Elkezdtem olvasni az Öngyógyító kiskert című könyvet (Már megint kb. 6 könyvet olvasok egyszerre...).
Nagyon jó ötleteket találok benne, pl. a spenóttal való mulcsolás egy szuper találmány szerintem. Tavaly éppen azon gondolkodtam, hogy mivel kéne mulcsolni, ami nem csinál akkora szemetet és gyomot a kertben, mint a széna vagy a szalma, viszont nagy levéltömeget ad. Mert a zabszalmából kikelt zabokkal még most is tele van a kert az őszi villázás és gyomlálás után is. Ami zabot kihúzkodtam, szinte az összes visszaállt. Ott akartam hagyni, hogy védje a talajt, ehelyett visszagyökeresedtek, de még rengeteg kelt ki utána is. 
Szóval spenót magot fogok venni egy csomót, facéliám pedig van. 
Azt írják, hogy amikor még zöldje van, akkor ki kell sarabolni, (van hozzá kapám) és otthagyni a talajon. A fehér mustár is nagyon jó minderre. 
Azt kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy nincsenek járatok, mivel ágyások sincsenek... szóval ezt nem tudom hogy van. Azt írja, hogy a mulcsozott részeken mászkálnak. Viszont ki akarom próbálni, mert az tisztán látszik, hogy mulcsolni kell, az is, hogy védeni kell a növényeket (pl. tavaly az a földibolha mennyiség ami volt, azt előtte el se tudtam képzelni). Ezért ha egymással tudom őket védeni, már az is nagy dolog lenne. 
Eddig is használtam pár ilyen dolgot, pl. a hagyma-répa párosítást, az igaz, hogy tavaly nem használt, talán közelebb kellett volna ültetni egymáshoz.
Szóval vannak a könyvben jó ötletek. A zellert a káposztafélék közé mindenképpen beültetem, hogy meglássam tényleg védi-e, mert a káposztaféléket kb. minden károsítja. 

Hétvégén felhoztam 5 kis poharat és kiválasztottam azokat a virágokat, amiket elültettem bele, hogy legyen palántám belőle. 
Így ültettem lila borkórót, dúsvirágú verbénát, mákkórót, baracklevelű harangvirágot és réti iszalagot. 
Nem ültettem el az összes magot, mert ki tudja kikelnek-e, illetve megfelelően fejlődnek-e ilyen korai ültetés mellett. Ha nem sikerül valamelyik (vagy egyik se), akkor később még mindig tudok próbálkozni. 

Lassan a kertből beveszem már a nem túl gyönyörű, de egyszeri evésre elegendő kelbimbómat is, mert ez a sok eső nem használ már nekik. 2 tő maradt meg összesen. Nagyon vizes a talaj, már látom a kert bizonyos részein, hogy sok nekik. A sziklakert kezdi megsínyleni ezt a sok nedvességet. Bepótolja a természet a vizet, amit 2021 szeptembertől egészen tavaly nyár végéig nem adott. 

Sütött a nap és meleg volt. Képtelen voltam benn maradni, ezért kimentem a kertbe. Vasárnap se volt hideg, de már fújt a szél és borús volt az ég. 

Levettem a téli takarást a növényekről, nem tudom jól tettem-e, mert a füge pl. kicsit beindult alatta, a selyemmirtusz meg nem tűnik élőnek, a japán juhar pedig olyan, mint volt. Meglátjuk túlélik-e a "védelmet". 

Kivittem a pinceablakból a Penstemonokat is és letettem egyelőre a fal tövébe, jól beburkoltam falevéllel. Úgyis oda volt halmozva a lila akác levele, mert az kicsi rész ott olyan, mintha nem is talaj lenne ott, hanem beton. Már lazítottam, de visszatömörödik, ezért odahalmoztam a leveleket, hogy keletkezzen rajta humusz. 
Beültettem cserepekbe a LIDL-es évelő szerzeményeimet is, de nem benn tartom őket, hanem kitettem a bugatölcsérek mellé a ház falához, a levéltakaró közé. Nincs kinn fagy, így megszokják, nem kapnak hidegsokkot se. 

Van pár bugatölcsér hajtás a komposztban is, direkt nem dobok rá semmit, meglátom, hogy túlélik-e a telet benne. Ha igen, akkor tavasszal kiültetem őket a kertbe valahová. 

Aztán elkezdtem visszavágni pár biztosan áttelelő krinzantémról és az egyik magas phlox-ról a virágszárakat. Bedaraboltam vödörbe és aztán visszaszórtam mindegyiket saját magára, illetve a krizantémoknál köré, mert rengeteg hajtás van mindegyiken, nem akarom, hogy azokat elnyomja, vagy esetleg berohadjanak. Ez vasárnap is folytattam, de még rengeteg van. Majd fokozatosan tavaszig elfogynak szépen. 
Tavaly is visszadaraboltam, akkor sokkal nehezebb volt, mert a teljes őszi-téli szárazság miatt annyira elszáradtak a virágszárak, hogy nehéz volt összevagdosni. Most puhák voltak, sokkal könnyebb vele dolgozni. Tavaly azt hittem az életben nem fognak eltűnni a kertből azok a fás részek, de mára nyomuk sincs már, úgy visszakomposztálódik a földbe. 

Azért kezdtem neki ennek, mert rengeteg lágyszárú évelőmön rajta van még a szár és tavasszal egyszerre nem fogom győzni. Ezek a növények nem olyan fagyérzékenyek, persze ha februárban majd beköszönt a -20 fok, akkor majd legfeljebb kapnak szénatakarást. 
Tartok attól kicsit, hogy majd tavasszal fognak jönni megint a fagyok. Évek óta meg van csusszanva az időjárás, egyre később kezdődik a tél és egyre később jön el a tavasz. Az utóbbi pár évben azok a márciusi-áprilisi fagyok nagyon bosszantóak voltak. 

