Ma reggelre esett egy kis eső, ez egy darabig éltetni fogja a kertet, de a meteorológusok azzal a narancs riasztással meg a napi jósolt esőmennyiséggel nagyon melléfogtak, ahogy a viharokkal is. Még egy villámot se láttam, pedig péntektől végig ezzel riogattak. 
Biztos volt olyan része az országnak ahol esett, de ide is esőt jósoltak és enyhén szólva nem jött be... ez ünnep előtt már-már tendenciának látszik, mintha azt akarnák, hogy az emberek maradjanak otthon. 
Jó ideje már, hogy olyan érzésem van, mintha valamivel körbe lenne a világ fonva és mindig csak egy kicsit húznának rajta, hogy alig legyen észrevehető és majd mire észbekapunk, akkor már régen rossz lesz. 
Ne legyen igazam, de az én megérzéseim még soha nem csaltak meg. 

Nem kertészkedtem a hétvégén, kedvem se volt és erőm se, ez az utolsó kánikulai etap már nagyon kivette belőlem az erőt és a kedvet is. Olyan reménytelen volt már az öntözgetés is. 
Kiszáradt a frissen ültetett kínai selyemmirtuszom is... pedig nagyon, de nagyon beiszapoltam alatta, de utána nem kapott vizet. Elfelejtettem... Nem tudom kihajt-e még, ha nem, akkor nem hozok ilyet többet. 

Mindennek mennie kell a kertből, ami nem tűri a szárazságot, mert se fizikailag, se vízzel nem fogom győzni az öntözést, ha a ilyen száraz idők lesznek. 
Elengedtem a mocsári hibiszkuszt is, még él rajta egy hajtás, de gyakorlatilag nem öntöztem. Ha megmarad akkor jó, ha nem, akkor ez is megy.

Szombaton még tettem el 3 üveg uborkát megint, de többet már nem fogok berakni, mert nem kell több. Lett 2 csomag tök is a fagyasztóba és ezzel már tényleg befejeztem a fagyasztást is, majd - ha lesz használható - akkor a petrezselyem megy majd bele, de addig kinn fogom hagyni, amíg csak lehet. A répákat is ugyanígy, de azok annyira kicsikék maradtak, hogy nem szarakodok vele a fagyasztóban, azt hiszem a répát venni fogom... hát ez van.  

A datura gyönyörű már és hatalmas.

Nagyon kevés őszirózsám lesz az idén, alig keltek ki vagy nem maradtak meg. Csak ezek a szimplák élték túl, úgy tűnik. 

A csodás ernyős verbénák

Pillangóvirágok

Hajnalka

Tarackoló kékgyökér

Díszdohány

És a VámpírCoca bevonult aludni a fotelbe. :D 

No, hát vártam az esőt, de nem jött. Ennyit a meteorológiai előrejelzéstől. Megint a Dunántúlon zuhog az eső, itt semmi. Ma reggel még csak nem is különösebben felhős az ég...
Egyébként nem hiszem, hogy a Jeger rendszer nem okozza az aszályt. A tudomány, vagy amit az utóbbi időben annak neveznek (pl. brit tudósok) már olyan sokszor tévedett, olyan sok dologban, hogy nem hiszem el, amit állítanak. 
Elkezdtem olvasgatni a jégkármérséklő rendszer oldalát és elég sok mindenre nem találok választ. Pl. hogy mi történik akkor ha ez az ezüst-jodid tartalmú hatóanyag nem kerül vissza a földre, hanem felhalmozódik a levegőben? Akkor milyen hatása van? Mert mondjuk feljuttatják, amikor jégesőre számítanak, de egyáltalán nem esik? Akkor mi van? 
Csak mert mindig az válaszuk, hogy azért nem okozhatja az aszályt, mert nem juttatnak fel ANNYIT.

Van pár cikk kínáról is, hogyan próbálták befolyásolni az időjárást az olimpia idejére és nagyon érdekes pl. az a mondat is. 

"sóval szétoszlatva megakadályozzák a kisebb felhők nagyobb méretűvé alakulását. Amennyiben ez nem sikerülne, csapadékképző magokkal "bombázzák" a felhőket abban bízva, hogy így csökkenthetik az egyes vízcseppek vagy jégkristályok méretét, amelyek ezek azután nagyobb valószínűséggel szertefoszlanak, mielőtt elérnék a talajt."

