Eszméletlen hideg szél fúj kinn, cserébe viszont nagyon szépen süt a nap. 

Reggel apu meglepett, meghallottam odakinn a zúgást, kivágta az öreg, beteg szilvafát a ház előtt. Végre az idén már nem fog nekem ott szemetelni. Az udvarban is kivágattam vele egy tuját, ami tavaly valahogy ott maradt, de már nem igazán volt nevezhető tujának, nagyon rossz állapotban volt. Legallyazta a kivágott tuja melletti két hatalmas keleti életfát is, most már fa kinézetük van, nagyon vastag a törzsük is.Hogy ezek mekkorák már! 

Azon agyalok, hogy a tuják alatti törmeléket lehet, hogy bekomposztálom. A múltkor már összegereblyéztem egy csomót, de most még többet is össze tudok majd szedni. Az ágdarabokat majd szépen zsákokba rakom és elhordják a zöldhulladék szállítók, az aprajának pedig befogom az egyik komposztálót. Azt olvastam, hogy nagyon jó savanyú komposzt lesz belőle, jó lesz a hortenziáknak. A többesszám azért, mert ugyan most csak egy van, de bugás hortenzia is jön, már meg van rendelve és lehet, hogy kipróbálok egy rododendront is jövőre. Elég savanyú a talaj a tuják alatt, néztem, hogy visszamohásodott a teteje, még a szőlő között is, pedig tavaly fel lett rotálva és összeszedtem az összes mohát is, amit csak tudtam, de visszamohásodott azokon a részeken, amikhez azóta nem nyúltam. 

Bemohásodott a medvehagyma is, ezért onnan elhúztam a mohát a gereblyével és rengeteg pitypangot meg vérehulló fecskefüvet kivagdostam késsel. Kiszedtem megint egy csomó tyúkhúrt... azért rémes, hogy február vége van és gyomlálni kell, mert ezt a növényt nem igazán érdekli, hogy tél van. 

Szépülnek a hóvirágok is, de a kis "hóvirágmezőmön" még alig bújtak ki. 3 éve, amikor idejöttem, egy pár szál volt csak, de évről évre szaporodik, azt remélem, hogy idővel majd egy kis (négyzetméternyi csak) hóvirágmező lesz belőle. Az elkövetkezendő hét nem fog nekik kedvezni az biztos, még -7 fokot is ír az előrejelzés. Eltakarodhatna már a tél. 

Tegnap Pesten voltam és ahogy az már szokott lenni, most se jöttem haza dudvák nélkül. A dália kivételével ezek is cserépbe kerültek, mert még -6 fokot is mond a jövő hétre, így a legtöbb hiába télálló évelő, nem sokkolom le őket a bolti meleg után. 

A rózsaszínű cickafarkhoz nem fűzök sok reményt, eléggé szárazka volt az a tő, nem tudom él-e még, majd meglátom.

Egyébként érdekes ez a kerti dolog, vannak a haladós napok és a nem haladós napok, legalábbis úgy érzem. A mai a nem haladós volt. Kinn voltam jó sokat, küzdöttem a tyúkhúrral az előkertben is és hátul is, sokat kiszedtem, mégse érzem, hogy valami nagyot alkottam volna. Talán az a baj, hogy ez nem olyan haladós, se nem olyan látványos. A másik mai küzdés a kerek repkénnyel volt, teljesen ellepte a kerítés mellett azt a részt, amiben a magas évelő őszirózsa van. Kiszedtem, de majd újra neki kell esnem, amikor elkezd nőni, mert nem szeretném, hogy tönkretegye az őszirózsát. 
Rengeteg tulipán is bújik a kerítés melletti részen, pedig felszedtem onnan a zömét, de nem sikerült teljesen és el is szaporodott nagyon. Tavaly látszott, hogy maradt a földben hagyma, de csak egy szál tulipán volt, kíváncsi leszek az idén mennyi lesz. 
Az előkertben nőni kezdett a pitypang is, fogtam egy nagy kést és azzal vagdostam ki őket, jó mélyen a földben. Remélem nem nőnek ki. 
Az összes kiszedett füvet behordtam komposztálódni a régi emésztőgödörbe, remélem jó talaj alakul majd benne és akkor teszek bele óriásbambuszt. Van magom, nagyon örülnék, ha kikelne. 

Elza simán bedörömböl az ajtón, amikor akar valamit és általában akar. Gyakorlatilag mindenért dörömböl, amikor éhes, amikor szomjas, amikor ki akar menni, amikor idegrohamot kap, mert hallja, hogy Herkulót szeretgetem az ablakban, vagy amikor azt hallja, hogy a Böbe enni kapott idebenn. Akkor ő is kér, akkor is, ha éppen előtte kapott. De azért is bedörömböl, ha simit akar, vagy csak be akar jönni szétnézni kicsit. 

Az utóbbi időben már nem tiltom, úgyse jön beljebb, megáll az előszobában és leül. Elzu egyébként haláli cica, minden az arcára van írva. Amikor figyel, annyi értelem van rajta, hogy néha magam is meglepődök, de reggel pl. gyűrött az arca az alvástól és amikor ki van akadva az is látszik rajta, hogy mennyire pipa. És az is, amikor féltékeny a Böbére, mert azzal is tökéletesen tisztában van, hogy a Böbe benn van, ő meg kinn a verandán, de nem mindig féltékeny. Viszont amikor igen, akkor ott van az utálkozás az arcán és szívatja is a Böbét, pl. elállja az ajtóban utat, a kis mafla Böbe, meg nem mer bejönni tőle. Elza egy igazi ŐrmesterAsszony, de azért azt hiszem azt is tudja hogy neki helye lett, otthona van és örül is neki nagyon. Ki nem menne a világárt sem, csak ritkán, de akkor se megy messzire és ha nyitom az ajtót, vagy kiabálok neki, akkor lóhalálában jön haza. Ha nem veszem észre, akkor a külső ajtón dörömböl be, hogy halljam és engedjem be. 

Ha az idén sikerül rendbe tenni a verandát, akkor majd kap valami csinosabb helyet is a mostani doboz helyett. 

Amúgy meg a Böbén tényleg van mit irigyelnie, de hát két cica nem fér el benn, nem is kedvelik egymást és két almot se tudnék hová tenni. Főleg, hogy a Böbéé gyakorlatilag csak biztonsági alom, mert a Böbe kinn végzi a dolgát, de Elza imádja az almot, nem győzöm takarítani utána és nem szeretném benn a lakásban a szagát, néha a verandán is lehet érezni, olyankor rögtön takarítani kell. 

Böbike is tud ám élni! :))))