Megtaláltam pár ősszel a földbe dugott hölgyestikét is, úgy tűnik ezek is megmaradnak. 

Lassan a mahónia is kinyílik. 

Herkuló pedig követte a napot, délelőtt lenn tanyázott a régi disznóólban, oda süt a nap, délután pedig a letakart cseréphalmon ücsörgött a CicaÚr és szívta magába a napvitamint. :) Már sokkal jobban néz ki. Úgy szeretem ezt a CicaUrat. Persze a többieket is, de Herkulesnek vagy egy gyámoltalansága és olyan kis őszinte, tiszta lélek és nagyon tele van szeretettel.

Elza nem ilyen, ő is igényli a szeretetet, a simit, de a CicaNéni zsivány és rafinált, mostanában állandóan lepofozza a Böbét és nagyon elborult képet képes vágni, amikor  valami nem úgy van, ahogy elképzelte. 
Böbike meg az utóbbi időben kis morci lett, nem gyakran jön az ölembe se. Ha meg akarom simizni, akkor nyenyereg, hogy hagyjam békén. Ráüt a kezemre... 
Valamelyik éjjel megint kinn maradt...  Semmi bújás, semmi szeretke, picit tűri a simit, de nem igazán kér belőlem. Nem tudom azt érzi-e, hogy elkaptam az influenzavírust, vagy mi baja van velem. Hogy jól érzi magát onnan tudom, hogy ha odamegyek hozzá, akkor rögtön hanyatt vágja magát, de csak mutogatás van, semmi hassimi ám, mert akkor pofozkodik. :D
Most olyan "Haggyábékén - Aggyáenni!" üzemmódban van a Szájacska. :D  
Olyan, mint egy rajzfilmfigura, nem? 

Nagyon úgy néz ki, hogy hó végéig nem lesznek komolyabb fagyok, ezért úgy döntöttem, hogy kibugyolálom a növényeket a takaró alól. 
Remélem nem hajtottak ki alatta... de szerintem így betakarva biztos, hogy tönkremennek, amúgy meg nem biztos. 
Majd nagyon figyelnem kell az előrejelzést, hogy amikor hidegre fordul (ha egyáltalán), akkor gyorsan visszacsomagoljam őket. 

Úgy terveztem erre a hétvégére - mivel nem vagyok még elég jól - hogy ültetni fogok. Benn. Csak pár évelő virágot akarok eltenni magról, hogy legyen mivel bíbelődnöm az ablakpárkányon és hogy úgy érezzem kertészkedek. Nem ültetek el sokat, mert márciusban majd kell a hely a zöldségfélék palántáinak (paprika, paradicsom, padlizsán). Az igaz, hogy hamarosan lesz új hely a palánták számára. 
Vettem egy 1*1 méteres, 85 centi magas melegágyat, ami fémből van alul és üvegezett felül, nyitható ablakokkal. Még nem érkezett meg, de szerintem a jövő héten megkapom. 

Ez nemcsak a palántáknak lesz jó, hanem azoknak a növényeknek a teleltetésére is, amik kinn nem maradhatnak, de benn meg túl meleg van nekik. Pl. a bugatölcsérek is ilyenek és a Nierembergia is. 
A bugatölcséreket ki kell hoznom a pincéből, mert nem fogják túlélni a túlzott melegben. Már elkezdtek felnyurgulni. 

Úgy terveztem, hogy a melegház aljába teszek egy csomó apróra darabolt vékony gallyat. Rengeteg van belőle a kertben, még a kivágott fákból maradtak itt, már jó korhadtak. Ezek fölé teszek szénát és a tetejére földet. 
A Penstemonokat belesüllyesztem, hogy a széna melegítse őket.
Illetve azok az évelők is ide kerülnek, majd, amiket az ablakban kezdek el most növeszteni. És persze az újonnan szerzett évelők is, amiket tegnap vettem a LIDL-ben. Mert hát ezt már tudjuk, hogy nem tudom ott hagyni, ha már vannak. Beteszem őket cserépbe és egyelőre a védett kis melegágyban lesznek. Télállók, tehát ki lehetne őket tenni, de eddig a meleg boltban voltak, sokkot kapnának, ha kiültetném őket a hideg földbe.
Ámbár tavaly megtapasztaltam, amikor a márciusi -9 fok előtt  a Starkl kiküldte az összes növényt... egy életem - egy halálom alapon kiültettem őket - merthogy télállók - és mind túlélte a márciusi többnapos fagyokat. 

6 félét vettem, kétfajta árnyékliliomot, egy rózsaszínű cickafarkat (tavaly nem maradt meg), egy lila phlox-ot (ilyenem volt tavaly, de nem vagyok biztos abban, hogy ki fog hajtani, olyan, mintha az aszály elvitte volna), díszcsorbát (sajnos tavaly ez se kelt ki, de azt hiszem én rontottam el, mert mélyre ültettem). Azt olvastam, hogy a díszcsorbát nagyon sekélyen kell ültetni. És egy fáklyaliliomot, mert tavaly magról az se kelt ki. 

Herkules úgy tűnik jobban van, szerintem a Béres csepp használ neki. Most is lenn fekszik a meleg dobozban, ami be van gyógyítva a széna közé. Úgy látom nagyon örült a szőrikés takarónak, amit beraktam neki. :) Azóta a dobozban tanyázik.