Nálunk éppen ez a szerte foszlás történik a felhőkkel, akkora sötét, súlyos felhőtömbök jöttek az elmúlt napokban is és csak szétfoszlottak a semmibe. Mitől oszlanak el a felhők? Ha itt is kisebbek lesznek a cseppek, azt mi okozza?
És ami fura hogy senki nem foglalkozik a kérdéssel, el van intézve annyival, hogy felmelegedés és kész. Zéró kíváncsiság és zéró magyarázat, mert az, hogy felmelegedés, az nem magyarázat. 
És a Jeger rendszert sem kapcsolják ki, hogy legalább kipróbálják mi lenne ha... mert nehogy már a biztosítóknak fizetniük kelljen, ha kár keletkezik. 

Visszatérve a "tudományra", véleményem szerint azt, amit ma tudománynak neveznek, éppen a saját tekintélyalapú és szűklátókörű rátartisága és saját feltevéseinek igazságába zártsága (ez már HIT!) akadályozza meg abban, hogy elgondolkodjon további lehetőségeken és következményeken. A mai tudományra már nem jellemző a kíváncsiság, ami pedig az alapja és mozgatórugója kellene, hogy legyen. Az időjárás egy nagyon komplex jelenség, nem is ismerik még teljesen, ahhoz  viszont elég arrogánsak, hogy beleavatkozzanak. Közben pedig  nem elég nyitottak, hogy elgondolkozzanak a hosszabb távú következményeken. 
Az is a tudomány sajátja, hogy aztán amikor már kellő mértékű károkat okoztak, akkor jópár év vagy évtized múltán csak annyit képesek mondani, hogy bocsánat, vagy annyit se. (lásd pl, gyógyszeripar... hányszor!, folyószabályozás, vegyszerek használata (DDT - a Matadorra még én is emlékszem), de ne is menjünk időben annyira messzire, itt van  pl. a COVID vakcina is,  stb.) 
A COVID vakcinára nekem orvos mondta, hogy ha volt előzőleg BÁRMILYEN mellékhatása, akkor NE adassam be a negyediket. Márpedig volt, mert hetekig fájt a fejem a Pfizer után, gyakorlatilag fejfájáscsillapítókon éltem. 

Summa summárum, ha valamiben nem bízom már az utóbbi időben akkor az a tudomány és az ő állításai. 

Közben kezd kisütni a nap... 26 fok van benn a házban, pedig hajnal óta minden tárva nyitva van... nagyon csalódott vagyok most. 
Kimentem meglocsolni a kis ültetvényemet (retkek, rapini, saláták és társai), de a többit már elengedem. Pár paprika az öntözés ellenére is megadta magát, a hagyományos uborkákat elengedem, már raktam be annyit, hogy elég legyen, legfeljebb enni lesz még szükség rájuk, amíg adnak valamennyit. A többin akarok hagyni magnak valót. 
A zöldbabot is hagyom már, az is van elég, még a hosszú zöldbab terem, azt meghagyom, de csak ha kap esőt. Locsolni már nem fogom. Ugyanígy a cukkinikkel. 
A paradicsomnak végképp vége van, holnap szedek majd a fagyasztóba még új-zélandi spenótot és aztán azt is hagyom. Tök se kell már több... 
Még a padlizsánokra és zellerekre fogok vizet szánni, aztán annyi. 
Ma reggelre valami egy újabb radicchio salátám gyökerét zabálta fel... tövig bazmeg, nem kihúztam, hanem csak felemeltem az elfonnyadt salátát a földről. 

Elegem lett az idén, elveszítettem a türelmemet, meg a lelkesedésemet is és nagyon meguntam ezt a sok reménykedést, a locsolásról már nem is beszélek. A melegtől is be vagyok sokallva már nagyon. 

De legalább Elza a nyomomban van mindig. 

És a Nierembergiám is nagyon szép. 

