Böbike ma reggel alig akart felkelni. Úgy befeküdt az ágy sarkába az éjjeliszekrény felé, hogy úgy kellett átmásznom rajta, hogy megnézzem hány óra van és a villanyt is alig tudtam felkapcsolni, de csak aludt. Hangosan dudált, ahogy szokott, fel se ébredt, akkor nyújtózott egyet, amikor kikeltem az ágyból. 
Ehhez képest már kinn is van. Reggelizett, aztán nyargalt is kifelé. 

Nem tudom, hogy figyeltétek-e már a macsekokat hátulról, de valami haláliak! Böbike, mikor megy le a lépcsőn és az a gatya! :)))) Mármint a bundija az, de annyira aranyos, ahogy felemelt farokkal, a kis szőrmés combjaival masírozik lefelé.:)))) 
Amennyire utáltam a macskákat, annyira megszerettem őket, olyan pihe-puhák, selymesek, finomak és egyben erősek és ruganyosak is. Csupa kellem, de izom is, na meg fegyverzet. Mindenük megvan ahhoz, hogy édi-bédik legyenek, ugyanakkor könyörtelen gyilkosok is. 

Elza viszont reggel jött haza, már benn alszik a verandán. 

Tegnap még szedtem az új-zélandi spenótból, van egy adag, amit még nem szedtem ki a kertből, még most is rengeteg van rajta. 1 tő nőtt akkorára, hogy beterít egy négyzetméternyi területet. Kivettem egy kínai kelt is, (vagy nem is tudom mi az, de kínai kelnek ültettem, nem vagyok biztos benne, hogy az lett belőle) bár nem fejesedett be, csak levelek, de nem is baj. 

Összeaprítottam egy fej hagymát, egy kis paprikát, egy nagy gerezd fokhagymát és egy darab füstölt karajt apró kockákra vágva és persze a zöldeket is.
A hagymát a paprikával megsütöttem egy kis olajon, hozzáadtam a fokhagymát is, aztán a füstölt karaj kockákat, borsot, pici sót még adtam hozzá, végül a zöldeket. Jól összesütöttem és felengedtem kicsi (maradék) tejszínnel és egy fél doboz tejfölt is adtam hozzá, mert nem volt elég a tejszín és a tejföl ad neki egy kis savanykásságot is. Majd ma főzök ki hozzá tésztát. Szeretem az ilyen mancsos tésztákat, nem tart sokáig megcsinálni, kap egy sajtot a tetejére, finom és friss zöldekből készül. 

Tegnap kiszedtem a maradék muskotályzsályát is (párat hagytam csak a kerítés mellett). Rendbe kell majd tenni azt a részt, mert az ásóval kibillentettem az ágyásszegélyeket is a helyükből, de ezt már csak tavasszal. Előtte még szépen a villával fellazítom majd ott a szabad részeket és le fogom vágni a növényeket is, mert az oregano pl. nagyon elburjánzott, de ott vannak még a lenvirág elszáradt szárai is. Szóval van még tenni azon a részen, 3 éve nem nyúltam hozzá, itt az ideje kicsit gatyába rázni. Gyom is van bőven benne. Anno ott kezdtem a kert meghódítását, beraktam a szegélyeket, hogy ne csússzon le a talaj a szomszéd kerítése mellől. 

 Szedtem ki apunak jánosnapi retket is, érdemes volt újraültetni őket (az első adagot lezabálták a földibolhák), mit mondjak? Szép, nagy darabok lettek. 

Virágzás ide vagy oda, azért menthetetlenül ősz van. Tavaly ősszel nem bántam, jól esett behúzódni. Az idén úgy tűnik augusztusban átestem a nincs kedvem kertészkedni állapoton, ezért most úgy érzem, hogy tavaszig nagyon be leszek sózva. Valamivel majd agyon kell ütni ezt a telet... 

Tegnap elég esős, nyirkos reggelre ébredtünk, de kicsit sem volt hideg, még a ház se hűlt le, 20 fok volt reggel, amikor felkeltem. 
Nem sok mindent tudtam csinálni a kertben, azért reggel kinyargaltam, kivittem a komposztra az összegyűjtött cuccot a konyhából és megláttam a kis piros nyelű metszőollómat, amit a lágyszárúak darabolására használok, hogy kinn maradt az esőben. :(
Megtörölgettem papírtörlővel és behoztam a radiátorra megszáradni szegényt, remélem nem lett baja. Kis olcsó ollócska, úgy emlékszem 600 Ft-ért vettem az OBI-ban (már nem annyi), de nagyon jól vágja a virágszárakat. Ezt használom a mulcsoláshoz, szinte mindig ez van a kezemben. Fára persze nem jó, ahhoz másféle metszőolló kell, de a növényekhez ez az eddigi legjobb kis cuccom. Befújtam egy kis sray-vel, amit az ajtók nyikorgására használok, az jót tett neki. 

