-2 fok volt ma reggel itt fenn az ablakban, ez azt jelenti, hogy a talaj közelében ennél is hidegebb volt. 
Kimentem, deres az egész kert, a növények megfagyva. Persze később ki fognak engedni, de pl. nem tudom, hogy a kúpvirág megmarad-e. Párat már kiültettem, mert túl nagyra nőttek idebenn.
A kis melegházat fel se merem nyitni, ne áramoljon be a hideg. Kinn vannak a paradicsomok is benne. Remélem nem fáztak meg, bár nekem az a tapasztalatom, hogy a paradicsom meglepően jól bírja a hideget. Fal védelmében van a kis melegház, remélem az is védte kicsit. 
Az előrejelzés nem jelzett fagyot... ha tudtam volna letakarom a gyapjú takaróval, amit direkt a növények téli védelmére vettem. 
Ezért sem hiszek a felmelegedésben. Ahol szennyezett a levegő, ott az üvegházhatás nem érvényesül ilyen erővel. Most, ha kiderül az idő, akkora a kisugárzás, hogy rögtön lehűl a levegő. 
Ráadásul ahogy nézem húsvétra megint bedöglik az időjárás, hideg lesz és az utóbbi időben szinte elmaradhatatlan szél... utálom már a szelet. 

És akkor a növényfuttató: 

Még ősszel vettem kettőt, de egész télen a dobozban voltak és egyelőre csak az egyiket raktam össze. Nem volt nehéz, de mire rájöttem, hogy az oldalmerevítőket is ugyanoda kell becsavarozni, addigra a pálcákat már összecsavaroztam, sőt még meg is húztam, szóval szét kellett szedni és újracsavarozni. Meg figyelni kellett arra is, hogy a csavarok egyfelé álljanak (befelé) és az anyák belül legyenek és a legfelső pálcákon a bigyó, amire a teteje díszt kellett felcsavarozni, azok is mind befelé álljanak. 
A rajzon persze erről semmi, de annyi mindent összeraktam már életemben, hogy nagy nehézséget azért nem okozott. 

Az egyik Clematis fog felfutni rá. Amellett most a rózsaboltív van, de azt át fogom tenni a futórózsa mellé, mert már megkívánja. Szóval lesz egy kis rendezkedés a hétvégén a kertben. 
Egyelőre a teraszon fotóztam le, aztán ledöftem a földbe is, de nem a végleges helyén áll még. 

Oda fog kerülni a boltív helyére. 

Úgy tűnik ez a vasárnap egy darabig nem volt az én napom... alig vártam egész héten a kertészkedést, de a szombati eső és ez a marha nagy sár eléggé kiherélte a kedvemet. Meg a nem is tudom mi...  kimentem, de valamiért nem voltam ott. 

Éppen azon gondolkodtam délelőtt, hogy mennyire nem vagyok jelen, volt bennem zakatolás, hogy valami mást kéne, de nem tudtam mit. Időnként elkap ez a hülyeség, hogy lélekben nem vagyok ott, ahol éppen, de máshol se szeretnék lenni. Csak nyüsztetek ilyenkor, nem haladok és minél több tervem volt, annál inkább nem haladok. 
Leginkább az szokott lenni az oka, hogy sosincs elég időm semmire. Nem úgy ahogy én szeretném. Nagyon nehezen tudom odaadni magam a dolgoknak, mert már a következőn jár az eszem, ezt is, azt is, amazt is kéne és mindjárt vége ennek a nyomorult hétvégének is...  elfogy az idő.
Szerintem ezért nem szűnik meg a köhögésem sem, mert úgy érzem, már szó szerint fuldoklok a beszorítottságtól. Nem a kertbe, a munkába...borzasztó mennyi időt kell azzal tölteni. Jó lesz már a húsvét és utána is pár napot szabin leszek, éppen emiatt. Le kell állítanom a zakatolást, valahogy le akarok kicsit lassulni, mert az utóbbi időben már megint csak kapkodok, mindenen csak túl akarok lenni, kihúzni a listáról, mert még ezer dolog van rajta, amit majd valamikor el kell végezni. 
Pedig a kertészkedésnek éppen az lenne a lényege, hogy benne legyek, ott legyek, élvezzem önmagáért, ne csak a hátam mögött akarjak tudni mindent. 

Aztán délutánra lehiggadtam, átültettem mind a 4 lestyánt, a helyükre pedig betettem az egyik havasi törpefenyőt, azt ami csak kb. 1 méteresre nő. A másiknak még keresem a helyét. 

