A szeplőlapuról összesen 9 db magot tudtam szedni, jó nagy magjai vannak, azért tudom számolgatni. Eddig 9 db persze, de szerintem nem lesz sokkal több, még szerencse, hogy maradt tavalyról, nem ültettem el az összeset tavasszal. Nem olyan a színe az idén sem, mint amivel hirdetik, nem tudom, hogy azt a szép kéket hogyan lehetne kinyerni belőle. Jövőre majd tőzeges helyet csinálok neki. Terveztem az idén is, hogy rakok köré (utólag), de ebben a kánikulában örültem, hogy azt el tudom végezni a kertben, amit nagyon muszáj. Öntözni se igazán öntöztem, mert kellett a víz máshová, mostanában kap néha egy kis löttyintést. 

Hétvégére nagy esőket ígérnek, már nagyon várom. Utána biztosan viharvert lesz a kert egy kicsit, a virágok ilyenkor meg szoktak csúnyulni, de nem bánom. Elfáradtam ezen a nyáron a sok locsolásban, a nagy melegben, nincs türelmem a dolgokhoz és kimerült is vagyok. Nem elsősorban a kert miatt, hanem a meló miatt, messze van már az a június, amikor szabin voltam és már nem tudok többet kivenni. Két ünnep közé tartogatok még 4 napot, a többi egy-két naponként fog elmenni. Időnként azt érzem, hogy nem bírom tovább. Megtelek és ilyenkor el kéne szabadulnom, hogy fújjak egyet és kicsit távolabbról legyek képes ránézni a dolgokra, holnap nem is fogok dolgozni, de egy nap nem szokott már ilyenkor elég lenni. 
Megfigyeltem, hogy ezekben az amúgy is szar időszakokban, mintha még jobban erősödne a szorítás, bejönnek olyan dolgok, amik tényleg kiborítóak és teljesen értelmetlenek is, aztán egyszercsak elenged az egész, de mindig csak akkor, amikor már eldurrantam. Az utóbbi pár évben háromszor mondtam fel (oszt még mindig ott vagyok), persze tisztában vagyok azzal, hogy több dobásom már nincs.
Valamiért sosem érzik, hogy meddig lehet feszíteni egy embert és én most megint azt érzem, hogy engem nem lehet most tovább feszíteni. Jelen pillanatban nincs bennem több, nincsenek idegi tartalékaim, elértem a határaimat. Pontosabban ők érték el a határaimat és az is, hogy annyira nulla sikerélményem van a munkámban az utóbbi időben, hogy nagyítóval se találni benne semmit, egy csomó dolog most nem rajtam múlik és hull szét minden. Azt látom, hogy nem vár már itt rám semmi, csak nagy erőfeszítések a semmiért. 
Lehet tényleg szét kéne már nézni a piacon és elhúzni, bár tudom, hogy ugyanúgy szarba kerülnék, de egy ideig legalább másféle szar lenne. Kell 1-2 év mire az ember kiismeri egy új helyen az új szar természetét és mibenlétét, addig is telik az idő és minden váltás jóval magasabb fizetést szokott hozni, szóval azt hiszem most van itt az ideje, hogy lelépjek, de a tájékozódásnak mindenképpen. 

 Mostanában mindig jócskán elkalandozok a kert témától, de tényleg túl sok dolog feszít most, próbálom valahogy csökkenteni a nyomást. 
Ez még a ma reggeli napfényes kép a kertről (meg Elzáról). A TrollNéni minden képbe bekutyagol. :D 

Ernyős verbénám ebben az évben volt először, de nem bántam meg, annyira dekoratív ez a virág, hogy fantasztikus. 

A szarkalábak is megkezdik a másodvirágzást, kész csoda, hogy ebben a szárazságban még képesek újra hajtani és virágot nevelni. 

A trombitavirág is most van a teljében, a másik színű már elvirágzott, arról lassan majd begyűjtöm a magokat is. 

