Estére olyan lettem, mint a vert seregek. Nagyon elfáradtam tegnap, pedig reggel úgy indultam neki a napnak, hogy light-osra veszem a figurát, mert szombaton is eléggé elfáradtam. Na, hát a tegnaphoz képest a szombat volt a könnyű nap. 

Délelőtt kivittem a teraszra a kis melegházikót, de akkor már el kellett onnan tenni a hintaágyat is, meg persze levettem róla a téli takaróját is. Összehajtogattam, eltettem. 
Aztán levettem a fagy elleni takarókat a fügéről, japán juharról és a kínai selyemmirtuszról is, utóbbiban nem tudom van-e élet.
Elpakolásztam és gondoltam metszegetek kicsit, könnyedén, na de! A kékszakáll ott maradt szombaton, mert alatta ki akartam még tisztítani a talajt, így aztán csak előkerült a csodaásóvilla és elkezdtem felvillázni a kékszakáll körül és ha már... tovább is haladtam vele. Nem lett meg az egész terület, viszont egy jó nagy részéről kiszedtem a füvet, mert fojtogatta a növényeket. A lándzsás utifű telepemből alig maradt valami, annyira ellepte a tyúkhúr és társai. 
És persze megmetszettem a kékszakállt, a tűztöviseket és a barátcserjét is, illetve tövestül kiszedtem egy csomó halványlila évelő őszirózsát, mert eszméletlenül terjed. 
Valami árokpartról hoztam, nem is tudom mi ütött belém, hogy hazahoztam, de most tényleg egy nagy telepnyit kellett kidobni belőle. 

Itt látszik, hogy mennyire volt füves. Muszáj kiszednem belőle, mert lassan érkeznek a növények és be akarom telepíteni, hogy ne tudjon már ennyire elgazosodni. 

Van még egy nagy rész, amivel lesz dolgom, de közben eszembe jutott, hogy van nekem még hagymám is, amit el kéne dugdosni a földbe. 

Így aztán átvándoroltam a kert másik részébe és előkészítettem egy ágyást és elduggattam a fehér hagymákat is. Maradt valamennyi fehér és lila dughagymám is, de az már megvár a jövő hétvégéig. 

Aztán visszabattyogtam a kert másik oldalába és a kerítés melletti cserjéknél is turkáltam kicsit, kiszedtem onnan is egy adag füvet. Senki ne kérdezze, hogy miért nem fejezek be egy részt teljesen, én se tudom, de az biztos, hogy így úgy érzem, hogy mindenhol haladtam egy kicsit. Aztán végül majd összeáll az egész. 
Kiszabadítottam a cserszömörcét, hadd tudjon nőni rendesen. 
A kiszedett füvekből vittem a komposztra is, de ki is teregettem egy nagy leterített gumira, azon majd elszáradnak és visszamennek a talajra. 

Aztán még levagdostam a maradék elszáradt krizantém szárakat is, kiültettem az egyik primulát, a kis kézikapával egy részen kikapáltam a gyomokat és fellazítottam a talajt. Megmetszettem a hortenziákat is és letettem egy újabb járdalapot. Csináltam még pár fotót és bevánszorogtam. 

Most már tényleg egész pofás, jöhetnek az évelők is elő. 

Ebből az ágyásból is rengeteg füvet villáztam ki. Most mutatkoznak az üres helyek, nagyon sok növényre lesz még szükség. 

Itt még fűtenger van. Az ösvényeket teljesen belepte a fű. 

És közben a susnyásban hátul, szép csendben kinyílt az aranyvessző bokor is. 

A keltike is egyre szebb. 

Ez az egyik ligetszépe telep, nagyon szépen szaporodik, sok virág lesz rajta az idén. 

Ez pedig az utolsó leheletemmel lerakott járdalap. :)))) Egyszer csak elfogynak. Csálé egy kicsit, de most én is azt mondom, hogy jóvanazúgy. Majd a széleinél beültetem talajtakarókkal és nem is fog látszani a csálésága. 

Huh, tegnap egész kora reggeltől kinn voltam a kertben, szedtem egy csomó ibolyát, mert ibolyaszirupot készítettem. Sajnos nekem nem lett olyan szép lila, mint amiket a neten láttam. Viszont finom, illatos, teába tettem belőle, nagyon ízlett. 
Majd megfagyott a kezem reggel mikor szedtem és még a szél is fújt, de szerencsére később jobb idő lett. 

Ki is nyargaltam, ahogy a szirup megfőtt és elveteményeztem még egy sor borsót, 2 sor petrezselymet, még 2 sor hagymát, illetve a hagymából dugdostam az eper közé is. Azt olvastam, hogy jó az epernek a hagyma szomszédsága és eléggé távol vannak egymástól az új tövek, volt köztük hely. Minden helyet ki kell használni. 
Vetettem jánosnapi retket, hónapos retket és pár szem kis fehér, gömbölyű retket is, kíváncsi vagyok lesz-e belőlük valami. Tavasszal nekem nem szokott bejönni a retek. 
Üres helyekre megint tettem spenótot és egy rövidke sorba vetettem korai karfiol magot. Az volt a csomagolásán, hogy márciusban a helyére vethető, na majd meglátom. Sajnos nincs helyem már benn palántának, bár holnap tervezem kivinni a kis melegházat, majd teszek abba is. 

Csodaásóvilláztam is, mert a reteknek kellett helyet csinálni. Csak 1 sor, de az egész ágyást előkészítettem. Szétválasztottam az ágyásokat is, felvilláztam az egyik tavalyi cukkini helyét is, mert rengeteg fű volt benne. Még nem tudom az idén mi kerül majd oda. 