 A szeplőlapuról összesen 9 db magot tudtam szedni, jó nagy magjai vannak, azért tudom számolgatni. Eddig 9 db persze, de szerintem nem lesz sokkal több, még szerencse, hogy maradt tavalyról, nem ültettem el az összeset tavasszal. Nem olyan a színe az idén sem, mint amivel hirdetik, nem tudom, hogy azt a szép kéket hogyan lehetne kinyerni belőle. Jövőre majd tőzeges helyet csinálok neki. Terveztem az idén is, hogy rakok köré (utólag), de ebben a kánikulában örültem, hogy azt el tudom végezni a kertben, amit nagyon muszáj. Öntözni se igazán öntöztem, mert kellett a víz máshová, mostanában kap néha egy kis löttyintést. 

Hétvégére nagy esőket ígérnek, már nagyon várom. Utána biztosan viharvert lesz a kert egy kicsit, a virágok ilyenkor meg szoktak csúnyulni, de nem bánom. Elfáradtam ezen a nyáron a sok locsolásban, a nagy melegben, nincs türelmem a dolgokhoz és kimerült is vagyok. Nem elsősorban a kert miatt, hanem a meló miatt, messze van már az a június, amikor szabin voltam és már nem tudok többet kivenni. Két ünnep közé tartogatok még 4 napot, a többi egy-két naponként fog elmenni. Időnként azt érzem, hogy nem bírom tovább. Megtelek és ilyenkor el kéne szabadulnom, hogy fújjak egyet és kicsit távolabbról legyek képes ránézni a dolgokra, holnap nem is fogok dolgozni, de egy nap nem szokott már ilyenkor elég lenni. 
Megfigyeltem, hogy ezekben az amúgy is szar időszakokban, mintha még jobban erősödne a szorítás, bejönnek olyan dolgok, amik tényleg kiborítóak és teljesen értelmetlenek is, aztán egyszercsak elenged az egész, de mindig csak akkor, amikor már eldurrantam. Az utóbbi pár évben háromszor mondtam fel (oszt még mindig ott vagyok), persze tisztában vagyok azzal, hogy több dobásom már nincs.
Valamiért sosem érzik, hogy meddig lehet feszíteni egy embert és én most megint azt érzem, hogy engem nem lehet most tovább feszíteni. Jelen pillanatban nincs bennem több, nincsenek idegi tartalékaim, elértem a határaimat. Pontosabban ők érték el a határaimat és az is, hogy annyira nulla sikerélményem van a munkámban az utóbbi időben, hogy nagyítóval se találni benne semmit, egy csomó dolog most nem rajtam múlik és hull szét minden. Azt látom, hogy nem vár már itt rám semmi, csak nagy erőfeszítések a semmiért. 
Lehet tényleg szét kéne már nézni a piacon és elhúzni, bár tudom, hogy ugyanúgy szarba kerülnék, de egy ideig legalább másféle szar lenne. Kell 1-2 év mire az ember kiismeri egy új helyen az új szar természetét és mibenlétét, addig is telik az idő és minden váltás jóval magasabb fizetést szokott hozni, szóval azt hiszem most van itt az ideje, hogy lelépjek, de a tájékozódásnak mindenképpen. 

 Mostanában mindig jócskán elkalandozok a kert témától, de tényleg túl sok dolog feszít most, próbálom valahogy csökkenteni a nyomást. 
Ez még a ma reggeli napfényes kép a kertről (meg Elzáról). A TrollNéni minden képbe bekutyagol. :D 

Ernyős verbénám ebben az évben volt először, de nem bántam meg, annyira dekoratív ez a virág, hogy fantasztikus. 

A szarkalábak is megkezdik a másodvirágzást, kész csoda, hogy ebben a szárazságban még képesek újra hajtani és virágot nevelni. 

A trombitavirág is most van a teljében, a másik színű már elvirágzott, arról lassan majd begyűjtöm a magokat is. 

Ezt azért tettem ide, mert az anyáknapi minirózsa van rajta, amit nemrég szétültettem és most elkezdett virágozni. Hát nem csodálatos, ez a pici növény, ebben a mostoha időben és rózsát nyit nekem. :) 

Ez egy másik rózsa, ez tavaly őszi ültetésű, ez is másodszor virágzik már. 

Ő pedig a fehér füzérajak, tavasszal vetettem magról. Ez az egy kelt ki, kb. 10 centis még csak, de már hozza a virágját. 

És lassan minden virágja kinyílt a kínai hamuvirágnak is.