Ezt azért tettem ide, mert az anyáknapi minirózsa van rajta, amit nemrég szétültettem és most elkezdett virágozni. Hát nem csodálatos, ez a pici növény, ebben a mostoha időben és rózsát nyit nekem. :) 

Ez egy másik rózsa, ez tavaly őszi ültetésű, ez is másodszor virágzik már. 

Ő pedig a fehér füzérajak, tavasszal vetettem magról. Ez az egy kelt ki, kb. 10 centis még csak, de már hozza a virágját. 

És lassan minden virágja kinyílt a kínai hamuvirágnak is. 

Időnként egyébként besokallok a macskáktól. Főleg az olyan napok után, mint a tegnapi. Kicsit felállok a munkából, hogy lazítsak és ott egy macska, vagy fel se tudok állni, mert a Böbe az ölembe mászik. (egyedül ő jöhet be)
Előző éjjel biztos történt valami, mert napközben benn aludt és többször is felmászott az ölembe, nagyon anyás volt tegnap. Olyankor persze nem az van, hogy ott csak úgy VAN, hanem puszta szeretetből jól lefejel párszor, mert az arcomba akar dörgölőzni, meg behelyezkedik, lehetőleg úgy, hogy meg se tudjak mozdulni tőle, végigterül rajtam és még a seggét is tartani kell, mert a tenyerembe ül. 
Ha felállok, akkor meg azt látom, hogy Herkules leskelődik be az ablakon és vagy kaját kér vagy imádás kell neki. Vagy üvölt és azt várja, hogy segítsek neki elüldözni a Mosogatót, de nem segítek. 
Elza meg úgy szokott, hogy a veranda ablakon kell beengedni enni, de ő pl. nem nyávog, hanem hangtalanul a száját tátogatja. Herkules dalol, és kurrog, Böbike pedig dumál mindenféle kényeskedő hangokon. Főleg amikor telefonálok és a fülesre is allergiás, amikor felteszem, akkor odajön és nyávog, nyekereg, kurrog, csicsereg, amit el lehet képzelni. Kész őrületek a megbeszélések, a kollégák mögött a gyerekek ordítanak, nálam meg a macska nyávog...
Na, szóval egy-egy szarabb nap után, amikor felállok végre és szeretném elengedni magam, hogy eldobtam végre a melót, akkor ott van egy ilyen macskahadsereg és jelentőségteljes fejjel kukkol befelé az ablakon és mindegyik akar valamit, de főleg enni és imádást. 
Azokról a fejekről nem is beszélek, amikor a tele tálak fölött ülnek siralmas képpel és olyan látványosan éheznek, mint aki mindjárt helyben, de rögtön meg fog halni. Böbe üvölt is hozzá és járkál fel és alá. Este éppen Elza kínlódott, a legyek ott köpték be a kajáját (fehér halas, amit máskor kétpofára zabál), azt már ki kellett dobni. Egy másik tálban szárazkaja, vegyesen a jófajták és ott szenvedett kinn. Ma reggelre éhes lett. 
A disznók! Amikor idefogadtam őket, akkor gyakorlatilag bármit megettek volna. 
Heverészni bezzeg azt tudnak. 

Közben észrevettem, hogy két üveg uborkám kiforrott. Leszedtem a kertből is egy egész szép adagot, a kisebbeket beraktam, 4 új üveggel lett, tettem az egyikbe egy kibédi barna uborkát is, kipróbálandó, hogy milyen lesz savanyítva. A kiforrottakat is felhoztam, gondoltam kicserélem a levet alattuk, hát... megkóstoltam és nem raktam bele ecetet, attól forrtak fel. Ez az állandó kapkodás eredménye, hogy minden meglegyen. Az ember a munka mellé alig tudja besuvasztani az életét... 
Öntöttem rájuk új levet meglátjuk mi lesz belőlük, legfeljebb gyarapszik a komposzt. 

