Ma hajnalban nagy labdázásra ébredtem, Böbike megtalálta valahol a pingpong labdáját és sürgős játszhatnékja támadt, de nem ám a szőnyegen, hanem az ágyam alatt. Én meg pislogtam, mint a béka a miskolci kocsonyában, hogy mivanmá'. Szerintem direkt csinálja. 
Máskor meg felugrik az ágy fejtámlájára és ott körmikézik a fejem felett a RémCocó! 

Ma is sikerült vennem egy dudvát, egy magas, kék szibériai nőszirmot. Ha az lesz, amire gondolok, akkor az fenomenálisan gyönyörű lesz. Már vettem egy ilyet tavaly is, de sajnos nem maradt meg, szerintem hidegsokkot kapott attól, hogy korán kiültettem. Most nem fogom, a többit se ültettem ki, hanem cserepekben vannak a pinceablakban és nagyon szépen fejlődnek. Majd tavasszal kiültetem őket és aztán már kinn is hagyom, mert évelők mind. 

Nagyon fáj még a fogam ördögszemre is, de már annyi magom van, hogy nem is fogom tudni hová ültetni őket és jövőre is kell hagyni valamit. Mert ugyanígy ki fog törni rajtam a gyűjtögethetnék és ha most mindent megveszek, akkor mi marad jövőre? 
Na jó, persze ez röhejes, mert pl. hunyorok még mind kellenek, kell még narancsszínű izsópfű is, meggyszínű és rózsaszín monarda, világoskék keltike... és még sorolhatnám. Kell egy nagyobb kert. :P 

Tegnap elmentem a dokibácsihoz, (most már el mertem menni) de még így is megszédültem a villamoson, pedig már hány nap eltelt. 
Viszont a távot levezettem, nem volt semmi bajom, szerintem a villamoson az zavart kicsit meg, ahogy a házak közel vannak és gyorsan mentek el a villamos mellett, (persze a villamos ment) nem tudtam hová nézni. 
Kaptam gyógyszert, ami a BPPV-re, illetve a Meniére-szindrómára jó, javítja kicsit a belső fül működését és majd el fogok menni pár kivizsgálásra is. 

Azért bolt mellett se mentem el (ha már arrafelé jártam), nem is jöttem haza üres kézzel, hoztam megint magokat és a palántákhoz való kis hegyes végű jelölőpálcákat is. 

Ami azt illeti, rettenetesen fáradtan értem haza, mint a vert seregek, nem is értem... csak szédülés, az igaz, hogy halálra rémítős szédülés volt, de mi a manótól gyengültem le ennyire?

Harmadik napja röpködnek a -10 fokok, még holnapra ígérnek nagyon hideget, aztán talán megenyhül. Jó lenne, nem szeretem ezt a hideget. 
Tudom, rovarok meg satöbbi, de akkor se szeretem. Ilyenkor szoktam kérdezni, tavaly télen is feltettem a kérdést, hogy hol is van az az állítólagos felmelegedés. Mert én inkább szélsőségesedést látok itt nálunk és eltolódást. Évek óta későn jön a tél és később jön a tavasz is. 

Böbét nem érdekli a hideg, már most -6 fok van és ő kinn csatangol. Rajtuk van a menés, de Böbén azért csodálkozom, mert ő sosem tüzelt, még előtte ivartalaníttattam és mégis nyugtalan. Herkuló viszont feltűnően nyugis, ő elvan itthon. Éjjel szerintem lenn alszik a dobozban, nappal meg lemegy az ólba, mert odasüt a nap és napozik. 
Van egy nagy zsák szalmám, ma le akartam vinni az ólba, de ott tanyázott, így nem zavartam el őt onnan, majd holnap leviszem, hadd hemperegjen benne. 

Nagyon várom már a tavaszt. Vagy legalább azt az időt, amikor megkezdhetem a palánták ültetését. 
Az igaz, hogy most kicsit le van ülve a kedélyem ezután a vertigo-s "kaland" után. Az járt az eszemben, hogy ha meghalok, nem fogom látni a virágaimat kinyílni és mi lesz azzal a sok maggal, amit megvettem. 
Meg vagyok lepődve azon, hogy mennyire megviselt ez a dolog engem lelkileg. Pedig olyan sokan jöttek, hívtak, írtak, hogy ha baj van, akkor csak szóljak nekik, ettől meg is vagyok nagyon hatódva, de amit átéltem, az nagyon is megmutatta, hogy az ember mennyire egyedül van, amikor baja van. Tökmindegy lett volna, hogy van-e itt valaki, nem tudott volna mit tenni. Ez a fajta kiszolgáltatottság, hogy egyik pillanatról a másikra, előjel nélkül megváltozhat az élet... hát ez engem most nagyon kiborított. 
Nem akarom nagyon belelovalni magam, de foglalkozni kell az érzéssel, ha már így a képembe lett tolva. Azon is elgondolkodtam, hogy mi lehet a lelki oka, de mintha a visszája történt volna. Most fizikai síkon veszítettem el az egyensúlyomat és ennek hatására, lelki síkon is. Előtte nem voltam megborulva, most egy kicsit meg vagyok. Majd elmúlik ez is...