Tegnap - ugyan egy cseppet se volt hideg - nagyon barátságtalan idő volt. Szürke, borús, sötét... nem is volt túl sok kedvem kimenni és most már nem is lesz sok alkalom. A munka közbeni kis szünetekben legfeljebb és hétvégén, mert a délutánok már sötétek lesznek, főleg a hétvégi óraállítás után. Jaj, hogy én mennyire utálom! 

Mindenesetre ebédidőben ásót ragadtam és kimentem, hogy elkezdjem kiásni a muskotályzsálya rengeteget. Borzalmas mennyiségű kikelt a szétszórt magokból. Úgy döntöttem, hogy ezen a részen meghagyok kettőt vagy hármat, mert akármi van, eső vagy kánikula, vagy zsémbes vénasszonyok potyognak az égből, ennyit le lehet nyesni, még mielőtt magot hozna. Eddig vagy 3 méteren volt egy nagy sor a kerítés mellett, de nem maradhat. 

A járatban kiásogattam majdnem az összeset, még a piciket is, de nem értem még teljesen a végére, majd a héten apránként megcsinálom. Az ágyásból is kiszedem, mert mindent elöl maga körül, már egészen beszorította a kakukküvet is, meg a levendulát is. Bevette magát a szarkalábak meg a gyűszűvirágok közé is, borzalmasan erőszakos egy növény. Szerintem ha engedném, még a ribizlit is kinyúvasztaná. 

Egyelőre ennyi volt a haladás. 

Még van élet a kertben. :)

Cocóka (Böbike) elfoglalta a komposztos doboz tetejét, gondolom meleg is és magaslati pozíció is. Érdekes, mert eddig Herkules feküdt ott mindig, nem tudom a Böbe hogy vívta ki a helyet magának. Olyan kis Szörnyecske feje van ezen a képen. :))))

A megmaradt büdöskék olyan színekben pompáznak, hogy szinte lángolnak, még sose voltak ilyen színűek. Nem tudom mi van az idén, de tényleg minden növény meg van táltosodva.