A nagy, fekete felhők, ahogy jöttek, úgy el is mentek, pedig észak felől jöttek, onnan nagy esőt szoktunk kapni. Nem tudom mi változott meg, de tavaly óta valami nagyon másképp működik. Tavaly volt először az, hogy jöttek a hatalmas felhők és valamiképpen szétoszlottak, eltűntek. Nem is tudom tegnap is hová lettek, mert nem mentek el, hanem eltűntek. Jött a hatalmas, egybefüggő felhőtömb és ahogy ideért, elszakadozott, eltűnt, mintha lenne itt valami felhőoszlató. 
Utánanéztem, a kánikulás napokra sincs légköri magyarázat, csak az, hogy lesznek/vannak és persze a globális felmelegedés. Tehát a felmelegedés oka a felmelegedés. Értjük... ja, nem. 
A másik a szaharai légtömegek, na de most észak felől jöttek a felhők és a Szahara nem arra van. Nem tudom, nem akarok konteót gyártani, de akkor is furcsa ez az egész. Ráadásul mindig addig tart a kánikula, amíg az emberek éppen csak kibírják és minden évben egy kicsit, mintha húznának rajta. Nekem olyan mesterségesnek tűnik ez az egész, ahogy minden ami most zajlik a világban. A Covid történet, a kiprovokált háború, amire most rá lehet fogni az egész gazdasági cunamit, ami zajlik, a majomhimlő... szorítanak be bennünket egyre jobban afelé, hogy ne tudjunk egy minőségibb életen gondolkodni és törekedni rá, urambocsá' megélni, hanem megint a puszta túlélésünk legyen a tét. Akkor nincs időnk gondolkodni és azzal is tökéletesen tisztában van minden hatalom, amíg próbálunk alkalmazkodni, addig nem lesz lázadás sem. Olyan szépen van ez adagolva, átgondoltan, mintha egy kiváló stratégia lenne mögötte. Mindenütt, minden szinten lassan kicsúszik a talaj és sehol nem marad fogózdó az emberek számára. Semmiben nem lehetünk biztosak, persze a holnap sosem volt biztos, de most ez valamiképpen deklarálódott és azt eredményezi, hogy az emberek nem mernek tervezni. A holnap bizonytalansága valami mélyebb szintre lett léptetve. 
Arról már nem is beszélve, hogy most sokkal rosszabb helyzetből indulunk, mint pl. a II. Vh előtt, mert akkor még voltak normális emberi viszonyulások, most nincsenek, vagy legalább jóval kevesebb és az anyagi prioritások is jóval erősebbek az emberi kapcsolatoknál. Nehezített pálya ez most. 

Na jó, elkalandoztam, vissza a kertészkedéshez.  

És szedtem magot a titóniáról is. Jó szúrós magtokja van, késsel kapargattam ki belőle a magot, kicsit szemetes lett, de lett elég. Jövőre többet fogok ültetni, mert nagyon klassz virág. 
Nyílnak a rézvirágok is, ez az érdekesnek mutatott fajta aminek a magját tavaly vettem, egészen apró, akkorák mint egy 200 Ft-os, nem erre számítottam, de azért szépek. 

És a kakukkmák is csodaszép.

Volt az éjjel egy kis eső, tényleg nagyon kicsi, a port se nagyon verte el, de mára elég lesz a növényeknek. Így reggel csak az uborkák kaptak vizet. Minden egyebet tegnap nagyon belocsoltam, a padlizsánon nagyon látszik is, elkezdte megnöveszteni a padlizsánokat, bár azt a múltkor megöntöztem tápoldattal is. Annak is örült, látszik a padlizsánokon.

Apránként rakom a fagyasztót, tegnap bement egy cukkini és leszedtem a megrepedt paradicsomokat is, a még használhatókat behoztam és leforráztam este, de már csak ma fogom megpucolni és eltenni. Itt van még egy tök is a konyhában... csak idő kellene hozzá. 