Kiástam és átültettem 2 helyre is némi krizantémot, remélem azt, amit szerettem volna menteni. Egy lilás színű, nagyfejű fajta, már tavaly is tettem át belőle, hogy megmaradjon. Ahol eddig volt, időnként nagyon száraz tud lenni a talaj és a mellette lévő sárga krizantém nagyon erőszakosan terjeszkedik, elnyomja. Remélem nem a sárgát raktam át... ilyenkor nem lehet  megállapítani. 

Levagdostam a kakukkfüveket, mert már nagyon el voltak fásodva, remélem megmaradnak, mert elég durván nekik estem. Lemetszettem az egyik levendulát is, még hátra van a másik és a zsályák is. 

Pihenésképpen kiszedtem végre valahára a csicsóka elszáradt szárait és elkezdtem összevagdosni mulcsnak az évelő szarkalábak köré. Kijött pár nagy csicsóka is, majd megeszem őket, nyersen szeretem.

Van egy szomszéd kerítése melletti rész, ahová évelőket telepítettem és nagyon elhanyagoltam, nem tudom miért olyan mostoha az a rész, meg a ribizlik körül is. Ott is kivágtam egy rakás csormót, (pitypang) meg muskotályzsályát. Soha többé nem hagyom azt a növényt magot hozni, borzalmasan gyomosít és annyira mélyre megy a gyökere, szinte kiszedhetetlen. Már egy 10 centis növény is rémálom, pedig imádom. 

Kevertem benzint is és beindítottam a kaszát, szépen működik. Kicsit aggódtam, mert ősszel nem ürítettem ki a tankját. Maradt benne kicsi benzin. Azt olvastam, hogy nem szabad télire benne hagyni és ki kell járatni fullra a motorból is, de tavaly nem csináltam meg. Viszont műxik, szóval örülünk! 

Nyílik már a meténg is, bár sajnos úgy látom a tarack fog győzni. Annak a résznek is neki kéne állni... 

Ők pedig a macseklányok.  Böbike úgy gondolta, hogy neki jobb a fotelomban aludni. Elza is csak egy darabig volt kinn, aztán beengedtem őt bungizni a verandára. 

Most már azt hiszem esőileg nem panaszkodhatunk, szerintem lassan bepótolja amit kihagyott a télen és tavasz elején. A hétvégi nagy terveim füstbe is mentek, vagy inkább vízbe fulladtak? 
Szombaton annyira eláztam a boltból kijövet és itthon is, amikor kiszálltam kinyitni a kaput, hogy beálljak a kocsival... akkor zuhogott a legjobban. 

Be akartam menni a kertészetbe is, de ilyen esőben minek? Meg aztán hazajöttem levettem a vizes göncöt, a nyavalyának sincs már kedve ilyenkor újra elindulni. 
Vettem viszont megint egy újfajta büdöske magot, már tényleg komoly büdöske gyűjtő (is) leszek, rengeteg fajta van már. Nagyon szeretem ezt a virágot, annyira hálás, igénytelen, mindenütt megnő és még hasznos is, mert talajfertőtlenítő hatása van. 
A jobboldali a legújabb szerzemény, de a másikat is idén vettem. A többi pedig itt van fotókon. 
Fehér büdöskére fáj még a fogam, de nem láttam boltban sehol, rendelni pedig már nem szeretnék, mert egyet az ember nem rendel. Majd jövőre. 

Milyen jó, hogy eltettem a 10 darabos propagátorokat, amikben a kövidudvákat vettem. Szépen el voltak mosva és most tízesével ültettem bele virágokat... 30 félét ültettem el. Vegyesen, évelők és egynyáriak is vannak közte. Aminek nagyon apró a magja, azokat nem szoktam kiszórni a  kertbe (hacsak nincs egy vödör magom), mert nem biztos, hogy meglátom, amikor kikel. Jobb, ha így nevelem és azokat is, amiket még nem ismerek. A kertben nem biztos, hogy tudnám, hogy az az, illetve így öntözni is jobb. Ki fogom vinni az egyik permetezőt, vizet fogok bele tenni és permetezni fogom őket vízzel, illetve alulról öntözni, mert azt vettem észre, hogy vannak olyanok, amikre ha vizet öntök kiskorukban, akkor lefekszenek és kidöglenek. 
Kíváncsi vagyok mennyi fog sikerülni az idén. Tavaly is rengeteget ültettem, de nem minden maradt  meg, bár jópár igen. 
Azok pedig az idén fognak virágozni,  rengeteg új virág lesz az idén a kertben. 

Közben kinyílt a puskin virág is (Puschkinia scilloides), ez is új szerzemény (Virágwebshop), nagyon szép, nagyon örülök neki! Emlékszem régen csak könyvben csodáltam, de akkoriban még Magyarországon alig lehetett kapni valamit, most fantasztikus ez a bőség, a régihez képest szinte minden van.

És az árvácskák is nagyon belódultak.