Itt bennünket elvisz a jéghideg, viharos szél, tegnap is szörnyű, hideg szél fújt, este és éjjel egyenesen félelmetes volt és most reggel is fúj. Tényleg a szelek hava ez az április.

Aprítottam egy csomó ágat és levágott borostyánt, mert lassan most már el akarom őket fogyasztani. 
Ami maradt, azokat felhordtam a kert hátsó részéből előre egy kupacba, hogy majd a füvet le tudjam kaszálni. Most már zavarók, jó lenne, ha hamarosan mindet le tudnám darálni. 

Kiszórtam a darálékot az egyik ösvényre. Nagyon gyorsan eszi meg a korhadás, már eléggé kiütött a fű alatta, ezért elkezdtem újra tölteni, de egy zsáknyi csak kb. 2 méterre elég. Szerencsére nem nehéz a füvet kiszedni belőle, mert elég gyengék alatta. 

Egyébként az Árnyas kert mellett érezhető már, hogy olyan jó erdei hangulatot ad az aprítékkal borított ösvénnyel. 
Kicsit vadabb, természetesebb érzés, nem az a kitalált, épített kert érzés (pedig végül is az), amihez szerintem az is hozzátesz, hogy beengedtem oda vad növényeket is, mint pl. az erdei indás ínfüvet és az erdei tisztesfüvet is.
Itt az Árnyas kert melletti ösvényen a pitypangok kezdtek el tömegesen kihajtani alóla, azokat késsel kivagdostam... kíváncsi vagyok meddig fog tartani. 

Itt még füvesen: 

Itt már fű nélkül, nem volt sok benne, mégis sokat számít, de ennek ellenére hamarosan újabb réteg darálékot fog kérni ez az ösvény is. 

Egyébként a virágok a kertben szépek, a világoskék törpe írisz még sose volt ilyen gyönyörű. 

A sárga törpe írisz is nyílik. 

A szívvirág. Másik is van, de az még épp csak a bimbóit növeszti. 

A japán juharom és a velencei kutyatej. 

Egyvirágú csillaghagyma.

És a legszebb virágom Böbike. Mostanában átszokott a fotelbe, eddig az ágyam volt a kedvence. :)))

Megint meg kellett csinálnom az Epley manővert is, mert megint szédültem. Úgy tűnik, hogy ez a vertigo időnként előjön. Kb. egy hónapja is volt, bár szerencsémre egyik se volt annyira borzalmas, mint legelőször, akkor azt hittem itt a vége. 
Találtam egy nagyon jó videót hozzá, hátha valakinek éppen életmentő lesz. Anno én is úgy jöttem rá, hogy mi bajom van, hogy egy volt kolléganőmnek volt vertigója és elmesélte milyen. Azelőtt sose hallottam róla és ha úgy kapott volna el, akkor biztos kórházban kötöttem volna ki. Márpedig az orvosoknál és a gyógyszereknél semmit és senkit nem kerülök jobban. Na jó, talán a rozsdás puskagolyót...