Tegnap reggel -10 fok volt, ma pedig már csak -4, cserébe fúj a szél. 

Még soha ilyen hamar nem kezdtem meg az ültetést, de már nem bírok magammal. Tegnap  is felhoztam 4 kis pohár földet, alátéteket és elvetettem a zellert és 3 féle paprikát: 1 cayenne-t, piros és narancssárga kaliforniait. 
Csak 5-5-5 darabot mindből, 3 darabra számítok, hogy ki fog kelni. Szerintem a cayenne-ből elég lesz egy is, nem igazán eszem a csípős dolgokat, de van amibe kell egy picike. 
Ezért nem leszek soha nagy chili termesztő... nem kell. 

Azt hiszem fokozatosan folytatni fogom a vetést, mert a padlizsánok is elég lassú fejlődésűek, ezért lassan azok is földbe kerülnek majd, van még párféle paprikám is és legvégül a paradicsomok, majd a karalábék lesznek elvetve. 
Évek óta kitartóan próbálkozom a karalábéval, de eddig csak egyszer sikerült tavasszal.  Azt hiszem őszre is tervezek belőle, ahogy sok más "K" betűssel is, jobban szeretik azt a nyár végi időjárást. 
Bár a tavalyi év semmilyen tekintetben nem volt normális, főleg a földibolhák tekintetében nem és amiatt aggódom, hogyha az a rengeteg földibolha tavaly szaporodni is tudott, akkor mi lesz itt az idén?

Tegnap szemtanúja voltam, ahogy összetalálkozott a MosogatóCica a MókaKépűvel. Lehet látni a MókaKépű fején az eltökéltséget, hogy márpedig ő onnan nem mozdul el, már hogy is térne ki a másik útjából! Micsoda méltóságon aluli meghátrálás lenne. 
Figyelem ilyenkor a mozdulataikat, egyrészt megdermed az egyik és macskaszoborrá változik, a másik meg lelassul. Mint egy lassított film, úgy mozog, semmi fenyegetés, de nincs benne semmi félelem, vagy meghunyászkodás sem. Hihetetlen, hogy micsoda aurát tartanak ezek a macskák maguk körül, szinte kézzel lehet markolni benne a határozottságot és az akaratot, ugyanakkor nem ütközik neki a másikénak. 
A dolognak az lett a vége, hogy a MosogatóCica egészen közel ment, az igaz, hogy a hátán már nagyon fel volt borzolódva a szőr, de a másik nem engedte le a tetőről. A MókakKépű beült a stratégiai pontba, ahol a le- és feljárat van és ott megkövült. 
Ez is mutatja, hogy időnként mennyire hülyék tudnak lenni. A Mosogató már evett és ahelyett, hogy leengedné, ott szívózik vele. :))))
Végül a MosogatóCica leugrott a tetőről, gondolom nem akart a -10 fokban ott ácsorogni. 

Szeretem nézni őket, érdekes lények, néha olyan okosak, de időnként meg tök hülyék tudnak lenni, az én szememmel nézve teljesen ésszerűtlen dolgokat csinálnak és ésszerűtlenül viselkednek.