Áldott napok, szabin vagyok tegnap és ma. :)))))
Tegnap elmentem Pestre és hoztam egy aranyos kis kézi kapát az OBI-ból. El vagyok hűlve, hogy a márkás ugyanolyanokért akár 5000 Ft -ot is elkérnek... ez 1300 Ft volt. Nekem tökéletesen megfelel. Megnéztem a többit is, de nem látom, hogy annyival jobbak lettek volna, mint amennyivel drágábbak. 
Még tegnap délután jól ki is reszeltem az élét és annak is örülök, hogy viszonylag hosszú a nyele, ezzel mélyebbre is be tudok majd nyúlni az ágyásba. 

 Hoztam egy kaukázusi zergevirágot is, egyelőre kinn  van a ház mellett, beraktam a szénába remélem nem fagyott meg. Itt reggel -4,6 fok volt, vége lehetne már a fagyoknak. 

Megint bementem az Ázsia Centerbe is kínai kajákért, hoztam szárított fehér hógombát és szecsuáni borsot is. Utóbbiban nagy meglepetésemre szép, fényes magok is vannak, így aztán párat ki is halásztam belőle és beáztattam, el fogom ültetni, hátha... Mindig nézem a youtube-on ErmiChuiyan videóit és abban szoktam látni, ahogy szedi a fáról és ez a növény nálunk is megél, nem is értem, hogy miért nem termesztjük, hiszen az éghajlatunk megfelel neki. Jó kis tüskés fa lesz... már ha kikel egyáltalán. 

Jó hír viszont, hogy kikelt a január 7-én ültetett borkóró! 1 darab kelt ki eddig és remélem, hogy borkóró és nem gyom, de azt hiszem hogy ennyi idő alatt a gyom már régen kibújt volna. Így kizárásos alapon úgy döntöttem, hogy borkóró hajtott ki. 

Gyakorlatilag az eddig ültetett növények közül a dúsvirágú verbéna nem kelt ki, illetve volt egy kísérletem a sisakvirággal, de az a mag már tavaly se működött, el is engedtem. A zöldségek közül a louisianai zöld padlizsán nem kelt ki, de az is ugyanilyen már tavaly sem kikelő mag volt, ki is szórom mos már. 
Minden más virág és zöldség nagyon szépen növekszik az ablakban és élvezik a jó meleg napsütést. 

A virágok is élvezik a napot. :) 

Ez pedig Elza, a RagadozóNéni! Az a mozdulat! Igazán megfoghatná a patkányt, már ha hajlandó lenne néha kimenni és tartózkodni kis időt,  de 10 perc után bejön a verandára bungizni. 

Ahogy az időjárást nézem, ma nem sok kertészkedésre  lesz alkalmam. Éjjel esett az eső és most reggel is esik, szemerkél. A következő napokra megint -4-5 fokokat ígérnek... vége lehetne már. 

Ma reggel vettem észre, hogy a téltemető is elkezdett kibújni. Úgy tűnik, hogy itt ennyire hideg a talaj, másutt már el is virágzott. A téltemetőről már egészen lemondtam, nem is tudom hányadik próbálkozásom volt. Nem minden "kudarc" származott abból, hogy nem kelt ki, mert nem is egyszer volt, hogy rendeltem és nem érkezett meg, csak az árát kaptam vissza. Néha már úgy éreztem, hogy nem akar a kertbe jönni ez a virág. De most bújik, végre!

Az egyik keltike is lassan kinyílik a másik fajta is kidugta már a leveleit, nagyon örülök nekik.

Bújnak a császárkoronák is és látszik, hogy lesz rajta virág is. Tavaly nem hozott virágot, ahogy annyi más hagymás sem. Szörnyű volt az a száraz ősz és tél, illetve majdnem egy egész évünk volt érdemi csapadék nélkül. 

