Tavaly félbemaradt az utazások dudvafotóiról a sorozat. Most az USA Nyugati-Part fotóiból hoztam párat, főleg Santa Barbarán és Los Angeles-ben készültek. 
Elég sok növényről nem is tudom, hogy mi az, de nagyon szépek. Utána lehetne nézni, egyszer talán lesz is rá időm.
Viszont sose tudok elmenni a szép és különleges növények (állatok) mellett anélkül, hogy lefotóznám őket. Nagyon szeretem nézegetni is őket, gyakran előszedem. 

 Nem tudom megállni, hogy ne mutassam meg Harry Potter világát az Universal Stúdióból. Kétszer is bementem, a kastély belül is be van rendezve, minden megvan ahogy kell, a festmények mozognak, stb. És kétszer is felültem a 3D-s szédítő kalandra és részt vettem a kviddicsmeccsen, szembenéztem a pókokkal, dementorokkal meg minden rémséggel. Hát... csak az menjen be, aki nem hányós, nem szédülős és nyitva meri tartani a szemét. Itt is - mint a Transformers-ben is - többet sikítottunk, mint nem. :D :D 

Elkezdtem olvasni az Öngyógyító kiskert című könyvet (Már megint kb. 6 könyvet olvasok egyszerre...).
Nagyon jó ötleteket találok benne, pl. a spenóttal való mulcsolás egy szuper találmány szerintem. Tavaly éppen azon gondolkodtam, hogy mivel kéne mulcsolni, ami nem csinál akkora szemetet és gyomot a kertben, mint a széna vagy a szalma, viszont nagy levéltömeget ad. Mert a zabszalmából kikelt zabokkal még most is tele van a kert az őszi villázás és gyomlálás után is. Ami zabot kihúzkodtam, szinte az összes visszaállt. Ott akartam hagyni, hogy védje a talajt, ehelyett visszagyökeresedtek, de még rengeteg kelt ki utána is. 
Szóval spenót magot fogok venni egy csomót, facéliám pedig van. 
Azt írják, hogy amikor még zöldje van, akkor ki kell sarabolni, (van hozzá kapám) és otthagyni a talajon. A fehér mustár is nagyon jó minderre. 
Azt kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy nincsenek járatok, mivel ágyások sincsenek... szóval ezt nem tudom hogy van. Azt írja, hogy a mulcsozott részeken mászkálnak. Viszont ki akarom próbálni, mert az tisztán látszik, hogy mulcsolni kell, az is, hogy védeni kell a növényeket (pl. tavaly az a földibolha mennyiség ami volt, azt előtte el se tudtam képzelni). Ezért ha egymással tudom őket védeni, már az is nagy dolog lenne. 
Eddig is használtam pár ilyen dolgot, pl. a hagyma-répa párosítást, az igaz, hogy tavaly nem használt, talán közelebb kellett volna ültetni egymáshoz.
Szóval vannak a könyvben jó ötletek. A zellert a káposztafélék közé mindenképpen beültetem, hogy meglássam tényleg védi-e, mert a káposztaféléket kb. minden károsítja. 

Hétvégén felhoztam 5 kis poharat és kiválasztottam azokat a virágokat, amiket elültettem bele, hogy legyen palántám belőle. 
Így ültettem lila borkórót, dúsvirágú verbénát, mákkórót, baracklevelű harangvirágot és réti iszalagot. 
Nem ültettem el az összes magot, mert ki tudja kikelnek-e, illetve megfelelően fejlődnek-e ilyen korai ültetés mellett. Ha nem sikerül valamelyik (vagy egyik se), akkor később még mindig tudok próbálkozni. 

Lassan a kertből beveszem már a nem túl gyönyörű, de egyszeri evésre elegendő kelbimbómat is, mert ez a sok eső nem használ már nekik. 2 tő maradt meg összesen. Nagyon vizes a talaj, már látom a kert bizonyos részein, hogy sok nekik. A sziklakert kezdi megsínyleni ezt a sok nedvességet. Bepótolja a természet a vizet, amit 2021 szeptembertől egészen tavaly nyár végéig nem adott. 

Sütött a nap és meleg volt. Képtelen voltam benn maradni, ezért kimentem a kertbe. Vasárnap se volt hideg, de már fújt a szél és borús volt az ég. 

