Sütött a nap és meleg volt. Képtelen voltam benn maradni, ezért kimentem a kertbe. Vasárnap se volt hideg, de már fújt a szél és borús volt az ég. 

Levettem a téli takarást a növényekről, nem tudom jól tettem-e, mert a füge pl. kicsit beindult alatta, a selyemmirtusz meg nem tűnik élőnek, a japán juhar pedig olyan, mint volt. Meglátjuk túlélik-e a "védelmet". 

Kivittem a pinceablakból a Penstemonokat is és letettem egyelőre a fal tövébe, jól beburkoltam falevéllel. Úgyis oda volt halmozva a lila akác levele, mert az kicsi rész ott olyan, mintha nem is talaj lenne ott, hanem beton. Már lazítottam, de visszatömörödik, ezért odahalmoztam a leveleket, hogy keletkezzen rajta humusz. 
Beültettem cserepekbe a LIDL-es évelő szerzeményeimet is, de nem benn tartom őket, hanem kitettem a bugatölcsérek mellé a ház falához, a levéltakaró közé. Nincs kinn fagy, így megszokják, nem kapnak hidegsokkot se. 

Van pár bugatölcsér hajtás a komposztban is, direkt nem dobok rá semmit, meglátom, hogy túlélik-e a telet benne. Ha igen, akkor tavasszal kiültetem őket a kertbe valahová. 

Aztán elkezdtem visszavágni pár biztosan áttelelő krinzantémról és az egyik magas phlox-ról a virágszárakat. Bedaraboltam vödörbe és aztán visszaszórtam mindegyiket saját magára, illetve a krizantémoknál köré, mert rengeteg hajtás van mindegyiken, nem akarom, hogy azokat elnyomja, vagy esetleg berohadjanak. Ez vasárnap is folytattam, de még rengeteg van. Majd fokozatosan tavaszig elfogynak szépen. 
Tavaly is visszadaraboltam, akkor sokkal nehezebb volt, mert a teljes őszi-téli szárazság miatt annyira elszáradtak a virágszárak, hogy nehéz volt összevagdosni. Most puhák voltak, sokkal könnyebb vele dolgozni. Tavaly azt hittem az életben nem fognak eltűnni a kertből azok a fás részek, de mára nyomuk sincs már, úgy visszakomposztálódik a földbe. 

Azért kezdtem neki ennek, mert rengeteg lágyszárú évelőmön rajta van még a szár és tavasszal egyszerre nem fogom győzni. Ezek a növények nem olyan fagyérzékenyek, persze ha februárban majd beköszönt a -20 fok, akkor majd legfeljebb kapnak szénatakarást. 
Tartok attól kicsit, hogy majd tavasszal fognak jönni megint a fagyok. Évek óta meg van csusszanva az időjárás, egyre később kezdődik a tél és egyre később jön el a tavasz. Az utóbbi pár évben azok a márciusi-áprilisi fagyok nagyon bosszantóak voltak. 

Megtaláltam pár ősszel a földbe dugott hölgyestikét is, úgy tűnik ezek is megmaradnak. 

Lassan a mahónia is kinyílik. 

Herkuló pedig követte a napot, délelőtt lenn tanyázott a régi disznóólban, oda süt a nap, délután pedig a letakart cseréphalmon ücsörgött a CicaÚr és szívta magába a napvitamint. :) Már sokkal jobban néz ki. Úgy szeretem ezt a CicaUrat. Persze a többieket is, de Herkulesnek vagy egy gyámoltalansága és olyan kis őszinte, tiszta lélek és nagyon tele van szeretettel.

Elza nem ilyen, ő is igényli a szeretetet, a simit, de a CicaNéni zsivány és rafinált, mostanában állandóan lepofozza a Böbét és nagyon elborult képet képes vágni, amikor  valami nem úgy van, ahogy elképzelte. 
Böbike meg az utóbbi időben kis morci lett, nem gyakran jön az ölembe se. Ha meg akarom simizni, akkor nyenyereg, hogy hagyjam békén. Ráüt a kezemre... 
Valamelyik éjjel megint kinn maradt...  Semmi bújás, semmi szeretke, picit tűri a simit, de nem igazán kér belőlem. Nem tudom azt érzi-e, hogy elkaptam az influenzavírust, vagy mi baja van velem. Hogy jól érzi magát onnan tudom, hogy ha odamegyek hozzá, akkor rögtön hanyatt vágja magát, de csak mutogatás van, semmi hassimi ám, mert akkor pofozkodik. :D
Most olyan "Haggyábékén - Aggyáenni!" üzemmódban van a Szájacska. :D  
Olyan, mint egy rajzfilmfigura, nem?