És persze a krókuszok! Tegnap még sikerült szép fotókat készíteni a kertben, most az ő idejük van, de már nem sokáig. majd visszahúzódnak és legközelebb csak jövő tavasszal fogjuk őket látni, persze az őszi krókuszok kivételével. 
Van még két telep, amiket nem láttam még virágozni, kíváncsi vagyok, hogy kinyílnak-e. Most még hideg van nekik, de ha hirtelen felmelegszik az idő, akkor meg azért nem nyitnak virágot. Meglátjuk. 

 Csináltam pár fotót a vasárnapi ténykedésemről. Szeretem megőrizni az állapotképeket is a kertről, így az évek alatt majd szépen követhető lesz, ahogy változik. 
Ezek itt nem nagy változások, csak a tavaly nyár végi és őszi esők miatt elburjánzott fűtől való szabadulás. Azt hittem nem leszek képes visszahozni a kertet, de most látom a fényt megint a fűalagút végén. És persze azt is, hogy még sűrűbben kell beültetnem a növényeket, hogy ne tudjon újra ennyire elgazosodni. Ahol már elég sűrűn vannak, ott szinte alig kell hozzányúlnom és most az is nagyon szépen látszik, hogy ahol le volt mulcsolva, ott is kevesebb a fű és ami van, az is nagyon könnyen kihúzható. 
Kár, hogy megint jön az eső...

Tegnap annyira jó idő volt, hogy munkaközi szünetekben is mentem kifelé. Alig várom már, hogy a délutánokat is kinn lehessen tölteni a kertben. Felcsodaásóvilláztam egy darabot, azt az ágyást, amiben tavaly a Kibédi barna uborka volt. Elkezdtem ebbe az ágyásba augusztusban epret telepíteni és a letakart epres ágyást is meghosszabbítottam tavaly, oda is tettem még epret. Nem maradt meg mind, de majd elszaporodik. Majd szénával le fogom takarni ezeket. Viszont úgy tűnik, hogy a geotextil alatt nem öregednek olyan gyorsan az epertövek és sokkal könnyebben is ápolható, ezért lehet, hogy ezzel takarom majd az új részeket is. Nem szép, különösen ilyenkor, de amikor az eprek megnőnek, akkor nem látszik ennyire. 

A villázás kiterjedt az ágyások közötti járatra is, mert nagyon elszaporodott benne a fű, egy jókora darab megint rendben van és ültethető. 

 És persze a virágok. Végre sikerült egy normális képet csinálnom a mahóniáról. Tavaly ültettem ezt a kis cserjét és már decemberben elkezdett bimbózni, de most kezdi nyitni a virágait. 

Egyre jobban nyílnak a lila krókuszok is, nagyon szépek ezek a hatalmas kelyhek és akkora élet van rajtuk, tele voltak méhecskékkel és az egyikben egy nagy, kék fadongó eszik vagy alszik, nem is tudom, de annyira aranyos! :) 

Remélem anyukám odafentről látja, hogy szépül a kertem. Ma fél éve, hogy elment... nem lett könnyebb, el se tudom mondani, hogy mennyire fáj. 
Így visszatekintve most fogom fel igazán, hogy meghalt. Akkor, amikor az egész történt, amikor még a kórházba jártam hozzá - bár tudtuk - de olyan voltam, mint egy robot. Csak mentem, csak tettem amit tudtam, nem is gondolkodtam... Vannak nehéz érzéseim és gondolataim, hogy mit lehetett volna másképp. Persze tudom, utólag az ember könnyen okos  és nem kéne, próbálom is nem beleengedni magam semmilyen bűntudatba, mert azt is tudom, hogy az nem használ senkinek, sőt... de nehéz. Talán az a jó, hogy tudok sírni, csak visszahozni, azt nem tudom. Azt hiszem sosem fogom igazán felfogni ezt a volt-nincs állapotot, hogy az ember csak úgy eltűnik a világból. 
Nyugodj békében drága anyukám!