Herkules tegnap csak délután 1 óra körül jött enni, de nekem akkora kő gördült le a szívemről, hogy biztos hallani lehetett még az ország másik végében is. 
Ugyanis nem tudom hol volt. Nem aludt a helyén, az összes doboz üres volt és azt tudjuk, hogy a cicák el szoktak menni meghalni... kétségbe voltam esve. Nem evett sokat, de kaja után megint elment. Biztos talált magának valami olyan helyet valakinél, amit süt a nap és felmelegíti kicsit, mert itt nálam ilyenkor télen nagyon árnyékos. Szemben van egy nagy hegy, erdővel és ilyenkor olyan alacsonyan jár a nap, ki se látszik a fák közül. Nem igazán süti be a kertemet,  ami ráadásul enyhén észak felé lejt. Ezért van az, hogy nálam tavasszal is minden később indul be. 
Szóval a CicaÚr (remélem átmenetileg) elköltözött valahová, de nem tudom hová. Adtam neki a kajában Béres cseppeket (cicának való immunerősítő).
Nincs olyan rosszul, mint nyáron volt, akkor felkelni is alig tudott, de már látom rajta, hogy megint veszített a súlyából. Hihetetlen, hogy 2 nap alatt lefogy a cica.
Ma kora reggel is itt volt már, ez jó jel, mert azt jelenti, hogy éhes. Simogattam is őt, nem olyan gyenge mint nyáron volt. Nagyon remélem, hogy fel fog épülni a CicaÚr. 
Úgy hiányzik, hogy nem ül itt az ablakban. Szerintem itt fázhatott meg, mert egész nap az ablaknál ült az utóbbi időben. Már el is neveztem FőKukkoló Úrnak és néha zavart is, de most hiányzik, hogy nem kukkol befelé. 

Nálam most tetőzik az influenza, tegnap a zsebkendőt elvenni se tudtam az orrom elől, már kisebesedett a bőr az orromon, cserepes a szám, folyt a könnyem... nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire beteg valamivel. A covid egyértelműen más volt, akkor napokig nagyon lázas voltam, gyenge, fájtak a tagjaim, a fejem és utána hónapokig totális dekoncentrációm volt, az az agyköd volt a legszörnyűbb. Nagyon küzdöttem a melóban, mindent hússzor ellenőriztem, mert egyik percről a másikra nem tudtam hol tartok. Mindent fel kellett írnom, lépésenként... valamikor novemberre múlt el. 
Most meg ez szörnyű, elmúlhatna már, bár még csak most jön a köhögős része, azt hiszem bevetem az ACC600-at. 
Úgy kellett ez most, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Persze csodálkozni nem csodálkozom, mert a betegség azt mutatja, hogy le kéne állni, nem volt elég a pihenés. Lassan már nem is tudom mennyi lenne az elég... 

Megjött a Starkl katalógusa is. Pedig megfogadtam, hogy már nem rendelek, de sikerült ebben is találnom ezt-azt, szóval, na! Biztos fogok rendelni, bár most már nagyon átgondoltan. Majd szétnézek a webáruházban, remélem minden megvan ott is, ami a katalógusban. Eddig kétszer rendeltem tőlük, jó növényeket küldtek, egy piros évelő kúpvirág kivételével minden megmaradt.
Most talán már megállnám, de találtam benne óriás levelű  árnyékliliomot, azt ott nem hagyom! :))))
A kép szerint hatalmasra növő fajta és nekem éppen ilyenre van szükségem a cserjék alatt, ahol nagyon tyúkhúros a talaj, majd ez kiirtja maga alatt. 

Megérkeztek a virágmagok is a Kincsesligettől. Azon gondolkodom, hogy egy párat - évelőket - már elültetek, a déli fekvésű ablakokban szépen ki fognak fejlődni.  

Kinn a kertben minden borzasztóan hajt, nagyon nem örülök neki, beindultak az őszi kikericsek és a nárciszok is. 

Ez pedig a kis törpefenyőkém, ezt szabadítottam ki ősszel a cola növény alól, mert teljesen benőtte, de talán jó is volt, hogy nyáron megvédte a tűző naptól. Viszont nem volt már egyáltalán tere a növekedéshez. Így a colát átültettem máshová, mert neki is nagyobb  térre van szüksége. 

Teljesen odavagyok, a CicaÚr megint nagyon beteg. Szerintem megint vagy megfázott de nagyon, vagy bekapott valami vírust, macskainfluenzát vagy valamit, szóval nem tudom mi ez, de megint taknya-nyála egybefolyik. Szörcsög, tüsszög, folyik az orra és a szeme is váladékozik.

