Meglátjuk mekkora fagyok lesznek a télen, de erős a gyanúm, hogy jövőre meg fogok küzdeni a búzavirággal, a kúpvirággal, a kamillával, de az ernyős verbénával is. Mindegyik szétszórta a magját és az ernyős verbéna kivételével már az összessel tele van a kert. Sőt, a szappanvirág is szétszórta a magjait és azzal is tele van minden a saját környékén. 
Tavasszal mindig nagyon sajnálok kihúzni egyetlen szál virágot is, ami magától kikel a tél után, de jövőre meg kell majd magamat keményítenem és kiszedni, ami felesleges. Egyrészt, ha túl sűrűek, akkor nem olyan szépek, másrészt az idén pl. az egyik mályvacserjét szó szerint elnyomták a kúpvirágok. 2 van, kicsik még, én ültettem őket dugványról és az egyik az idén a kétszeresére nőtt, mint az, ami a kúpvirágok között volt. 

Megfejtettem - egy cikk  nyomán - a gombáim kilétét is. Nem véletlenül nem tudtam meghatározni, egyik gombáskönyvemben (pedig 3 is van) sincs benne. Őzlábgalóca a neve és védett  gomba. Azt olvastam róla, hogy ehető, de nem szabad leszedni. Én nem akarom őket megenni.
És nem véletlenül tanácstalankodtam a tüskés- (vagy valamilyen) galóca és az őzláb között. Annyiból most elégedett vagyok, hogy óvatos voltam és nem engedtem a magyarázásnak, mert volt aki bizonygatta, hogy az őzláb... hát nem az. 

Azt nem tudom miért védett, nálam évek óta van a kertben, ráadásul az egyik részt ahol nőnek, tavaly fel is villáztam és beültettem virágokkal, mégis az idén jóval több gomba nőtt, bár az is igaz, hogy bőven volt nekik eső is. 

Lefotóztam az életciklusát, mind másik gomba, de volt mit fotózni, most van kinn vagy 20 ilyen gomba és legalább ennyi már visszaöregedett a talajba. 

Szombaton majdnem egész nap zuhogott az eső.
Szerettem volna kinn sütni a szabadban rántott patisszont az új üstkályhámon, de csak vasárnap sikerült kinn sütni. A patisszont szombaton végül benn sütöttem meg. Nem szeretem a szagát a lakásban, ezért jobb kinn sütni. 

Tegnap viszont jó idő volt, sütött a nap is, ezért leakasztottam pár padlizsánt és azokat rántottam ki, de azok már kinn készültek el. 

Begyújtottam a kis üstkályhába, kivittem a bográcsot, olajat öntöttem bele, jól felforrósítottam és kisütöttem a padlizsánokat.
Nagyon jó ez a kis kályha, nem zavarja a szél sem, mivel benne ég a tűz. Vígan megsültek rajta a padlizsánok, azt hiszem gyakran fogom használni 
Jól belaktam így a rántott zöldségekkel, egy időre kitart nekem a jóból. Nem szoktam túl sok rántott dolgot enni, mert nem túl egészséges, de nagyon szeretem, ezért néha megengedem magamnak, hogy egyek ilyeneket is. 

Írja már meg valaki, hogy szoktátok elmosni a bográcsot és a kormos egyebeket, amiket a tűzön használtok, mert én most csak a bogrács belsejét mostam ki. Annyira kormos lett az alja hogy az borzasztó. Nem gondolom, hogy a korommal örökké küszködni kéne, szóval letakartam benn a pincében a polcot egy nagy, vastag keménypapírral (egy doboz darabja) és arra tettem a bográcsot. Minden ilyen kormos lesz majd, a WOK, a tárcsa is...  

A forró olajba gyorsan öntöttem hideg vizet, nehogy a macsekok belegyagoljanak és kiöntöttem egy részre, ahol Herkules megtalálta és ott nyalogatta vagy egy órát. Benn még volt a tegnapi sütésből maradék olaj az alján a sült panírmorzsával, azzal megkínáltam a cicákat, Elzának nem kellett, de Herkuló az egészet felnyalta... reméltem nem lesz nagy okádás a vége. Úgy csapott le az olajra, mintha a legfinomabb falatot adtam volna neki, amit csak kaphatott. Nagyot néztem, hogy ezt is szereti. 
Úgy nézett ki utána a pofija, hogy az rémes, csupa olaj az egész feje a macskának. :D 
És a macska még ma reggel is csupa olaj, de kb. az egész teste és sült étolaj szaga is van, csoda, hogy szagolta őt ki éjjel a róka. Tiszta bolond ez a macska, szerintem felnyalhatta az egészet, de miért van ekkora zsírigénye azt nem tudom. Se Elzának, se Böbének nem kellett, megkínáltam őket is vele. 
Viszont Herkulónál semmi gyomorrontás nincs, jött reggelizni, mint rendesen, csak kevesebb simit kapott, amit most nem ért, de hát tiszta trutymó az egész macska. Nem ölelgetem, majd mosakodjon meg. 