Tegnap munka után még kimentem megnézni az őszibarackot is, hogy hol tart, csak egy pár (kb. 8) szem lesz. Kicsi a fa, gyakorlatilag a tavaly kivágott vén körtefa alatt találtam egy csenevész kis kezdeményt. Megmetszettem és talán lesz belőle őszibarackfa, de majd az dönti el, hogy maradhat-e, hogy milyen ízű. 
Rengeteg hangyát találtam rajta, a friss hajtású ágvégeken egész levéltetű neveldét tartanak fenn a dögök. Gyorsan betekertem ragasztószalaggal a fa törzsének egy részét, úgy, hogy a ragasztós oldala van kifelé és ezúttal le is fújtam mospilannal a fát. A barack még nem érik, későbbi fajta lesz, szóval még simán lefújhattam őket. 
Nem szeretek permetezni, ahogy csak tudom kerülöm, de van amikor kell. Bár az idén azt is megtapasztaltam, hogy a permetezés is tud teljesen hatástalan lenni, mert a földibolha invázió gyakorlatilag le se szarta a permetezést, de a vizet se és a fahamut se.  Semmit. Egy darab karalábém se lesz, egy toszkán tépőkel maradt meg és két bimbóskel. 

A földibolhák - szerencsére nem akkora mennyiségben, mint előzőleg - megjelentek az újabb kis ültetvényemen is. Nagyon figyelek, hogy állandóan nedves  legyen és este még beszórtam fahamuval is jó vastagon, remélem nem zabálják fel, bár ez a meleg megint nagyon kedvez a dögöknek. A reteknek-salátának pedig nem. :( 

Este levagdostam a kert hátsó részében az óriás szarkaláb maradék szárait (előzőleg csak a magtokokat vágtam le, hogy ne szaporodjon ész nélkül) mert látom, hogy az egész kertben újra hajtanak, kezdődik a másodvirágzásuk. Imádom őket, nagyon szép virágok, de hát ezt az összes virágról mindig elmondom. :) 

 Gyűjtögetem a virágmagokat is, megint szedtem egy csomót a büdöskékről, a díszdohányról, a citrom-narancs-piros (külön gyűjtöm a színeket) pillangóvirágról és még nincs vége. 

Minden napra akad valami azért, termésben is, virágzásban is. Ma reggel a rózsák nagyon szépek és a datura is egyre több virágot nyit ki. Hatalmasra nőtt, már majdnem akkora, mint én vagyok. 

Lassan kinyílnak a Heleniumok is, nem ismertem eddig ezt a növényt és a képek alapján nem is ilyennek képzeltem. Magasra nő, elég robosztus, vastag szára van és azon nőnek a kis virágok, de sok. Én valami sokkal kecsesebb lengedezősebb virágot vártam és kisebbet, nem biztos, hogy jók lesznek azon a helyen ahová telepítettem őket. Meglátom, egyelőre hagyom, meg kell nekik erősödniük és nagyra nőni. Lehet, hogy majd csak akkor mozgatom, amikor már szaporodik, hogy biztos megmaradjon és hát még át is kell telelniük. 
Ezen látszik, hogy már majdnem olyan magas, mint az ernyős verbéna. 

A Kleopátra tűje szerintem a legelegánsabb virág, amim valaha is volt. Jövőre is fogok ültetni és sokkal jobban fogok rá figyelni, hogy a palánták biztos megmaradjanak. Most már tudom, hogy ez a virág is hatalmasra nő el is ágazik, tehát széltében is kell neki a hely. Remélem jövőre sikerül több színben is megnövesztenem.

Ez pedig a nemrég vett macskafarkú veronikám az előkertben. Nagyon szépen, látványosan fejlődik, úgy tűnik szereti az öntözést.

Ő pedig az én kis Zen Mesterem a bokorban. :) Böbe.