert aztán nagyon meg tudják nyúzni csóri növényt az örökös szagolgatással. :))))