Bevettem még szombaton az esőben 3 db hatalmas sárga céklát  is, megsütöttem őket fóliába tekerve a sütőben és felhoztam pár almát is. Almás céklalekvárt csináltam belőle. Kb. fele-fele volt az alma és a cékla. 

Így néz ki a sült, reszelt sárga cékla, itt még magában:

Itt már az almával együtt a lábasban: 

Mivel sok lett és nem fért be a lábasomba, így kétfélét csináltam. Az egyikbe cukrot, vaníliás cukrot, citromsavat és pár darab fahéjat tettem (ezt később kiszedtem belőle). 
A másikba cukrot, gyömbért és egy teáskanál garam masalát tettem. 

Ez a citromsavas: 

Ez meg a garam masalás: 

Vasárnap délelőtt  készültem még darabolni pár növényt is a komposztra és olyan déjà vu érzés fogott el egy pár mozdulat után, ahogy elővettem a metszőollót, a kesztyűt, ahogy és ahová letettem, ahogy megcsörrent a kulcscsomó a zsebemben és közben belém jött ez az érzés, hogy ezt én egyszer már ugyanígy végigcsináltam egy ugyanilyen kissé szeles, de napos, őszi vasárnapon, miközben már akkor is tudtam, hogy anyukám már nincsen. Nem is tudom... talán megálmodtam ezt ugyanígy, vagy már átéltem egy párhuzamos valóságban. Csak álltam percekig  és néztem magam elé... annyira valóságos volt. 
Furcsa dolog ez a gyász, nem tudom ki hogy éli meg, de nekem hullámokban jön. Váratlanul és időnként egészen furcsa megélésekben nyilvánul meg. 

Ma reggel is arra ébredtem, hogy odakinn zuhog az eső, péntek van... ebből a hétvégén nem lesz kerti munkálódás, mert térdig süppednék a sárba. Cserébe viszont nincs hideg, 13 fok van kinn. 
Érdekes módon a Dávid naptár pontosan ilyen szeptembert jósolt... kár, hogy nem lesz több, hacsak nem lép valaki a nyomdokaiba. 
Legalább feltelik vízzel a talaj, tavasszal lesz mit felszívni a növényeknek. tavaly ősszel és télen is olyan száraz volt minden, hogy még a cserjékért is aggódtam. 

Nem igazán sokat lehet írni a kertről se, kimenni is alig lehet, új virágok nem nyílnak ki, mert hiába nincs hideg, de napsütés sincs elég. Bimbózik az összes Asterem, legalább 6 félét várnék még virágozni, illetve növekednek a bimbók a krizantémokon is, ők biztos ki fognak nyílni, nagyon bírják a hűvös, vacak, őszi időt is. 

Gondolkodtam még 2 almafa telepítésén is, de az az igazság, hogy nem tudom hová tenni az almát télire, szóval lehet, hogy elengedem az ötletet. És a helyet se tudom előkészíteni nekik ebben a sárban, vagy talán inkább kedvem sincs... na, szóval jó lebeszéltem magam róla. 

Elza úgy tűnik kiköltözött a verandáról. Így, hogy nem megy ott a fűtés, nem szeret ott lenni. Nem tudom hol alszik, de rengeteg hely van nekik megcsinálva, de szerintem a szomszédban is sok a búvóhely. Pedig úgy örült az új dobozának, egész napokat benne volt, amolyan az én házam az én váram módon, de most 2 éjjel is kiment és napközben se jött be. Persze vannak csavargósabb időszakaik. 
Ma reggel a nagy zuhogó esőben Herkulest megpróbáltam becsábítani a verandára, de végül nem mert bejönni. Odajött az ablakhoz, nagyon tanácstalankodott, nagyokat nyávogott, (szerintem azt mondta, hogy: "Nem merek! Nem merek!") toporgott, betette a lábát, aztán meg ki, végül visszaült az előszoba ablakába. Azon gondolkodtam, hogy tetetek oda fel valami kis előtetőt az ablak fölé, mert csak ázik ott ez a bolond macska. Képes majdnem egész nap ott ülni az ablakmélyedésben, és egy kicsit oda is bever időnként az eső, meg is ázik, de valahogy nem bánja. Teljesen odavan, amikor kimarad a szeretgetés, márpedig a vizes macskát nem ölelgetem, majd megszárad és bepótoljuk, de úgy ül ott az ablakban, mint a szemrehányás élő szobra, hogy emlékeztessen a tartozásomra. 

Böbike benn aludt. Előző éjjel kinn maradt, hívtam vagy háromszor, nem jött, én meg nem hívtam többször, de szerintem megszívta és ezt tudja is, mert tegnap este az első hívásra besuttyant az ajtón. Azért lehet őket is idomítani.
Olyan dagi már, mint egy kis puttó. :D :D