Ráadásul én is elkaptam az influenzát vagy torokvírust (vagyvalamit), de nem covid, csináltam tesztet. Mondjuk ezen nem csodálkozom, mert decemberben én már annyira ki voltam idegileg, hogy talán ennyire még sosem. Szerintem a stressznél semmi nem tudja jobban kinyírni az embert. Én istenbizony azt hittem már az ünnep előtt, hogy ott halok meg vagy négykézláb se tudok elmászni a karácsonyig. Időnként tényleg azt érzem, hogy az életemért küzdök és ezt egyetlen munkahely se éri meg. Most megfogadtam magamnak, hogy ha mégegyszer ilyen állapotba kerülök (vagy a közelébe), akkor ott és abban a pillanatban kilépek onnan, mert az egekben volt a vérnyomásom, zsibbadt a karom, a szívem, úgy ment, mint a motolla. Szóval nem, ezt már nem. 
Próbálom pedig valahogy távol tartani magamtól az egészet, de idővel - főleg, amikor nem tudok kiszállni és megpihenni, hogy eltávolodjak újra az egész őrülettől - bedarálódok újra és újra. Nem lehet úgy dolgozni és élni, hogy ha egyet akar lépni az ember, akkor előtte mindig le kell futni 200 akadályt. Így nem lehet. 

Visszakanyarodva a cicákra, Herkules ma reggel még fel se jött enni, de tegnap háromszor is evett. Sütöttem neki csirkemájat zsírban, már most is ott van melegen, de a CicaÚr még nincs itt. 
Nagyon beteges ez a cica, annyira sajnálom őt. Ha kicsit jobban leszek, majd bemegyek az állatorvoshoz hogy adjon valamit, addig kapja a cicáknak való Béres cseppet... lehet, hogy abba se kellett volna hagynom, hanem folyamatosan adni kellett volna neki. 
Tettem be tegnap a bungijába egy melegebb takarót, de nem ment bele. Egy sima dobozban fekszik, nem értem, hogy miért nem megy be a meleg helyre. 
Annak most őszintén örülök, hogy nem lesznek nagyobb hidegek, mert azt nem élné túl. Még most sem szelíd annyira, hogy megfogjam és így se az orvoshoz vinni nem tudom, de a pincébe se tudom beköltöztetni, hogy védett helyen legyen, bár a dobozai is mind meleg és védett helyen vannak. 

A csajok is meg vannak bolondulva, Elza már annyira terrorizálja a Böbét, hogy az borzasztó. Rászokott arra, hogy este, amikor a Böbét beengedem, ott áll lesben a verandán és kipofozza a Böbét, vagy berohan utána és itt benn pofozza le. Ez a kis hülye meg megint nem védi meg magát, hanem inkább elmenekül. Ez tegnap este addig fajult, hogy a Böbe nem mert bejönni. Félórás imádkozás után végül bejöttek, de úgy, hogy Elzát a cipőkanállal tartottam távol. Hú, látni kéne ilyenkor a fejét, igazi gyűlölet és rosszindulat van rajta. Nem tudom miért utálja a Böbét ennyire, szerintem Elza is benn akarna lenni. Azt gondolom, hogy ezek teljesen tisztában vannak mindennel, ami körülöttük van. Szóval Elza szerintem irigy. 
Aztán amikor ettek, akkor a Böbe ki akart menni... akkor azt mondtam, hogy jól van, akkor kinn alszol, ráadásul Elza is utána iramodott, (gondolom, hogy pofozkodjon), így aztán ő is kinn maradt. Jól megszívatta magát... 
Ma reggel mind a ketten itt tolongtak az ajtóban, Böbe evett és megint kiment... be van csavarodva, pedig ivartalanított cica (Elza is). 
Elza pedig melegíti a seggét a radiátoron. 

Na, hát ez van most. 

Némi szín a kertből: 

Ez a kis kecskerágó csodaszép színt öltött, még nem is láttam ilyennek. 

Ez pedig a nemrég ültetett fekete hunyor. Úgy tűnik lett ideje begyökeresedni az új helyre, bár még minden lehet, de nem mondanak rossz időt egy darabig, ezért sanszos, hogy meg tud maradni. 

Elvileg 2 méteresre kellene megnőnie, de csak kb. 20 centisre sikerült megnőnie eddig. Viszont sűrűsödött sokat. Az első kép júliusban készült, a második pedig most január 1-jén. Talán előbb-utóbb a magassága is kialakul majd. 

A menták is nőnek is mint a bolond ebben a túlzottan meleg télben. Ezek csokoládémenta és borsmenta (boltit ültettem el), de még nem is használtam semmire őket. Azért vettem be cserépbe, mert a kertben megállíthatatlanul szaporodik. Van egy lómenta is még, de arról nem csináltam fotót, mert nem szép most. 
Illetve a kertben is van még csokoládémenta és fodormenta is, azokat is át fogom rakni cserépbe.