Ja és hogy mitől áll meg az eszem? Hát attól, hogy Herkules simán lehugyozott ma reggel. :D :D Mindig kéri a második adag reggelit, hobbit a lelkem, kell neki a második reggeli, a tízórai, az ebéd és a második ebéd és így tovább. Kinyitottam az ablakot és elkezdtem neki kikanalazni a kaját a zacsiból és csak érzem, hogy cseppen a kezemen valami. Akkor tudatosult bennem, hogy BársonyÚr megfordult és megrázta a seggét és a farkát és kaptam egy spriccet. Ilyet még sose csinált a KandúrBandus. Spriccelget, persze körbejelölte már az egész udvart, de hogy engem is! HugyosRémKandúr... :)))) 

Elza meg tegnapelőtt este kiment és nem jött haza csak tegnap délután. Már nagyon aggódtam miatta, nem szokott így elveszni. Valami harcba keveredhetett isten tudja kivel-mivel, de seb van az arcán, nem hagyja megnézni és az orrán is egy nagy karmolás (szerintem valami cicaharc lehetett). Amikor hazajött, nagyon éhes volt, aztán lefeküdt aludni és azóta is benn van a verandán. Már ma is befalta a reggelijét, most megint alszik.  Viszont nem kedvetlen a CicaNéni, nem látom, hogy fájna valamije, nem is depis, bár az is biztos, hogy ők nem nagyon mutatják, ha bajuk van. Hagyom őt, hadd pihenje ki magát. Szerintem nem lehet mély a seb, mert az az arcát is idedörzsölte hozzám, ha érzékeny lenne, akkor nem tenné. 

Újabb krizantém fotókat hoztam, nem győzöm csodálni őket, annyira szépek és még mindig nyílnak majd újabbak is! A bordókból rengeteg van, most ez a kettő bokor nyílik, de még két hatalmas gömb most kezdi és van már másik két bokornyi szaporulatuk is, amik még kisebbek. Most az ő idejük van.  

Ez a kettő nagyon bejön nekem, mindent elkövetek, hogy megvédjem őket a télen, nem is tudom, lehet, hogy kéne bevinni róluk hajtást a pincébe és ledugni homokba, hátha. 

Ez a lángoló színű csoda már áttelelt tavaly. 

Ez a lila, a két sárga és rózsaszínű idei szerzemények, ők is mind aggódás tárgya a tél miatt. Nem szeretném már elveszíteni őket. 

Ezt a fehéret még anyukámtól kaptam. :) 

A következő kettő is új szerzemény. 

Ez már áttelelt, tavaly ősszel vettem és ültettem el. 

Tegnap - ugyan egy cseppet se volt hideg - nagyon barátságtalan idő volt. Szürke, borús, sötét... nem is volt túl sok kedvem kimenni és most már nem is lesz sok alkalom. A munka közbeni kis szünetekben legfeljebb és hétvégén, mert a délutánok már sötétek lesznek, főleg a hétvégi óraállítás után. Jaj, hogy én mennyire utálom! 

Mindenesetre ebédidőben ásót ragadtam és kimentem, hogy elkezdjem kiásni a muskotályzsálya rengeteget. Borzalmas mennyiségű kikelt a szétszórt magokból. Úgy döntöttem, hogy ezen a részen meghagyok kettőt vagy hármat, mert akármi van, eső vagy kánikula, vagy zsémbes vénasszonyok potyognak az égből, ennyit le lehet nyesni, még mielőtt magot hozna. Eddig vagy 3 méteren volt egy nagy sor a kerítés mellett, de nem maradhat. 

A járatban kiásogattam majdnem az összeset, még a piciket is, de nem értem még teljesen a végére, majd a héten apránként megcsinálom. Az ágyásból is kiszedem, mert mindent elöl maga körül, már egészen beszorította a kakukküvet is, meg a levendulát is. Bevette magát a szarkalábak meg a gyűszűvirágok közé is, borzalmasan erőszakos egy növény. Szerintem ha engedném, még a ribizlit is kinyúvasztaná. 

Egyelőre ennyi volt a haladás. 

Még van élet a kertben. :)

Cocóka (Böbike) elfoglalta a komposztos doboz tetejét, gondolom meleg is és magaslati pozíció is. Érdekes, mert eddig Herkules feküdt ott mindig, nem tudom a Böbe hogy vívta ki a helyet magának. Olyan kis Szörnyecske feje van ezen a képen. :))))

A megmaradt büdöskék olyan színekben pompáznak, hogy szinte lángolnak, még sose voltak ilyen színűek. Nem tudom mi van az idén, de tényleg minden növény meg van táltosodva.