Aztán apu átjött délután és beröffentette nekem a kerti kapát... hát... én azt a bazi nagy gépet nem fogom használni. Ő vette nekem, de teljesen felesleges volt, sajnos nem kérdezett meg előtte. 
Elszalad a kapa, nem tudom tartani, ehhez nagy erő kell, arról nem is beszélve, hogy össze-vissza feltúrja a talajt, mögötte összetaposgálom, mély árkok keletkeznek benne. 
Ezt utána ugyanúgy át kell villáznom, hogy a letaposott részek is fellazuljanak, illetve még gereblyézni is kell... háromszoros energia. 
A csodaásóvillával csak végignyomkodom, kirázom belőle a füvet és kész a talaj. Arról már nem is beszélve, hogy eleve kilóg a belem, mire kicűgölöm azt a nagy dögöt oda ahol dolgozni akarok vele, és a végén egy csomó időt kell tölteni azzal hogy lekapirgálom róla a földet. 

Így néz ki a föld a kapálógép után... szóval kínlódjon ezzel, akinek kétannya van. :))))

Találtam a kertben újabb krókuszokat, ezekről majdnem megfeledkeztem. 

És a nagy telepről egy újabb kép, annyira csodásak, minden alkalommal megállok mellettük. 

 Délután még egy kicsit rendezkedtem az egyik évelőágyásban is, kiszedtem egy csomó füvet, visszavágtam az elszáradt részeket, pl. díszgyertyákat, pár krizantémot, kokárdavirágot és néhány levendulát. 
Illetve megmetszettem az összes rózsát. Hát... nem tudom túlélik-e, eléggé megkaszaboltam őket, mert tavaly nem igazán nyúltam hozzájuk, csak a télen leszáradt bimbókat vágtam le és így nagyon besűrűsödtek. 

Sokminden fért a napba, elégedett vagyok. 

Tegnap mégis elkezdtem a veteményezést, mert már csak pár nap fagyot ígérnek. 
Ma -2 fok volt reggel és az előrejelzés szerint hétfőtől megszűnnek a fagyok végre. Most jönnek Sándor, József, Benedek, remélem tényleg hoznak meleget a zsákjukban. :) 

A hagyma nem túl érzékeny a hidegre és úgy láttam, hogy talaj felszíne is könnyen felmelegszik már, ezért egy csomag vöröshagymát eldugdostam és van még egy csomag fehér és lilahagymám is. Elvetettem a sárgarépát is, 2 nagyon hosszú sor lett, ez annyi mintha 4 sornyi répám lenne, csak az idén nem választottam szét az ágyásokat annyira, mint ezelőtt. 
Két sor borsót is elvetettem, majd ma még lesz több is. 

Az egyik részt, ahová paradicsomot tervezek ültetni, teleraktam spenót maggal, jó lesz mulcsnak. Azt hiszem a paprikák és a padlizsánok helyére és spenótot fogok vetni szintén mulcsnak. 

Azt kell mondanom, hogy mégiscsak jó ez a mulcsolás. Persze ezt eddig is tapasztaltam, hiszen a tavalyi nyarat nem élte volna túl a veteményes nélküle, de most látom, hogy ami rajta maradt a talajon, az mennyit véd a gyomtól. Nem sok szalma maradt meg abból a rengetegből amit behordtam a kertbe, nagyon gyorsan elkomposztálódott. Nem volt tiszta szalma, eléggé füves volt, de ez így volt jó. A paprika helyén pl. ott maradt a mulcs és azokon a részeken alig van gyom. Ahol a talaj csupasz maradt télire, ott most csupa fű az egész. Pedig éppen a gyomosodás miatt inogtam kicsit a mulcsolással, mert tavaly, ahogy megérkeztek az esők az aszály után, nagyon sok fű jött elő a mulcs ellenére is. De az a tavalyi nem volt egészen normális, egyszerre volt csodálatos és félelmetes, amilyen erővel kitört az élet a szárazság után a földből, viszont kezelhetetlen volt. 

Tegnap nekiálltam a veteményesben lévő nagyon elfüvesedett ösvénynek is, de szélmalomharc. Annak a fűnek olyan gyökérzete van, hogy kb. 10 centis réteget el kellett volna hordanom vele együtt, ezért végül letakartam geotextillel és papírral. Majd ha kidöglik alatta, akkor felcsodaásóvillázom. Egy kis részen villáztam fel, ahol kevesebb volt a fű. Jó sok időmet elvitte. 

A másik időigényes dolog a kert másik részében szintén egy ösvény kitakarítása volt, de  másik ösvény tapasztalata alapján nem engedem már annyira bekeményedni és elfüvesedni, mert utána karbantarthatatlan lesz.
Itt van egyébként 2 sor hagyma és közte sárgarépa. 

Holnapra apuval megbeszéltük, hogy elővesszük a kapálógépet is, mert van egy pár annyira elgyomosodott rész, hogy azt muszáj lesz már kapálni, jól beleforgatni a füvet a talajba, na meg az zabot. Az egyik részen, amit ősszel legelőször villáztam fel, rengeteg zab kelt ki a mulcsból, most jó zöldtrágya lesz a talajnak. Remélem működni fog a kapa, tavaly be se lett indítva. 

A krókuszok lassan a virágzásuk végére érnek. Szinte hihetetlen, hogy alig kezdődött el némi jó idő és ezek már be is fejezik. Ők a tavasz első örömei a kertben. Most úgy látom lesz egy kis szünet, amíg a jácintok is kinyílnak. Van pár hófény és csillagvirág a kertben, de nagyon gyéren. Már tavaly is fel akartam szedni őket, mert nincs jó helyük ott, ahol vannak, de az idén már nem mulasztom el. Keresek nekik valami sokkal jobb helyet.