A Zion is egy egészen csodálatos canyon, két arca van (legalábbis amennyit én láttam belőle). Az egyik, amin keresztül érkezünk a Zion-ba, a másik viszont benn a canyonban, egész más a táj.
Első alkalommal nem mentünk be, csak a látogatóközpontig, a másodikon viszont felszálltunk a helyi kis nemzeti parki buszra és bementünk egészen mélyre. Már nem emlékszem az állomás számára, de ha nem mentem volna vissza, fogalmam se lett volna arról, hogy mekkora is valójában a Zion. 
Egyébként az összes kanyonban heteket, hónapokat lehetne eltölteni egyesével is, annyi helyre lehet menni, annyi kirándulóútvonal van, talán aki kinn él se látogatja végig mindet. 

A bevezető útról van egy egész hosszú felvételem a buszból. Itt-ott tükröződik, ahogy fordult a busz, de akkor is imádom, amikor megnézem, mintha újra végigmennék azon az úton. A zenét sajnos nem tudom mi, de nagyon jól kiválasztotta az idegenvezetőnk. 

Ezek a képek pedig már benn, a kaktuszok főleg a látogatóközpont környékén voltak, a többi (pl. a haranglábak) pedig benn  a sziklák között, a sziklákon, fenn a falakon nőttek. 

A Bryce Canyonban nem igazán volt növény, amit fotózhattam volna, de azért pár képet megosztok róla, mert ez is annyira csodálatos volt, hogy elmondani se lehet. Mindkét alkalommal más-más helyeken jártunk, ez az egy canyon volt, ahol az első utazáson jobban el tudtunk csavarogni, kicsit lesétáltunk a sziklaformációk közé. Azt mondják, hogy az a Navajo Loop, de valójában nem az, (az le van volt zárva) hanem egy ösvény, amin végig lehet sétálni a Canyonban. Sajnos arra nem volt időnk, hogy végigmenjünk rajta, (ez is egy indok, hogy visszamenjek)  de lementünk egy darabig, ahonnan aztán nem volt egyszerű visszakapaszkodni a 2000 méteres magasságban, főleg az olyan egész nap a monitor előtt sportolóknak, mint én is vagyok. 

Találtam egy jó cikket a FB-n a növények téli takarásáról. Nagyon jónak tartom, már annyi mindent összeolvastam a témában, mégse tudtam, hogy is oldjam meg a takarást. 

Ezt a cikket olvasva, most már tudom.