Úgy tűnik ez a vasárnap egy darabig nem volt az én napom... alig vártam egész héten a kertészkedést, de a szombati eső és ez a marha nagy sár eléggé kiherélte a kedvemet. Meg a nem is tudom mi...  kimentem, de valamiért nem voltam ott. 

Éppen azon gondolkodtam délelőtt, hogy mennyire nem vagyok jelen, volt bennem zakatolás, hogy valami mást kéne, de nem tudtam mit. Időnként elkap ez a hülyeség, hogy lélekben nem vagyok ott, ahol éppen, de máshol se szeretnék lenni. Csak nyüsztetek ilyenkor, nem haladok és minél több tervem volt, annál inkább nem haladok. 
Leginkább az szokott lenni az oka, hogy sosincs elég időm semmire. Nem úgy ahogy én szeretném. Nagyon nehezen tudom odaadni magam a dolgoknak, mert már a következőn jár az eszem, ezt is, azt is, amazt is kéne és mindjárt vége ennek a nyomorult hétvégének is...  elfogy az idő.
Szerintem ezért nem szűnik meg a köhögésem sem, mert úgy érzem, már szó szerint fuldoklok a beszorítottságtól. Nem a kertbe, a munkába...borzasztó mennyi időt kell azzal tölteni. Jó lesz már a húsvét és utána is pár napot szabin leszek, éppen emiatt. Le kell állítanom a zakatolást, valahogy le akarok kicsit lassulni, mert az utóbbi időben már megint csak kapkodok, mindenen csak túl akarok lenni, kihúzni a listáról, mert még ezer dolog van rajta, amit majd valamikor el kell végezni. 
Pedig a kertészkedésnek éppen az lenne a lényege, hogy benne legyek, ott legyek, élvezzem önmagáért, ne csak a hátam mögött akarjak tudni mindent. 

Aztán délutánra lehiggadtam, átültettem mind a 4 lestyánt, a helyükre pedig betettem az egyik havasi törpefenyőt, azt ami csak kb. 1 méteresre nő. A másiknak még keresem a helyét. 

Kiástam és átültettem 2 helyre is némi krizantémot, remélem azt, amit szerettem volna menteni. Egy lilás színű, nagyfejű fajta, már tavaly is tettem át belőle, hogy megmaradjon. Ahol eddig volt, időnként nagyon száraz tud lenni a talaj és a mellette lévő sárga krizantém nagyon erőszakosan terjeszkedik, elnyomja. Remélem nem a sárgát raktam át... ilyenkor nem lehet  megállapítani. 

Levagdostam a kakukkfüveket, mert már nagyon el voltak fásodva, remélem megmaradnak, mert elég durván nekik estem. Lemetszettem az egyik levendulát is, még hátra van a másik és a zsályák is. 

Pihenésképpen kiszedtem végre valahára a csicsóka elszáradt szárait és elkezdtem összevagdosni mulcsnak az évelő szarkalábak köré. Kijött pár nagy csicsóka is, majd megeszem őket, nyersen szeretem.

Van egy szomszéd kerítése melletti rész, ahová évelőket telepítettem és nagyon elhanyagoltam, nem tudom miért olyan mostoha az a rész, meg a ribizlik körül is. Ott is kivágtam egy rakás csormót, (pitypang) meg muskotályzsályát. Soha többé nem hagyom azt a növényt magot hozni, borzalmasan gyomosít és annyira mélyre megy a gyökere, szinte kiszedhetetlen. Már egy 10 centis növény is rémálom, pedig imádom. 

Kevertem benzint is és beindítottam a kaszát, szépen működik. Kicsit aggódtam, mert ősszel nem ürítettem ki a tankját. Maradt benne kicsi benzin. Azt olvastam, hogy nem szabad télire benne hagyni és ki kell járatni fullra a motorból is, de tavaly nem csináltam meg. Viszont műxik, szóval örülünk! 

Nyílik már a meténg is, bár sajnos úgy látom a tarack fog győzni. Annak a résznek is neki kéne állni... 

Ők pedig a macseklányok.  Böbike úgy gondolta, hogy neki jobb a fotelomban aludni. Elza is csak egy darabig volt kinn, aztán beengedtem őt bungizni a verandára.