Levettem a téli takarást a növényekről, nem tudom jól tettem-e, mert a füge pl. kicsit beindult alatta, a selyemmirtusz meg nem tűnik élőnek, a japán juhar pedig olyan, mint volt. Meglátjuk túlélik-e a "védelmet". 

Kivittem a pinceablakból a Penstemonokat is és letettem egyelőre a fal tövébe, jól beburkoltam falevéllel. Úgyis oda volt halmozva a lila akác levele, mert az kicsi rész ott olyan, mintha nem is talaj lenne ott, hanem beton. Már lazítottam, de visszatömörödik, ezért odahalmoztam a leveleket, hogy keletkezzen rajta humusz. 
Beültettem cserepekbe a LIDL-es évelő szerzeményeimet is, de nem benn tartom őket, hanem kitettem a bugatölcsérek mellé a ház falához, a levéltakaró közé. Nincs kinn fagy, így megszokják, nem kapnak hidegsokkot se. 

Van pár bugatölcsér hajtás a komposztban is, direkt nem dobok rá semmit, meglátom, hogy túlélik-e a telet benne. Ha igen, akkor tavasszal kiültetem őket a kertbe valahová. 

Aztán elkezdtem visszavágni pár biztosan áttelelő krinzantémról és az egyik magas phlox-ról a virágszárakat. Bedaraboltam vödörbe és aztán visszaszórtam mindegyiket saját magára, illetve a krizantémoknál köré, mert rengeteg hajtás van mindegyiken, nem akarom, hogy azokat elnyomja, vagy esetleg berohadjanak. Ez vasárnap is folytattam, de még rengeteg van. Majd fokozatosan tavaszig elfogynak szépen. 
Tavaly is visszadaraboltam, akkor sokkal nehezebb volt, mert a teljes őszi-téli szárazság miatt annyira elszáradtak a virágszárak, hogy nehéz volt összevagdosni. Most puhák voltak, sokkal könnyebb vele dolgozni. Tavaly azt hittem az életben nem fognak eltűnni a kertből azok a fás részek, de mára nyomuk sincs már, úgy visszakomposztálódik a földbe. 

Azért kezdtem neki ennek, mert rengeteg lágyszárú évelőmön rajta van még a szár és tavasszal egyszerre nem fogom győzni. Ezek a növények nem olyan fagyérzékenyek, persze ha februárban majd beköszönt a -20 fok, akkor majd legfeljebb kapnak szénatakarást. 
Tartok attól kicsit, hogy majd tavasszal fognak jönni megint a fagyok. Évek óta meg van csusszanva az időjárás, egyre később kezdődik a tél és egyre később jön el a tavasz. Az utóbbi pár évben azok a márciusi-áprilisi fagyok nagyon bosszantóak voltak. 

Megtaláltam pár ősszel a földbe dugott hölgyestikét is, úgy tűnik ezek is megmaradnak. 

Lassan a mahónia is kinyílik. 

Herkuló pedig követte a napot, délelőtt lenn tanyázott a régi disznóólban, oda süt a nap, délután pedig a letakart cseréphalmon ücsörgött a CicaÚr és szívta magába a napvitamint. :) Már sokkal jobban néz ki. Úgy szeretem ezt a CicaUrat. Persze a többieket is, de Herkulesnek vagy egy gyámoltalansága és olyan kis őszinte, tiszta lélek és nagyon tele van szeretettel.

Elza nem ilyen, ő is igényli a szeretetet, a simit, de a CicaNéni zsivány és rafinált, mostanában állandóan lepofozza a Böbét és nagyon elborult képet képes vágni, amikor  valami nem úgy van, ahogy elképzelte. 
Böbike meg az utóbbi időben kis morci lett, nem gyakran jön az ölembe se. Ha meg akarom simizni, akkor nyenyereg, hogy hagyjam békén. Ráüt a kezemre... 
Valamelyik éjjel megint kinn maradt...  Semmi bújás, semmi szeretke, picit tűri a simit, de nem igazán kér belőlem. Nem tudom azt érzi-e, hogy elkaptam az influenzavírust, vagy mi baja van velem. Hogy jól érzi magát onnan tudom, hogy ha odamegyek hozzá, akkor rögtön hanyatt vágja magát, de csak mutogatás van, semmi hassimi ám, mert akkor pofozkodik. :D
Most olyan "Haggyábékén - Aggyáenni!" üzemmódban van a Szájacska. :D  
Olyan, mint egy rajzfilmfigura, nem?